A Pilis hegység legdélebbi vonulata a Kis-, a Nagy- és az Ezüst-Kevély egybefüggő tömbje, amely a budapestiek és a környékbeliek kedvelt kiránduló-, illetve szabadidős helye. A könnyen megközelíthető, rengeteg érdekességet tartogató, bámulatos kilátást nyújtó hegygerinc és környezete a kisgyerekes családoktól a sportolókon át mindenkinek kiváló lehetőséget nyújt a kikapcsolódáshoz vagy a futáshoz, bringázáshoz.
Ki ne ismerné a hegyek lábánál álló „egri várat", amely az Egri Csillagok című film díszletéül szolgált,
vagy a látványos Teve-sziklát, amely valóban egy dromedárra emlékeztet, továbbá a Nagy-Kevély sziklás és lenyűgöző panorámáját. Viszont ezeken túl is bőven van még mit felfedezni az alig pár négyzetkilométeres területen, akár történelmi, akár geológiai különlegességekről van szó.
Bármelyik irányból is kapaszkodunk fel a kb. 5 km-es, észak–déli lefutású hegyvonulatra, látványos sziklaképződményekre, hatalmas barlangokra vagy épp a hegy változatos kőzetét elénk táró kőfejtőkre és sziklaüregekre bukkanhatunk. Indulhatunk Csobánkáról vagy Pilisborosjenőről, de akár Ürömről és Budakalászról is, előbb-utóbb épített vagy természetes képződményekbe botlunk, amelyek főleg az elmúlt évtizedekben nem csupán a geológia iránt érdeklődők figyelmét keltették fel.
Vannak ugyanis, akik ezen a környéken kutatják, illetve vélték megtalálni a krónikákban szereplő Sicambriát, azaz Ősbudát, amely Attila fejedelem és ezzel együtt a későbbi Magyar Királyság – egyesek szerint – elveszett városát jelöli. Ezek az amatőr kutatóktól származó teóriák mindenfajta tudományosságtól mentesen állítják például, hogy a hegy neve az ősi Keve nemzetségből ered, „akikről tudjuk", hogy magas szintű kőfaragó hírében álltak. Ebből pedig szerintük egyenesen következik, hogy az Ezüst-Kevély sziklás hegyoldala voltaképpen egy hatalmas, ősi város várfala volt.
Nem sorolnánk fel az összes áltudományos elképzelést a környékkel kapcsolatban, egy dolgot viszont tényként kell kezelnünk. A Budakalászról induló és az Ezüst-Kevély oldalában vezető zöld turistaút mentén van egy hely, amely már a térképeken is Ősbuda romjai vagy Árpád sírja feliratokkal szerepel. Sajnos a laikusok számára ez elég megtévesztő információ, hiszen
ezeknek az állításoknak semmilyen tudományos alátámasztása nincs,
csupán valakinek az elgondolását tükrözik, amelyet a térképek készítői átvettek és terjesztenek. Az nem baj, ha egy adott területről tudjuk, hogy egyesek mit feltételeznek róla, de talán még fontosabb tisztában lenni azzal, hogy a történészek hangosan kinevetik ezeket a téziseket, a geológusok pedig a fejüket fogják a sok sületlenség kapcsán, ami ebben a témában elhangzik.
A zöld turistaúton továbbmenve, elhagyva a már említett „Ősbudát", egy sokkal látványosabb helyre érkezünk. Egy felhagyott kőbánya mellett panorámás pihenőhelyet találunk, ahol keleti irányban kitárul előttünk a tér, benne Pomáz és többek között a Kő-hegy látképe. Az egykori kőbányának a hatalmas sziklafalán található egy, a különleges ásványai után Kristály-barlangra keresztelt, 31 méter hosszú üreg. A felső triász dachsteini mészkőben létrejött, hévizes eredetű barlangban sok borsókő és kalcitkristály figyelhető meg. Miután lezárt és fokozottan védett barlangról van szó, csak engedéllyel látogatható.
Alig kell viszont pár métert továbbmennünk, hogy szabad szemmel is megcsodáljunk egy másik látványos üreget. Ez a zöld turistaúttól mindössze 20 méterre található Zöld-barlang, amely nevét a felső bejárat oldalfalaira települt mohák miatt kapta. A mindössze 30 méter hosszú, de tágas járat is megkülönböztetetten védett, de ellentétben a Kristály-barlanggal,
ezt bárki akadálytalanul bejárhatja.
Ezzel együtt kerüljünk minden olyan tevékenységet, amely a barlang állapotán rontana. Ne rongáljuk az értékeit, ne bontsuk a falát, ne szemeteljünk!
Ez a barlang régészeti szempontból is jelentős hely. Előkerült itt az őskortól a középkorig bezáróan mindenféle lelet. Ember- és állatcsontok, obszidiánpengék, különböző korokból származó edénytöredékek és fémeszközök maradványai is felszínre kerültek a 2000-es évek elején zajlott régészeti feltárás során. Természeti értékét és fokozottan védett státuszát többek között a benne található cseppkőkérgeinek, cseppkőlefolyásnak, kis méretű függőcseppköveinek, valamint kristályos borsóköveinek és ősmaradványainak köszönheti.
Ha már a barlangoknál tartunk, innen nem is oly messze, az Ezüst-Kevély oldalában találjuk a jelzetlen ösvényeken megközelíthető Szabó József-barlangot, amely a magyar geológusiskola megteremtőjéről lett elkeresztelve. A 152 méter hosszú és 15 méter mély járat (hasonlóan a már említett Kristály-barlanghoz) szintén egy egykori fejtésből, a Tölgyfa-bányából nyílik, ahol 1963-ban munka közben bukkantak rá. A hévizes és hideg vizes folyamatok hatására létrejött járat különlegességét az adja, hogy
míg felső része hárshegyi homokkőben, addig az alsó dachsteini mészkőben alakult ki.
A látványos, kemencére emlékeztető barlangszáj alig pár méterrel beljebb már annyira összeszűkül, hogy csak kúszva lehet beférni. Bár a vasajtó hiányzik, a veszélyeket rejtő üregbe nem ajánlott a beereszkedés, ráadásul tilos is. Csak engedéllyel rendelkező barlangászoknak van ide bejárásuk.
Mindettől függetlenül a kőbánya és a barlang bejáratának felkeresése már önmagában élmény, amit a vadregényes helyszín varázsa, illetve a közvetlen közelében található egykori bányászház beomlott, pinceszerű épületének meglelése adja. Persze, ennek az omlásveszélyes építménynek is csak kívülről ajánlott a megtekintése. A romok semmivel sem nyújtanak többet, ha bemerészkedünk az omladozó boltívek alá.
A hegytető irányában, légvonalban mindössze 500 méterre egy másik, sokkal ismertebb kőkunyhót is találunk, amely anno szintén egy kőfejtőhöz tartozó lakás volt. A hegygerincen vezető piros turistaút közelében, a térképen TTE-kunyhóként feltüntettet kis lakot a 90-es évek elején még lakták. Az eredeti nevén Reuma-kunyhót a Sztilolit Barlangkutató Csoport tagjai hozták rendbe és vigyázták, de napjainkra a hajléktalanoknak szolgál szállásul.
Kár ezért a puritán, kis erdei menedékért.
Megrongált, megbontott falait talán még rendbe lehetne hozni, újra lakályossá lehetne tenni, de vajon meddig lenne biztonságban állandó felügyelet nélkül?
A kunyhótól alig egy kőhajításnyira találjuk a 415 méter magas Ezüst-Kevély feketefenyvesben megbúvó csúcsát, ahonnan már csak alig több, mint egy kilométert kell gyalogolnunk a piros turistaúton, hogy felérjünk a Nagy-Kevély páratlan panorámájához. Útközben érdemes szemügyre venni a néhol vörösen, másutt fehéren előbukkanó sziklákat, amelyek egymástól eltérő üledékes kőzetről árulkodnak.
A hegy délnyugati lejtőjén sok helyen megfigyelhetjük a kb. 30 millió évvel ezelőtt lerakódott hárshegyi homokkövet, amely a legkorábbról ismert lelőhelyéről, a budai Hárs-hegyről kapta a nevét. Ezt a kőzetet itt még a 60-as években is bányászták, ennek nyomait számos helyen megfigyelhetjük, a hegy lábánál és a gerincen is.
Az Ezüst-Kevély csúcsának közelében már viszont változatosabb kőzeteket fedezhetünk fel. Még mindig homokkövekről beszélünk, de ez már úgynevezett konglomerátum, amelyben különböző színű és méretű kavicsokat találunk. Ezek néhol a 10 cm-t is meghaladják, anyagukat tekintve pedig zömében triász dolomitról és dachsteini mészkövekről beszélhetünk. Érdekesség, hogy déli irányból továbbhaladva a Nagy-Kevélyre, alig pár száz métert megtéve, már csak ilyen fehér és csúszós mészkő bukkan a felszínre.
A Nagy-Kevély panorámája évszaktól és napszaktól függetlenül fenséges.
Körpanorámáról nem beszélhetünk, de a látvány így is lenyűgöző nyugati, valamint déli irányba. Innen tökéletesen rálátni az alattunk elterülő Pilisborosjenőre, az „egri várra" és Pilisvörösvárra, valamint Buda egy részére, továbbá a Budai-hegység északi vonulataira. A távolban felfedezhetjük a Pilis-tető és a Nagy-Gete magaslatát, a velünk szemben elterülő horizonton pedig a Gerecse is kivehető.
A Nagy-Kevély igazi kilátása egyébként nem a csúcson, hanem pár méterrel lejjebb, a délnyugati oldalban tárul elénk. A fehér sziklákon, a kényelmes piknikhelyen akár órákra is belefeledkezhetünk a tájba, ahol a kilátás mellett a hegy élővilágát is megfigyelhetjük. Ha elég ideig várunk, biztosan megpillantunk egy közelben vitorlázó ölyvet vagy más ragadozó madarat.
A hegytetőt északi irányban elhagyva is van még módunk gyönyörködni a kilátásban, de a növényzet itt már kevesebbet enged látni a panorámából. Itt találjuk viszont egy fára rögzítve a Pilisi kilátások túramozgalom igazolópecsétjét, ami egy kiváló túraötlet a Pilis felfedezői számára. A 11 helyszint magában foglaló, kilátós tematika nem csupán kitűzővel jutalmazza a teljesítőket. Az összes helyszín felkeresésével a hegység igazi ismerőivé válhatunk, képbe kerülünk a környék természeti kincseivel, történelmi és kulturális értékeivel kapcsolatban.
Pecsételni a piros és a kék turistautak találkozásánál, a Kis- és a Nagy-Kevély között található Kevély-nyeregben is lehet. Itt találjuk ugyanis az Országos Kéktúra egyik igazolópontját, ahol annak idején a Kevély-nyergi menedékház is állt. A házat a 20-as években turisták építették, és sajnos 1992-ben eddig tisztázatlan körülmények között leégett, majd romjait az ezredfordulón eldózerolták. A helyszínen a takaros ház emlékét már csak egy tábla őrzi.
Szerencsére a híres és napjainkban is nagy népszerűségnek örvendő ismeretterjesztő sorozat, a Másfélmillió lépés Magyarországon a 70-es évek végén még lefilmezte, és az ide feljáró, a házat gondozó turistákkal el is meséltette a menedékház történetét.
A Kevély-nyergi-pihenőtől érdemes egy pár száz méteres kitérővel felmenni a Kis-Kevély kilátópontjához, ahonnan elsősorban a Pilis belsejére és Csobánkára lehet kitekinteni. Innen egy jelzetlen ösvényen a település, illetve a Mackó-barlang felé ereszkedve még az Oszolyra is ráláthatunk, de
ez az út elég meredek, és helyenként szűk ösvényen vezet,
ezért érdemes inkább a kilátóponttól visszamenni a nyeregbe, ahonnan a sárga turistaúton a barlangot, valamint Csobánkát is kényelmesen elérhetjük.
A Kis-Kevély meredek északi oldalában találjuk a látványos Mackó-barlang bejáratát, amely leginkább a hegy ásító szájára emlékeztet. Padot és asztalt, továbbá információs táblát is találunk, ami akár hosszabb megállóra is invitálhatja a kirándulókat, akik főleg a nyári kánikulában szeretnek itt huzamosabb időt eltölteni.
A mindössze 11 méter hosszú és 5 méter magas barlang az itt talált medvecsontok után kapta a nevét,
de a régészek más élőlények maradványait is feltárták, mint az ősló, a gyapjas mamut, a barlangi hiéna, az ősbölény, a havasi nyúl vagy például a zerge.
Az üreg bizonyosan jó menedékül szolgált az ősember számára is.
Ezt bizonyítja az itt talált 145 darab kovaeszköz.
A későbbi korok embere hol remeteként, hol kincskutatóként bukkant fel a barlangban, manapság pedig turistaként. Minden évszakban érdemes ide ellátogatni, ami leginkább a gyerekeknek nagy kaland, de nyáron a hűsítő klímája, télen pedig a látványos jégcsapok miatt a felnőttek is élvezhetik egyediségét és szépségét.
A környék sűrű turistaút-hálózatának köszönhetően több irányból is nekivághatunk a Kevélyek felfedezésének. Rövidebb távokhoz érdemes Pilisborosjenőt, Csobánkát vagy Ürömöt kiindulópontnak választani, de Pomáz, illetve Budakalász felől sincs túl messze az élményeket tartogató hegyvonulat. A cikkben felsorolt helyszínek közül többet nem találunk meg a turistatérképeken, ezért érdemes GPS-szel tájékozódnunk, ami főleg a jelzetlen ösvényeknél lehet nagy hasznunkra.
Forrás: Turista Magazin