Újdelhi kész őrület, de van benne rendszer

Alkalmi sofőrünk Delhiben

India elsőre sokkolónak tűnő közlekedését, a káoszt és a dudák fülsiketítő hangját néhány óra alatt meg lehet szokni. A többsávos autópályákon az autósok, tuktukosok, motorosok és lovas kocsik kavalkádja európai szemmel eleinte életveszélyes manőverek sokaságának tűnik. Pedig a káoszban van némi rendszer. Egy dolgot tehet a turista: hátradől és bízik a sofőrjében.

Azt szokták mondani, csak kijutni költséges Indiába. Ha az ember már ott van, fillérekből megkap bármit. Ráadásul az utóbbi években a repülőjegyek ára is folyamatosan csökkent: akár 120-130 ezer forintért is el lehet jutni a dél-ázsiai országba. India vízumköteles, ezért indulás előtt legalább egy hónappal érdemes elkezdeni a beutazási kérelem igénylését.

Így néz ki egy indiai vízum Forrás: Daróczi Szilárd

Így szerezhetünk be indiai vízumot

Nagyon fontos, hogy ezen az online vízumbeszerző oldalon a „Regular Visa Application" fülre kattintsunk, majd pedig értelemszerűen töltsük ki az adatlapot, és a turistavízumot válasszuk. Miután végeztünk, nyomtassuk ki a kitöltött igénylőlapot, ezzel kell majd a budapesti indiai nagykövetségre menni egy előre egyeztetett időpontban.

A vízumhoz a következőkre van szükség:

- 2 db igazolványkép

- útlevél

- kitöltött, kinyomtatott online adatlap

- repülőjegy másolata

- hotelfoglalás másolata

- személyi igazolvány és lakcímkártya másolata

- bankszámlakivonat másolata (ezt az internetbankunkról mi magunk is ki tudjuk nyomtatni)

- 16450 Ft (pontos összeget érdemes vinni, mert nem szoktak visszaadni)

A vízum az online adatlap kitöltésétől számítva fél évig érvényes, és a nagykövetségen való regisztrálást követően 3-4 nap alatt elkészül.

Az e-vízumot senkinek sem ajánlom, mivel azt az indiai repülőtéren kell elintézni, így ha bármi probléma adódik, sokkal nehezebb megoldani.

Megérkeztünk Újdelhi repülőterére Forrás: Daróczi Szilárd

Dubaji átszállással érkeztünk meg Újdelhi nemzetközi repülőterére. Sofőr várt minket, annak a hotelnek az alkalmazottja, ahová a vízum miatt kénytelenek voltunk egy éjszakára szobát foglalni. Hamar rájöttünk, hogy bár nem vagyunk hívei az előzetes szállásfoglalásnak, ez esetben nagyon nagy segítséget jelentett, hiszen

India tényleg nagyon más, mint az összes többi ország, ahol eddig jártunk.

Az út a reptérről a hotelig nem volt több egy óránál, mégis sokkal többnek tűnt. A közlekedést szavakkal egyszerűen nem lehet leírni. A többsávos autópályán úgy tűnt, nincsenek szabályok.

Az autók között motorosok és tuktukosok szlalomoztak profi módon. A követési távolság nem volt több 20-30 centiméternél, mégsem láttunk egyetlen koccanást sem. Magabiztosan és dinamikusan vezetett mindenki. Az sem zavarta a sofőröket, ha lovas kocsit kellett kerülgetni az autópálya kellős közepén.

A sofőr mindenképp boltba visz

A hotel, ahol szobát foglaltunk, nagyon tiszta, igényes és modern volt, még a sötétítő is gombnyomással működött. A kilátás viszont már indiai volt, a hotel körüli kis utcákat szemét borította, a szemben lévő, romos épületeken pedig majmok mászkáltak fel-alá.

Kilátás a hotelszobából az indiai hétköznapokra Forrás: Daróczi Szilárd

Pénzváltás után nekivágtunk a városnak. Alig tettünk meg pár métert, máris tuktukosok hada vett körül minket. Mindenki magát ajánlotta, mindaddig, amíg el nem kezdtünk alkudozni. Nagyjából tisztában voltunk a helyi árakkal, barátaink felkészítettek arra, hogy

a turistáknak jóval magasabb árat mondanak

majd mindenre, így a fuvarra is. Végül sikerült megegyezni egy sofőrrel, hogy két napig ő visz majd minket körbe a városban, és megmutatja a nevezetességeket.

Utcakép a hotel közelében Forrás: Daróczi Szilárd

Beszálltunk mögé, és már „száguldottunk” is Delhi forgalmas útjain. Először egy boltsornál álltunk meg. Gyanakvóan néztünk rá, a sofőr pedig kedvesen bekísért minket az egyik üzletbe, majd a másikba és a harmadikba, és így tovább. Csak utólag tudtuk meg, hogy

azért kellett végigjárnunk a boltokat, mert így jutalékot kap a tulajdonosoktól,

még akkor is, ha nem vettünk semmit.

A tuktukos még próbálkozott kicsit, de közben besötétedett, mi pedig kicsit csalódottan megkértük, vigyen vissza minket a hotelbe. Láttuk rajta, hogy ő is bosszankodik, amiért semmit sem sikerült ránk tukmálnia, emiatt a jutaléka is valószínűleg jóval kevesebb volt aznap este. Megbeszéltük vele, hogy másnap miket szeretnénk tényleg megnézni, és hogy délután vigyen ki minket a reptérre, ahonnan továbbutazunk.

Alkalmi sofőrünk Delhiben Forrás: Daróczi Szilárd

Csak sikerült a városnézés

Megbíztunk benne, hiszen a pénzt a második nap végén, a reptéren akartuk odaadni neki. Látszólag bele is ment. Másnap viszont hiába vártuk egy órán keresztül, nem jött. Sétálni kezdtünk a hotel környékén, másik sofőrt keresve, amikor hirtelen megláttuk előző esti fuvarozónkat. Megörültünk neki, ő is nekünk, majd szélesen mosolyogva megállás nélkül továbbhajtott. Még az előző napi gázsiját sem akarta elkérni.

Találtunk végül egy másik sofőrt, akivel már határozottabban beszéltem. Gyorsan megegyeztünk az árban és megmondtam neki, hogy csak oda vigyen minket, ahová mondjuk, boltokba ne, mert úgysem veszünk semmit.

Elsőként a Red Fortot, azaz a vörös erődöt néztük meg, amely a 17. században épült,

és abban az időben a Mogul Birodalom fővárosa volt. Manapság az indiai miniszterelnök minden év augusztus 15-én, a Függetlenség Napján itt mondja el ünnepi beszédét. Az óriási erődkomplexum ingyenesen megnézhető, a bejáratnál viszont fegyveres katonák őrzik a biztonságot, és a turistáknak fémdetektoron kell áthaladni.

Fél óra alatt megnéztük, majd indultunk tovább, mert feszített volt a napirend. A következő állomás Humájun császár síremléke volt. Itt már kértek belépőt, de a látvány maximálisan megérte. Óriási kert vette körül a fő sírhelyet és a többi épületet. A császár mellett a sírkert további 150 személy végső nyughelye.

Az épületegyüttes világörökségi helyszín, stílusa megegyezik a Tádzs Mahaléval.

Utolsó állomásunk a Lodhi kert volt, ahol piknikező családokat láttunk. Kicsit olyan hangulata volt, mint a Városligetnek. Csak fél óránk maradt szusszanni, aztán indulnunk kellett a reptérre, ahonnan egy helyi járattal utaztunk tovább Váránasziba.