Itt milliókat keres a főnővér, ott boszorkányok gyógyítanak

2018.05.20. 06:59

Ha nagy utazásra indul az ember, érdemes a legrosszabb forgatókönyvet is számításba venni. Az egészség távol az otthontól még nagyobb érték, hiszen a világ másik végén egy kisebb kartörés vagy egy fájó fog is komoly gondot okozhat, a rettegett trópusi kórságokról nem is beszélve. Hogyan lehet megelőzni a bajt és mire számíthatunk, ha mégis beüt? A válasz nem egyértelmű, mindenesetre elmondom, mi hogy éltük túl a dél-amerikai utazást.

Azt már az egyhetes nyaralások során megtanultuk, hogy ha új helyre érkezünk, eleinte jobb kerülni a piaci készételeket, a csapvizet és a húsokat. Így kell eljárni akkor is, ha hosszú útra indulunk: mindig időt kell hagyni, hogy hozzászokjunk a helyi bacikhoz. A „mindenre egy pálinka” megoldás is működhet, de sajnos nehezen kivitelezhető. Fertőtlenítésre inkább a gyömbér rágcsálását alkalmaztuk, nem véletlenül nevezik ezt a növényt az utazók barátjának.

Barátnőnk Costa Ricán főzőcskézik. Eleinte vigyázni kell a helyi ételekkelForrás: Zelenai Rea

A tb-től nincs szabadulás

A netes fórumokon, utazóblogokon nehéz tájékozódni, hiszen sok a rémhír, és az élmények is mindig szubjektívek. Legtöbbször ezért regisztráltam a helyiek facebook és couchsurfing csoportjaiba, és ott érdeklődtem az egészségügyről, az időjárási viszonyokról és más helyi sajátosságokról. Persze nincs aranyigazság, hiszen mindenkinek másképp reagál a szervezete a változásra, de néhány egyszerű szabály betartásával nekünk sikerült megúszni a gyomorrontást – egy éven keresztül.

Mindig rá kellett kérdezni, csapvízből főzték-e a kávétForrás: Zelenai Rea

Dengue láz, sárgaláz, zikavírus, malária – nagyjából ezekkel a lehetőségekkel szembesültem, amikor először rákerestem a Dél-Amerikában ránk leselkedő veszélyekre. Mindez majdnem elvette a kedvem az utazástól, ráadásul a nemzeti oltóközpontban körülbelül hat oltást javasoltak horror összegért. Szerencsére azonban világlátottabb ismerőseim megnyugtattak, hogy azért civilizált országokról van szó. Végül a köztes utat választottam, beadattam a legtöbb távoli országba ajánlott hármas csomagot (tífusz, diftéria, hepatitisz A), amelyért nem egészen 30 ezer forintot fizettem. Úgy okoskodtam, ha járvány sújtotta zónába megyek, majd helyben keresek oltást.

A nemzetközi oltókönyvecském. A sárgalázzal még inkább vártamForrás: Zelenai Rea

Ha valaki hosszabb útra indul, nyilván nem lesz szüksége a magyar egészségügyi ellátásra. Felmerül a kérdés, hogyan jelentkezzünk ki ebből? A válasz viszonylag egyszerű: nem lehet. Csak és kizárólag akkor, ha egy másik országban van bejelentett munkahelyünk, ott adózunk, és ott fizetjük a járulékokat. Ellenkező esetben utazás előtt a NAV-hoz kell fordulni egy bizonyos 18T1011-es adatlappal, jelezve, hogy mostantól „szeretnénk” magunk fizetni a hozzájárulást. Bizarrul hangzik, de egy éves utunk során kénytelenek voltunk minden hónapban utalgatni a 7300-es forintos havi díjat a világ másik végére. Ha nem ezt tesszük, akkor visszajelentkezéskor kérik az elmaradt befizetéseket.

A tb-t a kolumbiai sivatagból is lelkesen utalgattukForrás: Zelenai Rea

Dől a pénz az egészségügybe

Sokan kérdezték, hogy kötöttem-e biztosítást. Csakhogy ha az ember kénytelen fizetni a fent említett tb-s ajándékcsomagot, és emellett még egy évre utasbiztosítást is köt (ami 4-600 ezer forint lett volna), akkor bizony elég komoly summát kell költenie. Ezért inkább úgy döntöttem, nem lesz semmi bajom. Tudom, ez felelőtlennek tűnhet, de nem az, ha elmondom, milyen szerencsénk volt Costa Ricában. Ebben az apró közép-amerikai országban ugyanis egyáltalán nincs szükség biztosításra. Egyedülálló módon Costa Ricában az egészségügy a külföldiek számára is ingyenes. Ezt még aggódó szüleim is nehezen hitték el, de olyannyira így van, hogy a szomszédos Panamából és Nicaraguából is sokan ide járnak orvoshoz.

Úszóverseny a Csendes-óceánban Costa RicánForrás: Zelenai Rea

Ráadásul nincs magánorvosi rendszer, mert az egészségügyi közintézményekbe pumpálják a pénzt. Az orvoslás közel európai színvonalú, a kórházak pedig jobb átlagot hoznak, mint a magyar intézmények. „Mucha-mucha plata”, vagyis sok-sok zsé, mondogatta egyik ápoló barátunk az egészségügyi fizetésekről. Egy főnővér ismerősünktől még konkrétabbat tudtunk meg: nagyjából 2,5 millió forintnyi colónt keres havonta. Talán így érthető, milyen megbecsült terület az egészségügy a világ egyik legboldogabb országában.

Az utcán sétáló „dínó”. Az egészségügy mellett a környezetvédelem is prioritásForrás: Zelenai Rea

A patikában is lehet alkudni

A régió többi országában persze más a helyzet. Sikerült egyszer megvágnom a lábam Nicaragua egyik piacán, épp egy olyan hentespult közelében, ahol a napon tárolt nyers húsok felett vidáman repkedtek a legyek. „Azt a fertőtlenítőt szeretném” – mutattam a legközelebbi, patikának tűnő forró kis üzlet polcán lévő tubusra, ám az eladó tétovázni kezdett, majd a kiírt ár háromszorosát kérte.

Nicaragua: a sült csirkét nejlonzacskóban árulják az állomásonForrás: Zelenai Rea

Ezekben az országokban az egészségügy terén sokkal nagyobb káosz uralkodik, mint gondolnánk. Kicsi a választék, blokkokról nem is hallani, az ár pedig elég rugalmas: a patikában tényleg lehet alkudni. A dolog jó oldala viszont, hogy legtöbbször vényköteles gyógyszereket is odaadnak kérdés nélkül, így például antibiotikumot vagy inzulint sem bonyolult szerezni. Az állami egészségügy helyett a magánorvosokat ajánlják a helyiek is, külföldiként azonban egy dologra vigyázni kell. Az angolul beszélő dokik akár a tízszeresét is elkérik az eredeti árnak, egy vizit 300 dollárnál kezdődik. Ezért külföldiként is érdemes a helyiek által ismert orvosokat keresni.

Egy átlagos tengerparti falu boltja PanamábanForrás: Zelenai Rea

Amikor a kokalevél sem segít

„Volt valaki beteg mostanában? Csípések, fejfájás, bármi?” – kérdezte egy egészségügyi ellenőr Panamában, aki havonta végigjárta a vidéki és a dzsungel mélyén fekvő falvakat. A szúnyogok terjesztette szörnyű kórok szerencsére már inkább a múltat jelentik Dél-Amerikában, az ellenőrzés meglehetősen szigorú. Viszont van valami, amire mindenképpen fel kell készülni.

A gyönyörű trópusi partokon a hőmérő higanyszála állandóan 28-32 Celsius fokot mutat, megspékelve minimum 90 százalékos páratartalommal. Ez korántsem olyan kellemes, mint amilyennek elsőre tűnik. Úgy izzad az ember, mint Európában soha, nehezen veszi a levegőt, rosszul alszik, és délelőtt 10-től délután 4-ig az árnyékban küzd a túlélésért. Persze erre is mindenki másképp reagál, de általában a férfiak nehezebben bírják a klímát.

Costa Ricán esernyőt használtunk egy jó kis napszúrás utánForrás: Zelenai Rea

A világtól elzárt helyeknek megvan a maguk romantikája, de tény, hogy nincs a közelben se internet, se telefonhálózat, és a tömegközlekedés is ritkán működik. Mit lehet ilyenkor tenni? Leginkább vigyázni, és szigorúan betartani a helyiek tanácsait. Az őserdőkben mi elsősorban az őslakosok tudásában bíztunk, hiszen ők mindenkinél jobban ismerik az erdő veszélyeit, és persze a gyógymódokat is.

Az őslakosoknak a pókmarásra is van ellenszerükForrás: Zelenai Rea

Dél-Amerika még egy kellemetlen meglepetést tartogat az utazók számára, a magashegyi betegséget. Peru, Ecuador, Bolívia és Kolumbia nagy része 3000-3500 méter felett fekszik, ami komolyan igénybe veszi az európai szervezetet. „Néhány nap alatt akklimatizálódsz” – hallottam sokaktól, de az igazság az, hogy nekem ez hónapok alatt sem sikerült. A rövid lépcsőkön is légszomjam volt, és ijesztően kalapált a szívem. A „magashegyi betegségre” a helyiek a kokalevél rágcsálását ajánlják, de nekem ez sem hatott. Sőt, a legyengült immunrendszeremmel minden kisebb betegséget elkaptam ezekben az országokban.

Salsatáncos volt a dokim

Kerültünk-e vészhelyzetbe? Ami azt illeti, igen. Peruban belázasodtam, és mivel nem akartam megállni, Bolíviában már lábra állni sem tudtam. Ráadásul ez az ország Dél-Amerika legfejletlenebb helye, ahol a legtöbben még boszorkányokkal gyógyíttatnak.

A lámaáldozat helyett én mégis inkább az antibiotikumra szavaztam, úgyhogy La Pazban elkezdtem doktort keresni. Mivel az egyetlen angolul beszélő orvos itt is 300 dollárnál kezdte a kommunikációt, a legközelebbi magánklinikát választottam.

Szárított lámák: Bolíviában még sokan állat áldozattal gyógyítanakForrás: Zelenai Rea

„Igen, szemész vagyok, de kisebb háziorvosi vizsgálatokat is végzek. Ne aggódj, jó helyen jársz” – mondta a fiatal doktornő, amikor gyanakodva néztem körül a látásvizsgáló táblák között. A nő egyébként erős sminkjével inkább bártáncosra emlékeztetett, mintsem orvosra, de nem voltam abban a helyzetben, hogy válogassak.

A bolíviai doktornő a rendelőjébenForrás: Zelenai Rea

Öt napig vissza kellett járnom hozzá antibiotikumos kezelésre a tüdőgyulladásommal, így egy időre a hideg La Pazban ragadtunk. A „recept" egyébként egy papírfecni volt, amire felfirkantotta a gyógyszerek nevét, majd a kezembe nyomta, hogy ezeket szerezzem be. Hatalmas injekciós tűvel, kézmosás és fertőtlenítés nélkül adta be a derekamba az összeöntött lötyit. Ezen a ponton komolyan fontolgattam az S.O.S repjegyvételt hazafelé.

Összesen 4000 forintnyi boliviánót fizettem a kezelésekért és a gyógyszerekért – Bolívia tényleg a legolcsóbb ország a régióban. Kiderült az is, hogy nem álltam olyan messze az igazságtól a doktornőt illetően. „Szerettek salsázni?” – kérdezte a kezelés második napján, mit sem törődve a lázammal, majd elhívott minket az esti táncórájára.

Bolíviai jós asszony rendel - miután lefényképeztük, megátkozott minketForrás: Zelenai Rea

A bolíviai sokkterápia ellenére mégis azt mondhatom, szerencsésen megúsztuk. Nem tudom, mi a túlélés titka, de egy szabályt mindenképp fejbe kell vésni: Európán kívül kevésbé szigorú a rend, másképp működnek a dolgok. A tapasztalataink alapján sokaknak azért esett baja, mert nem számoltak a helyi körülményekkel.Soha ne feltételezzük például, hogy a kocsi megáll a pirosnál, hogy az utcai kaját átsütötték, hogy a kutya jó szándékkal közeledik, vagy hogy bármikor vehetünk vizet. Legyünk éberek, de mindig maradjunk pozitívak – ez a hozzáállás nekünk bejött.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK