Fogfehérítést inkább nem kértem a piacon

A drágakövek fővárosa - csak így emlegetik Indiában az arany háromszög nyugati csücskében fekvő várost. Az óriási társadalmi különbségek ebben a városban a legszembeötlőbbek. A több mint hárommilliós metropolisz éjjel-nappal nyüzsög. A piacok annyira zsúfoltak, hogy csak a tömeggel sodródva lehet haladni. Cserébe viszont bármit megkaphatunk a ruháktól a cipőkön keresztül egészen a fogfehérítésig, amire állva kerítenek sort a tömegben egy mozgó stand mellett.

Este 10-kor érkeztünk Dzsaipurba vonattal. Az állomáson tuktukba pattantunk, és már indultunk is a hotelhez, amelyet egy ott élő barátunk ajánlott. Az út azonban nem volt zökkenőmentes,

sofőrünknek ugyanis fogalma sem volt, hol van a szálloda.

Többször megállt és kérdezősködött, de hiába mutattuk a térképet a telefonon, senki sem tudta megfejteni, melyik utcát keressük. Másfél óráig tartott, mire végül eljutottunk a hotelhez, pedig valójában nem volt messze az állomástól.

Nekem bejött a pálinka

Az 1700-as években alapított város a maharadzsák székhelye volt, így rengeteg az impozáns épület, amelyek egy része hotelként funkcionál. Az ismerősünk által küldött képeket nézegetve engedtünk a csábításnak, és az óváros szívében lévő,

a turisták által kevésbé ismert kis hotelt választottuk.

Jól döntöttünk, a szoba tényleg nagyon hangulatos volt. Franciaágy a díszes boltív mögött, faliszőnyeg, kétszárnyú faajtó, amelyet lánccal és lakattal lehetett bezárni.

Az ágyunk a díszes boltív mögött (Kattintson a képre a galériához!) Forrás: Daróczi Szilárd

Amikor másnap reggel kiléptünk a hotelből, mintha egy teljesen más utca fogadott volna minket. Tele volt árusokkal, akik gyümölcsöt, zöldséget, ruhaanyagot, papucsot, ékszert és ki tudja, még mit árultak. Elindultunk, hogy bejárjuk a forgatagot, de nem jutottunk sokáig, a finom illatok elcsábítottak.

Kofa a hotel előtt (Kattintson a képre a galériához!) Forrás: Daróczi Szilárd

Sok helyen hallottuk, és kinn élő barátaink is azt mondták,

nyugodtan ehetünk az utcán, csak arra figyeljünk, hogy mindig friss legyen az étel.

Ezt egyébként külön mondani sem kellett, az árusok erre nagyon odafigyeltek.

Ha Indiába megy az ember, fel van készülve rá, hogy gyomorfertőzést kaphat. Különböző praktikákat lehet találni a neten, számunkra, pontosabban számomra a házi pálinka volt a nyerő. Minden reggel ébredés után megittam egy-két felest, ezzel fertőtlenítve a gyomrom. Útitársam viszont nem bírta meginni, aminek sajnos meg is lett az eredménye. A nap végére ment a hasa, hányt, és teljesen legyengült, öt napig ki sem bírt kelni az ágyból.

A barátaink azt mondták, hiába viszünk itthonról különböző hasfogókat, azok nem érnek semmit az indiai fertőzéssel szemben. Mivel három nap után sem lett jobb a helyzet, kipróbáltuk a helyi gyógyszereket.

Indiában nem tíz-húsz szemes kiszerelésben kaphatók a pirulák, hanem darabonként,

viszont rendkívül erősek. Mivel az út nagy része még előttünk állt, jobbnak láttuk, ha útitársam kipiheni magát, így Dzsaipurt egyedül kellett felfedeznem.

A sárkányeregetés ünnepén

Indiában január 14-én ünneplik a Makar Sankrantit, azaz a papírsárkány-fesztivált. Ilyenkor bezárnak a boltok, a fiatalok és az idősek együtt ünneplik a tavasz beköszöntét. Egészen elképesztő látványt nyújt, ahogy az eget megtöltik a színes papírsárkányok. Az utcán alig lehet ilyenkor valakit látni,

mindenki a házak tetején van, a hatalmas hangfalakból pedig indiai zene szól.

Meghívást kaptam egy családtól, hogy töltsem velük a délutánt, megtanítanak sárkányt eregetni. Miközben megpróbáltam ellesni a fogásokat, vendéglátóim édesanyja chaijal kedveskedett (indiai fűszeres tea). Már kezdett alkonyodni, amikor a szomszéd ház tetejéről áthívtak minket magukhoz.

Előkerültek a papírlámpások, kívánságlámpások, kinek hogy tetszik, fél óra múlva pedig már az egész eget beterítették. Lenyűgöző látvány volt. Ha bulizásról, szórakozásról van szó, az indiaiak az élen járnak. Az indiai család mérhetetlen és őszinte kedvessége önmagában is feledhetetlenné tette ezt az utat.

Indiai vendéglátóink vendégszeretete óriási volt (Kattintson a képre a galériához!) Forrás: Daróczi Szilárd

Másnap egy muszlim étteremben vacsoráztam egy kinn élő magyar barátommal és az ő indiai ismerősével. Egy nagy tálban hoztak ki csirkepörköltet, hozzá három tányért és hat-nyolc rotit (pitaszerű lepény). Evőeszközt viszont nem.

Az indiai srác belenyúlt a kezével a pörköltes tálba, és kitett egy adagot a tányéromra,

majd az ujjaival szétnyomogatta kisebb darabokra. Desszertként cukros tejet ittunk, állítólag azért, hogy az erős fűszerektől ne legyen gyomorgörcsünk. A tej ott nem 1,5 és 2,8 százalékos, hanem 8-10 százalékos.

Biztatják a főhőst a moziban

Vacsora után sietnünk kellett, mert mozijegyünk volt a Dangal című filmre, amely egy indai bokszolóról és annak két lányáról szólt, akik mindketten apjuk nyomdokaiba léptek. A mozi inkább színházra hasonlított. A kívülről szocreál stílusú épület belülről egészen fényűző volt: bársonyszékekkel, padlószőnyeggel és óriási, modern csillárokkal.

Így néz ki egy indiai mozi (Kattintson a képre a galériához!) Forrás: Daróczi Szilárd

A teremben minden korosztály képviseltette magát az egyéves gyerekektől az aggastyánokig. Amint megjelent a vásznon a főszereplő, mindenki hangos ujjongásba, tapsba kezdett. Épp olyan volt, mint amikor itthon a színházban egy népszerű színész lép a színpadra.

A lelkesedés a film közben sem hagyott alább. Amint a főhős jó poént mondott vagy kibabrált az ellenséggel, mindenki hangosan azt kiabálta: „ez az, szép volt, csak így tovább”. A legmegdöbbentőbb mégis az volt, hogy

amikor a filmben felcsendült az indiai himnusz, mindenki felállt, és énekelni kezdett.

Ennyi fűszert még soha nem láttam

Másnap piacra mentünk. A tömeg óriási volt, a hangzavar pedig még annál is nagyobb. Sodródtunk a helyiekkel, ha szerettünk volna megnézni valamit, kőkeményen lökdösődnünk kellett, hogy kikászálódjunk a standokhoz. Az utca közepén, ahol a legnagyobb volt a tömeg, fogfehérítést végeztek. A „fogorvos” piros, zselészerű folyadékkal kente be a páciens fogát, majd arra kérte egy kis idő után, hogy köpje ki.

Fogfehérítés indiai módra a piacon (Kattintson a képre a galériához!) Forrás: Daróczi Szilárd

Pár méterrel odébb a fűszeresnél álltunk meg. Mivel itthon aranyárban mérik az indiai fűszereket, úgy döntöttem, bevásárolok. Óriási volt a választék, ráadásul alig ismertem egy-két fűszert. Vettem kurkumát, curryt, chilit, kardamomot, sáfrányt, masalát és még pár ínyencséget. Kétszatyornyi fűszer gyűlt össze, és mindössze 3000 forintnak megfelelő rúpiát fizettem az egészért.

Mindenütt árultak valamit (Kattintson a képre a galériához!) Forrás: Daróczi Szilárd

Dzsaipurt India egyik legszebb városaként tartják számon. A több millió lakosú metropoliszon belül azonban hatalmas ellentéteket tapasztalhatunk meg, a társadalmi osztályok között óriási a szakadék. Az olcsó fűszeres mellett ékszerbolt működött, többkarátos, vastag aranyláncok és drágakövek sorakoztak a kirakatban. Míg odakinn a földön koldusok kéregettek, benn milliomosok válogattak a szebbnél szebb ékszerek közül.