A világ egyik legszínesebb városában jártam

2018.12.25. 15:57

Buenos Airesről annyi mindent lehet hallani, hogy mire az ember eljut oda, már fogalma sincs, mire számítson. Még én is elbizonytalanodtam, pedig nem először jártam az argentin fővárosban. De nem volt ok az aggodalomra, a nyaralás remekül sikerült, végre eljutottam a közeli Tigrébe, tangóórákra, és még csak nem is volt olyan drága a város, mint ahogy mondták.

Három alkalommal összesen nyolc hetet töltöttem Buenos Airesben, és bevallom, néha teljes szívemből gyűlölöm a várost. Például a katasztrofális közlekedést, az utakon keresztben álló autókat, a tetszés szerint hol itt, hol ott megálló buszokat. Néha egy közeli fára ragasztanak ki matricát a járatszámmal, de többször előfordult, hogy a megállóban valaki megütögette a vállam, és közölte, hogy a 28-as ma két sarokra innen, a túloldalon halad el. Hogy a helyiek honnan szerzik az információkat, fogalmam sincs. 

Buenos Aires kavalkádjában az obeliszk jó találkozási pontForrás: Flickr/Leonardo Samrani

Se veled, se nélküled 

Az sem véletlen, hogy a kontinensen az a hír járja, hogy az argentinok gőgösek és lenézőek. Tapasztalataim szerint ez inkább csak a fővárosiakra igaz, a Buenos Aires-iek felsőbbrendű pillantásai és monológjai engem is fel tudnak idegesíteni néha. Ugyanakkor persze rengeteg kedves argentinnal találkoztam utazásaim során. 

Igazi, végletes se veled, se nélküled kapcsolat fűz a városhoz. Bármikor vissza tudnék menni, de ha ott vagyok, sok mindenen felidegesítem magam. A város építészete egyébként hasonló Budapestéhez, a hangulat azonban nem lehetne eltérőbb. Az utcák színesek, tele vannak csodás graffitikkel, bámészkodó, élénken beszélgető emberekkel, hipszter kávézókkal, és a hét minden napjára jut minimum egy szenvedélyes tangóest.   

Buenos Aires a hangulatos séták városaForrás: www.buenosairesfotogenica.com/Nicolas Solop

Úgy gondoltam, ideje közelebbről megismerkednem a tangóval, úgyhogy vettem egy rendes tangócipőt az egyik apró tangószaküzletben, és kipróbáltam néhány tangóiskolát. A kedvenc helyem San Telmóban a Maldita Milonga és a Patio de Tango lett, az utóbbiban három ingyenes órán is részt vehettem. Nem mondhatnám, hogy komoly előrehaladást értem el, viszont nagyon megkedveltem a táncot. Egy óra nagyjából ezer forintnak megfelelő pesóba kerül, tehát abszolút nem drága, ahogy maga a város sem – az általános vélekedéssel ellentétben. 

A tangózásba hamar bele lehet szeretniForrás: Flickr/Ralf Steinberger

Bár a peso az elmúlt időszakban sokat gyengült, turistaként ez nem annyira érzékelhető, inkább az a furcsa, hogy az árak az árfolyam-ingadozás miatt folyamatosan változnak. Egyik nap 30 pesóért vettem az argentinok tipikus kelt tésztás finomságát, az empanadát, másnap 35-ért. Arról nem beszélve, hogy másfél éve még 15-öt fizettem ugyanezért. Mondjuk, ha átváltom forintra az árat, nagyjából ugyanannyira jön ki. Az már más kérdés, hogy a helyiek pénze világviszonylatban egyre kevesebbet ér. 

Életem első tangózásán összebarátkoztam egy kedves kolumbiai nővel, aki nagyjából édesanyámmal egykorú. Táncóra után sokat lógtunk együtt, tipikus Buenos Aires-i életet éltünk. Pizzázókba jártunk, amelyekből ezernyi van a városban, több üveggel elfogyasztottunk a híres Malbec vörösborból, amelynek ár-érték aránya verhetetlen, de kézműves söröket is kóstoltunk, amelyek egyre divatosabbnak errefelé is, és nem csak a menőbb Palermo negyedben lelhetőek fel. 

Kolumbiai barátnőmmel Buenos Aires főterénForrás: Darányi Lea

Minden negyed más 

Palermo egyébként a fiatalok kedvence, egymást érik a hangulatos bárok, kávézók és éttermek, este pedig a klubok is kinyitnak. Itt akadtam rá a Café Florra, ahol óradíjat kell fizetni, vagyis ha kifizetünk mondjuk két órát, akkor ez idő alatt annyit ehetünk és kávézhatunk, amennyi csak belénk fér. Ez lett a kedvenc helyem, ahonnan remekül tudtam dolgozni – velem biztosan nem járt jól a tulaj. Remélem, hamarosan Budapesten is nyílik ilyen koncepciójú kávézó. 

Palermóban is mestermunkák találhatók a falakonForrás: Flickr/Nan Palmero

A La Boca negyedben is találni néhány gyöngyszemet, a La Bombonera, a hírhedt Boca Juniors focicsapat stadionja például megér egy látogatást. A leghíresebb látványosság, a Caminito viszont az egyik legnagyobb turistacsapda a városban. A ma már utcai múzeumként funkcionáló telep házait annak idején a bevándorlók tákolták össze sebtében, mivel nem volt elég szállás, majd az 1900-as évek közepén egy projekt keretében színesre festették őket. A városi skanzen tényleg hangulatos lenne, ha nem vonzana ennyi látogatót. 

A Caminito színkavalkádja jól mutat a fotókonForrás: Flickr/Leandro Neumann Ciuffo

Több hétig a San Telmo negyedben laktam, amely a város hippibb része apró boltokkal, utcai művészetekkel és kedves kávézókkal. A La Poesía (költészet) kávézó pincérei még a nevemet is megtanulták, annyiszor jártam náluk egy könyv vagy jegyzetfüzet társaságában. A kedvenc argentin reggelimet is itt fogyasztottam el: medialunát (a szó félholdat jelent, ez a helyi croissant) tejeskávéba mártogatva.   

San Telmóban vasárnap délelőttönként hangulatos utcai piacon nézelődhetünk és vásárolgathatunk, például mateteát vagy vintage tangós posztereket. Leginkább a dulce de leche szaküzleteket ajánlom, ahol ennek a csodás karamellkrémnek mind a harminc változatát ingyen megkóstolhatjuk. 

San Telmóban órákig elsétálgat az ember a piaconForrás: Flickr/Tim Buss

Túl a városon 

Elmentem a világ legfurcsább temetőjébe, hogy megnézzem Eva Peron, vagy ahogy többen ismerik, Evita sírját. Maga a sír nem túl látványos, de a temető hangulata nagyon különös, és még sose láttam ennyi kőremekművet egy helyen. Egy másik top hely számomra az Ataneo, amely régen színház volt, ma viszont olyan hangulatos könyvesbolt, ahonnan képtelenség lett volna könyv nélkül távozni. 

Az El Ataneónál különlegesebb könyvesboltban még nem jártamForrás: Flickr/Nico Kaiser

Bár az argentin főváros nagyon izgalmas, néha jó egy kicsit elmenekülni belőle. A tömegközlekedés nagyon olcsó a metropoliszban, egy majdnem egyórás vonatút a közeli Tigrébe háromszáz forintba sem kerül, a metrójegy pedig száz forint. Tigre a Paraná folyó deltáján fekszik, ez teszi hangulatossá a kisvárost. Ezerötszáz forintért egy másfélórás hajóútra is befizettünk, ami mindenképpen megérte, legalább egy kis időt a természetben töltöttünk. 

Egy ilyen hajón fedeztük fel a folyót és a környező területeketForrás: Flickr/Robert Kutts

Tigrében is van egy szuper piac, ahol nagyon nehéz megállni, hogy ne vásároljunk össze túl sok felesleges kacatot. Ez egész Buenos Airesre igaz egyébként. Nekem nem is sikerült visszafogni magam, annyi mindent vásároltam, hogy az utolsó napon be kellett szereznem egy új táskát, mert nem fértem bele a másikba. Legalább most már lesz mit vinnem, ha legközelebb visszatérek a városba. Mert egészen biztos, hogy lesz legközelebb.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK