Minden fél áron van, és miénk az egész sziget

Egy forró, júliusi délután egyeztettük ősz végi barcelonai utazásunkat a barátnőmmel. Villant a csetablak, és jött a nagy ötlet: menjünk el két napra Ibizára bulizni, ha már úgyis születésnapunk lesz. Novemberben a Vueling járatán
kilencezer forint alatt mérik a retúrjegyeket
a katalán városból, így nem hezitáltunk sokat. Csak pár nappal az utazás előtt jöttünk rá, hogy ilyentájt szinte az összes szórakozóhely zárva van a szigeten. Akkor még nem tudtuk, hogy végül pont emiatt lesz ötcsillagos a nyaralásunk.
A szállásunk ugyan nem öt-, csak háromcsillagos volt, viszont fejenként hatezer forintot fizettünk egy erkélyes, tengerre néző, tágas szobáért, amivel nagyon elégedettek voltunk.
A hotelárak drasztikusan csökkennek a nyár elmúltával,
és a tömött szállások helyett csaknem üres szállodák várják a magunkfajta kalandorokat. A sziget névadó városában foglaltunk szobát, mivel úgy gondoltuk, itt több hely lesz nyitva, és nem kell teljesen lemondanunk a bulizásról sem.
Az esős, hűvös Barcelonához képest igazi felüdülés volt leszállni az Eivissa reptéren. Eivissa katalánul annyit tesz, Ibiza. Az előre jelzett időjárással ellentétben csodás,
napsütötte idő és kellemes, húszfokos hőmérséklet fogadott minket.
Ez pont elég meleg volt ahhoz, hogy egy szál pólóban mászkálhassunk napközben, és az is nagyon jó volt, hogy folyamatosan nyitva tudtuk hagyni a hotelszobánk erkélyajtaját. A helyiek szerint itt 365 napon át süt a nap, bár ősszel előfordul néhány zápor.
Az őszi-téli Ibiza pont az ellentéte annak, amit egy tipikus buliüdülőhelyről gondol az ember. Nincs tömegnyomor, a szórakozóhelyek, bárok és éttermek nagy része zárva van, az árak nem magasabbak, mint bármely európai nagyvárosban. A helyiek nyugodtak, lassúak, és nagyon szívesen beszélgetnek az idegenekkel. Rengeteg tippet kaptunk tőlünk, mit érdemes megnéznünk. Gondolom, ilyenkor több türelmük van a turistákhoz, mint a nyári tömegnyomorban.
Az első napon rátaláltunk egy helyes étterem-kávézóra, a Casa 13-ra, ahol nagyon egészséges, finom reggelit ettünk, és megterveztük a napunkat. Becsekkolás után muszáj volt beleugranunk az ágyunkba, ahonnan ráláttunk a tengerre, de ezt nem ajánlom senkinek, mert az ember ilyen környezetben hamar elszunyókál. Emiatt három órával megrövidítettük a napunkat, úgyhogy igyekezhettünk, hogy még napfényben be tudjuk fejezni a városnézést.
A part mentén kezdtünk sétálni, végtére is a tenger látványánál nincs megnyugtatóbb, de egy idő után zsákutcában találtuk magunkat.
Imádtam, hogy szinte senki nem mászkált az utcákon,
bőven el lehetett férni mindenhol, zavartalanul bámulhattuk a helyes, fehérre meszelt házakat. Bolyongtunk a városban, bejártuk a kikötőt és a hegy tetején épült óvárost, D’alt Vilát, és levontuk a következtetést, hogy Ibiza király hely hangulatos sétányokkal, utcácskákkal és terekkel.
Kifejezetten tetszett, hogy a vendéglátóhelyek nagy része zárva volt. Egyrészt könnyebb volt dönteni, hova üljünk be, másrészt nem volt olyan érzésem, hogy az egész város csak azért létezik, hogy turistákat szolgáljon ki. Most látszott, hogy vannak emberek, akik itt élnek, és még jól is érzik magukat. Leírhatatlanul pozitív atmoszféra lengte körbe az egész szigetet, ami elég indok arra, hogy egyszer visszatérjek.
Azért a péntek esti bulit nem akartuk kihagyni, úgyhogy elkezdtünk érdeklődni, melyik klub van nyitva, és egész hosszú listát állítottunk össze. Úgy látszik azonban, hogy még a helyiek sincsenek tisztában a téli nyitva tartással, mert
négy helyre is feleslegesen taxiztunk el, mindegyik zárva volt.
Végül egyetlen szórakozóhelyet találtunk nyitva, a B12 nevűt, ami első és második ránézésre sem volt semmi extra. A belépőért 15 eurót (4850 Ft) fizettünk, ebben egy koktél ára is benne volt. Úgy hallottuk, nyaranta 40-50 euró (13-16 000 Ft) a beugró, és a buliban kapható piák ára is kétszer annyi, mint télen. Igazán szerencsések voltunk hát, ráadásul valami nagyon ügyes DJ-t fogtunk ki, így annak ellenére is szuper bulink volt, hogy nem volt nagy zsúfoltság a helyen.
Az egyetlen hibát akkor vétettük, amikor leszavaztuk az autóbérlést. Ibiza szigetét a leghatékonyabban kocsival lehet bejárni, főleg a főszezonon kívül, amikor nem közlekednek rendesen a buszok. A recepciós például azt ajánlotta, feltétlenül nézzük meg az Es Vedra nevezetű sziklaszigetet nem messze a parttól, ám amikor utánanéztünk, hogy juthatnánk el oda, kiderült, hogy
télen az érdeklődés hiánya miatt semmi nem jár arrafelé.
Ugyanígy jártunk a Selinas stranddal is, ahová télen napi két járat indul, mi pedig pont lekéstük azt az egyet, ami jó lett volna.
Annyira megszerettük a Casa 13 kávézót és olasz tulajdonosát, hogy az utolsó nap is ott reggeliztünk. Ha több időnk lett volna, mehettünk volna kajakozni, kirándulni, búvárkodni vagy vitorlázni, ez az időszak nagyon kedvez a kültéri sportoknak. Az utolsó órákat sportolás helyett a tengerparton töltöttük, mivel szerencsére olyan jó idő volt, hogy egy kicsit napozni is tudtunk.
Összességében Ibiza szerintem a főszezonon kívül sokkal érdekesebb hely, mint a nagy nyári forgatagban, valószínűleg legközelebb sem júliusban jövök majd. Szóval üzenem mindenkinek, hogy nem őrültünk meg, igenis remek ötlet ősszel vagy akár télen Ibizára utazni.