Itt csúcsok nélkül is csúcs élményben lesz részünk

2017.07.29. 07:52

Gömbölyű lejtők, évszázados templomok, idilli patak a dombok között. Az egyszerű szépséget kedvelők legjobb választása lehet az Öskü és Hajmáskér határában elterülő névtelen minihegység.

Szerencsére szép számmal akadnak hazánkban közismert helyek, amelyek látványosságukkal és hangulatukkal méltán vonzzák a kirándulókat. De még ennél is több az olyan helyek száma, amelyekből ugyan hiányzik a látványos panoráma, a sziklaalakzat vagy egyéb hűhafaktor, mégis érdeklődésre tarthatnak számot.

Létezik viszont egy harmadik, különleges csoport: az igazán látványos, mégis alig ismert tájak. Ilyen például Öskü és környéke. Június közepén megpróbáltuk egy nap alatt felfedezni az összes látványosságát, de hamar beláttuk, hogy ez esélytelen.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Otthon a tájban

A Bakony déli lábánál járunk, ahol a sziklás hegyek kicsit az erdős hegyektől távolabbra nyújtóznak, és még a Veszprém felől folyó, széles Séd patak is elkanyarodik előlük. Nagy része kopár vidék, amelynek lakatlan, északi részét évszázadok óta a hadsereg használja. Az óriási tüzérségi lőtér olyan távol van a lakott területektől, hogy még a néhány kilométert tévedő lövedék sem veszélyezteti a civileket.

Egyedül az itt eredő patakok forrásai környékén van talpalatnyi termékeny föld, ezek a részek oázisként zöldellnek a dombok alatt. Már a rómaiak is építkeztek itt, az elmúlt években Öskü határában egy őrtorony és egy völgyzáró gát falait tárták fel. Öskü és Hajmáskér az eltelt évszázadokban folyamatosan épült és alakult, a vasút, majd a szélesedő 8-as főút pedig egyre közelebb hozta a két települést Veszprémhez és Székesfehérvárhoz.

Naponta tíz távolsági gyorsvonat áll meg a falubanForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Ennek köszönhetően a két falu mára tulajdonképpen a két megyeszékhely és a közeli Várpalota kertvárosaként funkcionál: a tíz-húsz percenként járó buszok és a vonatok is negyed óra alatt a legközelebbi városba repítenek. Mi is így érkeztünk, vonattal egyenesen Öskü központjába.

Leszállás után szinte a peron fölött áll a falu legismertebb épülete, a kilencszáz éves körtemplom. Elterjedt neve, a rotunda ősi latin szó, amely kör alakú épületet jelent. A rota (kör, kerék) szóból származik, amelynek különféle módosulatai a világ számos nyelvében élnek (rolád, rotáció, roller, rulett).

Az ösküi rotundaForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Az Árpád-kori körtemplomok közül mára csak az ösküi maradt meg építéskori állapotában. Eredeti céljára viszont már nem használják, hiszen a falu gyarapodó lakossága a 19.században új, nagyobb templomot építtetett, azóta a körtemplomot jeles alkalmakkor kápolnaként használják. A két katolikus templom mellett egy 18. századi evangélikus templom is díszíti a tájat.

Miután alapos körülnéztünk, nekivágtunk a körtemplom tövéből induló, kanyargós István utcának. Hamar elértük a faluból kivezető utat, néhány házzal később pedig már a vasúti átjárónál jártunk, amelynek sorompója egyben a falu határában hullámzó dombok bejáratát is jelentette.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Nem a magasság szédítő

Aki a kis hegyek hallatán Alpok helyett bükki magasságokra gondol, csalódnia kell. Ez ugyanis a terepből 10-30 méterre kiemelkedő, miniatűr sziklák, völgyek, csúcsok és hegyoldalak világa: kék ég, hullámzó zöld, ahol minden távolság játszi könnyedséggel elérhető. A környék legmagasabb csúcsain túl viszont már inkább a barna az uralkodó szín. A Hajmáskér felé tartó úton csak két hónapig zöldell a nyár. A dolomitdombokat borító, pár centi vastag talajon június végére már csak néhány elvirágzó árvalányhaj emlékeztetett az igazán színpompás időszakra.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Egy hosszabb, egyenes szakasz végén már Hajmáskér határában jártunk. Az alig emelkedő domboldal tetejéről, az eddigiekhez képest már szinte szédítő magasságból tekinthettünk le a Tési-fennsík lábára. Itt már újra több volt a zöld, a lábunk alatt megjelent a Veszprém felől folyó Séd patak és a Budapest-Boba vasútvonal: mint valami gondos munkával elkezdett terepasztal, amelyet végül nem sikerült befejezni.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Visszafelé aztán eltűnt az ösvény, és ahol néhány kisebb szikla mögött az idevezető utat sejtettük, csak egy újabb minivölgyet találunk. Eltévedtem a kedvenc terepasztalomon? Pedig itt sem egyformák a dombok, de úgy látszik, annyira belefeledkeztem a tájba, hogy elvétettem az irányt. Újabb völggyel arrébb aztán már a Hajmáskérre vezető szekérúton jártunk. Az utolsó nappali vonat közelgő indulására tekintettel úgy döntöttünk, vissza is indulunk rajta.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A nap mérlege: 12 kilométer gyaloglás (ez nagyrészt úgy jött össze, hogy cikkcakkban jártuk be a kis területeket), és legalább két tucat hegy megmászása, miközben csak néhány száz méter jelzett úttal és két másik kirándulóval találkoztunk. Pedig a távoli, hófödte hegyek és a szobai terepasztalok közti, átjárható és átlátható átmenet egészen egyedülálló túraélményt kínál.

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK