Csónaktúrán voltunk Magyarország egyik leghangulatosabb városa alatt

Aki szeretne 20 méterrel a föld alatt csónakázni egy csodálatos tavasbarlangban, majd a földfelszínre érve egy varázslatos, mediterrán jellegű városrész kellős közepén találni magát, annak feltétlenül el kell látogatnia a Balaton-felvidék egyik gyöngyszemének számító Tapolcára. Középkori eredetű házaival, a malomépülettel és a tó szépen parkosított környezetével a tapolcai Malom-tó alighanem hazánk egyik leghangulatosabb városrésze.

Ha az erre járó utazó a település keletkezésének legendáját szeretné megfejteni, akkor valószínűleg abból indulna ki, hogy a város története innen, ezekből a forrásokból ered. Talán nem is járna messze a valóságtól, hiszen a régészeti kutatások tanúsága szerint ez a környék már az i. e. 5. évezredtől lakott volt.

Egy tó, amely sosem fagy be

Nem csoda, ha ez a hely régóta vonzó volt az ott letelepedett különböző népcsoportok számára, hiszen az egész évben kellemes, 18 °C-os hőfokon feltörő karsztvíznek köszönhetően soha nem fagy be a tó vize.

A patak és a tó vizét tápláló források a város névadói, ugyanis a szláv eredetű Tapolca meleg vízű forrást jelent.

Valószínűleg még a római birodalom fennhatósága alatt építettek ide malmot. Az viszont biztos, hogy az Árpád-korban már állt a mai vízimalom elődje, amely feltehetőleg a 13-14. század körül épülhetett, miután gótikus részletei is vannak.

A Malom-tó a vízimalommal Forrás: Kovács István

Az épület oldalához simuló hatalmas malomkerék hosszú évszázadokon keresztül rendületlenül látta el a feladatát, jó ideje azonban már csak dísz, ugyanis a malmot turbina meghajtásúra alakították át.

Valójában két tó található itt - a Nagy- és a Kis-tó – a közöttük álló híres vízimalommal.

A kettő közül a nagyobbat hívják Malom-tónak (de nevezik felső tónak is), míg a második a Kis-tó vagy alsó tó. Utóbbi úgy keletkezett, hogy a malomépület mögött annak idején újra felduzzasztották az ott folyó Tapolca-patak vizét, így egy második malmot is meg tudtak vele hajtani.

A malom vízikereke ma már csak dísz Forrás: Kovács István

A Malom-tónak valóban magával ragadó hangulata van. A napsütésben csillogó víztükrű tó, a több évszázados vízimalom, az árnyas fasorok, a mediterrán házak, a csalogató éttermek, kávézók, pizzériák, na meg persze a tó karsztvizét a Balaton felé szállító Tapolca-patak – és mindez a városka kellős közepén! Különösen akkor nagy a kontraszt, ha valaki a település központja felől érkezik: úgy éreztük magunkat, mintha egy egészen másik világba cseppentünk volna.

A vízimalom mögötti Kis-tó, partján árnyas fasorokkal Forrás: Kovács István

Hosszan sétálgattunk a Nagy- és a Kis-tó árnyas fákkal tűzdelt partján, majd tovább még jó darabig követtük a patak útját, mígnem elértünk egy szépen parkosított területre, ahol egy padon jólesett egy kis pihenő.

Egy kis ősföldrajz a tavasbarlangban

Ezután azonban elérkezettnek láttuk az időt, hogy felfedezzük a város első számú vonzerejét, a tavasbarlangot. Azok számára, akik a földfelszín alatt is szeretnének egyet túrázni, egy komplex, kétszintes, 770 négyzetméteren elterülő, 10 termet magában foglaló látogatóközpontot alakítottak itt ki, benne számtalan programlehetőséggel, köztük kiállító-helyiségekkel, kúszóbarlanggal, kőtapogatóval, 3D-s mozival.

A 2015-ben megnyílt létesítményben „Csodálatos karszt" elnevezéssel egy élményszámba menő kiállítás működik,

amelynek minden elemére érdemes kellő időt szentelni és alaposan végignézni. Összetett módon mutatja be hazánk és a világ egyedülálló földtani értékeit.

Élményszámba megy körbeevezni a tavasbarlang szűk járatait Forrás: Csudai Sándor

Ráadásul úgy, hogy a gyerekek számára is érdekes, tehát nyugodtan lehet idei szervezni egy jó kis családi kirándulást. Színes ősföldrajzi festmények mutatják be többek között a földtörténeti korok élővilágát, a tárlatot kiegészítő térhatású fotók pedig igazán különleges élményt nyújtanak.
De a java még csak ezután jött, mert

a 3D-s moziban tökéletesen beleélhettük magunkat a víz útját és örök körforgását bemutató vetítésbe,

amely a karsztképződmények különleges világát is bemutatta, a barlangok szűk járatain vezetve minket végig.

Csónakázás a föld méhében

A kiállítások végigjárása után sziklába vájt lépcsőkön jutottunk le a barlangrendszerbe. Ahogy leértünk, jobb kéz felől mindjárt az a kút volt látható, ahol a tavasbarlang egész története elkezdődött, hiszen ennek fúrása közben bukkantak rá erre a föld alatt megbúvó csodára.

Ezeken a lépcsőkön jutottunk le a barlangrendszerbe Forrás: Csudai Sándor

Azt talán nem árt tudni, hogy noha a járatrendszerek hossza több mint 3 kilométer, a látogatók számára nem járható be a teljes terület. Először egy körülbelül 70 méteres szakaszon a száraz barlangi részeken tettünk egy rövid sétát.

Leginkább persze a csónakázást vártuk.

Nekünk az tetszett a legjobban, hogy a fémladikokban mindenféle kíséret nélkül, mi magunk evezhettük körbe az összesen 180 méteres, a víz által kialakított, szépen kivilágított járatokon keresztül vezető szakaszt, amelynek a végén a kiindulási pontra érkeztünk vissza.

Különleges képződmények a barlang mennyezetén Forrás: Turista Magazin/Joó Annamária

Néhol vészjelzők is fel vannak szerelve a falakra, de a tavasbarlang munkatársai nem igazán emlékeztek olyan esetre, amikor azokat éles helyzetben használni is kellett volna.

A szerencsehozó barlangi halacska

A türkizkék színű víz valóban nem volt jéghideg - mint ahogy egy barlang mélyén esetleg gondolnánk -, hanem kellemes, körülbelül 18-20 Celsius-fokos, és a legtöbb helyen csupán derékig ért. A tó beljebb egyébként már nem ilyen sekély, van, ahol a mélysége a 3 métert is eléri.

Nem mindennapi dolog volt 20 méterrel a föld alatt, egy barlangrendszerben keletkezett tavon evezni.

Az élményt még testközelibbé tette, hogy gyakran evezők nélkül, a barlang faláról lökhettük előbbre a csónakot. A fejünket persze néha le kellett húznunk, mert a mennyezet egyes helyeken elég alacsony volt.

A fejünket néha nem árt lehúznunk Forrás: Csudai Sándor

A Tapolcai-tavasbarlang élővilágának közismert s legfeltűnőbb képviselője a vízben több ezres tömegben cikázó fürge cselle, amelyet a tapolcaiak csetrinek hívnak. A mindössze néhány centis halacska persze nem eltévedt csónakázókkal táplálkozik, sőt, ha megpillantunk egyet, kívánni is ér valamit.

A világon egyedülálló képződmény

A tavasbarlangot valamivel több mint 115 évvel ezelőtt fedezték fel, majd rövidesen kiderült, hogy egy többszintes barlangrendszer húzódik a város alatt. Addig a helybélieknek fogalmuk sem volt arról, hogy egy ilyen különleges „objektum" felett élik az életüket.

Tíz esztendővel később azonban már nemcsak a kutatók és a barlangászok, hanem bárki megcsodálhatta a föld alatti karsztképződményeket. Magyarországon ez volt az első barlang, amelyet villanyvilágítással láttak el, és egyben turisztikai célokra is használtak.

A tavasbarlangban tett túra végeztével ilyen környezetben fogyaszthatunk el egy kávét vagy egy finom pizzát Forrás: Kovács István

Emellett a tavasbarlang klímája gyógyhatású: a 20 Celsius-fok körüli hőmérséklet, a közel százszázalékos relatív páratartalom és a rendkívül tiszta levegő jó hatással van az allergiás, asztmás és egyéb légzőszervi betegségekre.

Felfedező úton a Nautilus

Tapolca és a tavasbarlang ma már elválaszthatatlanok egymástól. Pedig a barlang története nem tekint vissza igazán hosszú múltra. 1903-ban történt, hogy egy kútfúró mester a Kisfaludy utca 6. sz. alatt, egy pékmester telkén kutat kezdett ásni. Ami ezután következett - vagyis a barlang felfedezése -, egy Verne Gyula-regény lapjaira kívánkozik.

Az eseményeket érdemes pontosan idézni az egykori tudósításból, a Tapolcai Lapok első évfolyamának 7. számából: „Már 14 m mélyre lementek, midőn robbantás után észrevették a munkások, hogy a kút gödrének délnyugati oldalán egy nyílás támadt, melyen keresztül egy ember összekuporodva átbújhat. Nagy meglepetéssel tapasztalták az első kutatók, hogy a szűk nyílás csakhamar egy szélesebb folyosóvá lesz, mely másfél métertől négy-öt méter magasságúvá is válik. A nyíláson keresztülbújva, a folyosó északkeleti irányúvá lesz és a kúttól nyolc méter távolságra már barlanggá szélesedik, melynek hossza mintegy 50 m. Tovább kutatva még több barlangra akadtak."

Később, a múlt század hatvanas éveiben újra visszaköszönt Verne Gyula szelleme, ugyanis egy Nautilus névre hallgató barlangászcsoport 1967-ben hozzáfogott a barlangrendszer újravizsgálatához, és több éves munkával két új jelentős víz alatti szakaszt tártak fel, amelyek egyike munkájuk nyomán a Nautilus-ág nevet kapta. De a járatok feltárása a mai napig nem zárult le, hiszen a kutatók még mindig újabb és újabb barlangrészekre bukkannak.

A Tapolcai-tavasbarlang 1982 óta fokozottan védettnek számít, amit a geológiai, genetikai, morfológiai, hidrológiai és biológiai értéke, valamint a kiterjedése indokol. Továbbá az, hogy a világon sehol máshol nincs ekkora kiterjedt barlangrendszer lakott település alatt, amely csónakázható. Egyben ez az ország negyedik leghosszabb föld alatti járatrendszere. Érdemes hát meglátogatni.