Itt nemcsak inni, túrázni is érdemes

Vágólapra másolva!

Az őszi napsütésről és levélszínpompáról ugyan már lecsúsztunk, de ha egy ki szerencsénk van, hamarosan hóesésben fedezhetjük fel hazánk legizgalmasabb tájait. A túrázással télen sem érdemes felhagyni, hiszen minden évszaknak megvan a maga szépsége. Előző cikkünk után most öt újabb, gyönyörű környezetben fekvő borvidékünket mutatjuk be, ahol a finom nedűk kóstolása mellett a környék különleges természeti látnivalói is megérnek egy kirándulást.

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Miskolc Tokaj utazás Pannonhalma Sopron borvidék Sokorói-dombság Bükk Fertő tó Hajós túrázás

1. Bükki borvidék – Pincék és kaptárkövek

A Bükk déli lábánál, az Egri borvidéktől Miskolcig húzódó terület csak 1970-ben lett hivatalosan borvidék. A miskolci bor azonban már a középkor óta híres volt. Miskolc Avas városrészén már a 18. században több mint ezerötszáz pince volt. A 19. század második felétől borházak épültek a pincék fölé, ahová a városi lakosok szívesen jártak ki mulatni. Aztán, ahogy Európában sok más helyen is, a miskolci szőlőültetvények sorsát is megpecsételte az 1880-as évektől fellépő filoxérajárvány, amely után már nem telepítették újra a szőlőket.

Ha Miskolcon már nem is, a Bükkalján rengeteg szőlőültetvényt találhatunk. A Bükki borvidék jellegzetességei a riolittufába vájt pincék. Szép példáit láthatjuk Bükkzsércen vagy Cserépfalun, ahol

az Ördögtorony tanösvény fűzi fel a környék érdekességeit.

A millenniumi kilátótól induló útvonal a Hór-völgyig halad, és érinti például a háromszintes Berezdaljai pincesort, a Suba-lyukat és a Kisamerika-barlanglakásokat.

Ez utóbbi hely furcsa nevének eredetéhez a világgazdasági válságig kell visszamennünk, amikor a környék tehetősebb lakói Amerikába vándoroltak ki, a földönfutóvá vált szegények azonban csak a tufafalakba tudtak lakást vájni maguknak. Ahogy gúnyosan mondták róluk, ők csak Kisamerikáig jutottak.

A tanösvény névadója az Ördögtorony, egy riolittufából felépülő torony, egy kaptárkő, amelyből a Bükkalján eddig 38 lelőhelyen 72 darabot találtak. A kaptárköveken kis fülkék vannak, de hogy ezek hogyan, mikor és miért keletkeztek, máig nem ismert. Annyi biztos csak, hogy emberi kéz alkotta őket. A legismertebb kaptárköveket Szomolya határában találjuk, ahol egy tanösvény vezet végig bennünket a különös sziklák között. A Vén-hegy oldalában nyolc nagyobb kőkúpra tagolódó szikla van, összesen 117 kis fülkével.

2. Pannonhalmi borvidék – A borkultúra hazai bölcsője

A Sokorói-dombság hazánk egyik legrégibb borvidéke, amelyhez 13 település tartozik, és központjában a pannonhalmi főapátság áll.

A bencés apátság nemcsak a kereszténység, de a szőlő- és borkultúra hazai bölcsője is egyben.

A Géza fejedelem által 996-ban alapított monostorban már a kezdetektől folyt szőlőművelés és borkészítés. Erre utal az apátság alapítólevele is, amelyben a tized alá eső termények közt első helyen a szőlő áll. A szerzetesek kezdetben gyakorlatban is részt vettek a szőlőművelésben, és a fejlett szőlőművelés technológiájának elsajátításával és továbbadásával nagyban hozzájárultak a borok minőségi javulásához.

Forrás: Turista Magazin/Pannonhalmi Apátsági Pincészet

A Sokorói-dombság turisták által kevésbé látogatott terület, pedig akad itt látnivaló szép számmal. Például a nyúli Sárkánylyuk-vízmosás, avagy helyi nevén Szurdik. A 650 méter hosszú eróziós szurdokvölgy 40–60 méter széles, magassága néhol a 20–30 métert is eléri. Falába számos pincét mélyítettek, különösen szépek a Vaskapu utca pincéi.

A falu leghíresebb pincéje az 500 méteres Sárkánylyuk pince,

amely egykor dézsmapince lehetett. Itt gyűjtötték az egyháznak beszolgáltatott tizedet, valószínűleg ezért szokatlanul hosszú.

A környéken több túraútvonal is van. A Szent Márton-vándorútnak van egy Sokorót is érintő szakasza, de Nyúl község környékén két helyi útvonalat is kialakítottak, a Kökörcsin körutat és a Nyúli keresztutat. Ha szép kilátásban szeretnénk gyönyörködni, érdemes felkeresni a közeli Ravazdon a Sólyom Szilveszter-kilátót. Nem messze innen találjuk IV. Béla kútját. A legenda szerint a forrás vizével oltotta szomját a tatárok elől menekülő királyunk.

3. Soproni borvidék – Két keréken az ültetvények között

A Soproni- és a Kőszegi-hegységet, valamint a Fertő tó környéki lankákat magában foglaló borvidék a kékfrankos hazája. A legenda szerint 1809-ben a soproniak kénytelenek voltak Napóleon katonáinak ingyenes kosztot és kvártélyt biztosítani. A katonák a napi fejadag mellett pénzért is vettek bort. Kék és fehér színű frankkal fizettek, de mivel a kék frank értékesebb volt, a helyiek inkább ezt kértek a borért. Állítólag ezért hívják azóta is a jóféle soproni bort kékfrankosnak.

Balf és Fertőrákos között az új kerékpárúton Forrás: MTI/Krizsán Csaba

Aki szeretné a Sopron környéki és a Fertő menti szőlőültetvényeket és borokat közelebbről is megismerni, az szervezett dűlőtúrán, traktorral is bejárhatja a meseszép vidéket. Az év többi részében érdemes kerékpárra pattanni, és

bejárni a Fertőrákos és Balf között pár éve átadott új kerékpárutat,

amely a szőlőültetvények között vezet, és kilátást nyújt a Fertő tóra is.

Az útvonal elhalad a balfi ivókút mellett is, ahol megízlelhetjük a jellegzetes szagú balfi gyógyvizet. A szép eozinmázas kerámiakút a Zsolnay Porcelánmanufaktúrában készült. Fertőrákoson érdemes időt szánni a néhány éve megújult kőfejtőre, ahol újjávarázsolták a híres barlangszínházat, és létrehoztak egy témaparkot, amely a terület természeti, kőzettani és őslénytani értékeit mutatja be.

4. Hajós-Bajai borvidék – Hosszúlépés a kincses Bácskában

A Duna-Tisza köze déli határvidékén, a Bácskai-síkvidék buckákkal tarkított alföldi borvidékén sok évszázados hagyománya van a bortermelésnek. Egyes vélemények szerint már a 11. században virágzó gyümölcs- és szőlőkultúra volt itt. Hajós közelében találjuk a borvidék legismertebb látnivalóját,

Európa legnagyobb összefüggő pincefaluját,

a 24 utcából és 1200 présházból álló Pincefalut. A legrégebbi, ma is épségben megmaradt présház 1840-ben épült. Az utóbbi évtizedekben sok pincét vendégházzá alakítottak, így aki erre jár, nemcsak bort kóstolhat a présházakban, de meg is szállhat itt.

A szintén sváb hagyományokat őrző Nemesnádudvaron is megnézhetünk egy kisebb, de szintén nagyon hangulatos pincefalut. Hajóson az érseki kastélyt se hagyjuk ki, ahol több kiállítás, például a homokhátsági szőlő- és borkultúrát bemutató tárlat is várja a látogatókat.

Ha már errefelé járunk, érdemes átugrani a szomszédos Gemencre. Gemenc kapujától, Pörbölyről indulva a Duna töltésén haladva tárul elénk a meseszép ártéri világ. Útközben tehetünk kisebb kitérőket is, például a Nyéki-Holt-Dunánál létrehozott tanösvényhez vagy Bátára, ahol a Fekete Gólya Múzeumban ismerhetjük meg a Gemenci-erdő emblematikus madarát.

5. Tokaj-hegyaljai borvidék – Dűlőtúra Zemplénben

A Tokaj–Zempléni-hegyvidék 27 települést magában foglaló borvidékén terem hazánk legismertebb bora, a tokaji aszú. XIV. Lajos állítólag ezekkel a szavakkal ajánlotta Madame de Pompadour figyelmébe: „a borok királya, a királyok bora”. De I. Frigyes porosz uralkodó és az orosz cárok is nagy rajongói voltak a tokaji boroknak.

Az UNESCO-világörökséggé nyilvánított tokaji kultúrtájhoz számos műemlékpince is tartozik. Például a borvidék legnagyobbja, a Sátoraljaújhely melletti Ungvári pince, amely az egykori, Ungvár felé menő kereskedelmi útvonal mellett épült ki, és

27 pince összekapcsolásával 10 kilométeres, négyszintes pincerendszert alkot.

Szintén a világörökségi táj része a Hercegkúton található kőporosi és gombos-hegyi pincesor is, ahol 80-80, hobbitlakásszerű pince több szinten, egymás fölött helyezkedik el.

Az egyik leghíresebb pincét Tokajban találjuk. Hírnevét egy történelmi eseménynek köszönheti, ugyanis itt, a Rákóczi pince lovagtermében választották királlyá 1526-ban Szapolyai Jánost. A borvidéken nemcsak a bortermelésre, de a turizmusra is nagy hangsúlyt fektetnek. Tokaj és Mád környékén számos dűlőtúrát szerveznek, amelyeken a környék legszebb és legrégibb dűlőit járhatjuk be szakember vezetésével. A túra programjából természetesen a borkóstolás sem maradhat ki.

A Turista Magazin 2016. októberi számában megjelent cikk szerkesztett változata.