Szerelmes apáca és pazar panoráma Dévény váránál

Vágólapra másolva!
A magyar-szlovák határtól csak 15 kilométerre van a dévényi vár, amely gyorsan megközelíthető akár Bécsből, akár Pozsonyból, de Mosonmagyaróvártól is csak egy kis kitérő, amit a várakat kedvelő turistáknak érdemes megtenni. Még akkor is, ha inkább egy várromról beszélünk, és nem egy pompásan felújított palotáról.
Vágólapra másolva!

Egy napsütötte, kellemes szombati napon, dél felé érkeztünk Dévénybe, amely tíz perc autózásra van Pozsonytól. Szemben a szomoládi várkastéllyal, ahol egészen minimális számú parkoló várja a látogatót, itt nagyobb terület van fenntartva a kocsiknak, buszoknak, de ne reménykedjünk, hogy lesz ott hely – talán csak nagy szerencsével. Mi is a környező kis utcák egyikében parkoltunk, biztos nagyon örülnek a helyiek, hogy tavaszi, nyári hétvégeken autócsordák állnak a meghitt kis házuk, muskátlis ablakuk előtt.

Noha az interneten azt írják, hogy 3 euró a felnőtt belépő, 1,5 a gyerekjegy és 6 euró a családi, a valóság ezzel szemben az volt, hogy egy augusztusi szombati napon, amikor semmiféle extra program nem volt, 8 eurót, 2700 forintot kértek el egy felnőtt belépőért.

Figyelembe véve, hogy valójában romokról van szó, ez elég drágának tűnt.

Igaz, középkori jellegű ruhákba bújt fiatalok próbálták historikus perspektívába helyezni a frissen érkezett látogatót. Kecskét, lovat is tartanak a területen, de mini állatkertről azért nincs szó.

A lovag és az apáca

Ha gyerekkel vagyunk, akkor a történelmi tényekkel, évszámokkal nem tudjuk őket lázba hozni, de az izgalmas, kalandos legendákat biztosan megjegyzik. Eszerint egy lovag megszöktetett egy szerelmetes apácát egy közeli kolostorból, de ez nem tetszett a helyieknek, üldözőbe vették őket. Sarokba szorultak, már nem volt hová menekülnie a párnak, csak a toronyba, de onnan meg már végképp nem volt hová.

Elkeseredésükben a folyóba vetették magukat, meghaltak,

de ahová estek, ott kinőtt egy szikla a víz alól. A torony neve később a nép nyelvén Apácatorony lett, a kiálló szikla pedig Asszonykő.

A rómaiak idején limes, azaz határ volt, palánkvár állt ott, később morva fejedelmi székhely lett. Az Árpádok kővárat emeltek a fából készült tákolmány helyébe a 13. században, királyi határvár lett, de akkor csak falból és egy hatalmas toronyból állt.

A borostyánút, majd a szentföldi zarándokút is rajta vitt keresztül, az erőd pedig sok száz éven át védte a Magyar Királyságot.

A zűrös évszázadok alatt számtalanszor cserélt gazdát (bár a törökök próbálták, de nem vették be), majd a Pálffyak birtoka volt 1635-tól a 20. század elejéig. 1809-ben a Bécs felé visszavonuló francia seregek gaz módon felrobbantották, noha már megtörtént a békekötés.

Csak óvatosan!

A várrom egy része sajnos tökéletesen alkalmas arra, hogy gyerekek egy óvatlan pillanatban felmásszanak rá, hiszen ez nekik kaland és kihívás. Mi sem figyeltünk egy percre, és már fenn volt három gyerkőc is a ki tudja, mennyire stabil falakon, hat-nyolc méter magasan. Ezt nehezményezte a biztonsági őr is, aki nagy hangon, zsörtölődve jelezte, hogy nem mászókáról van szó.

A várrom – amely egy 212 méter magas várhegyen áll, egy mészkőszirten, és elég nagy területen terpeszkedik – majdnem minden pontjáról remek képeket lehet készíteni. A táj megkapó, itt folyik össze a Morva és a Duna: amikor mi arra jártunk, előbbi sötétzölden, lomhán keveredett utóbbi barnás-sárga vizével.

Kétségkívül van egy látványos középkori jellege a várromnak.

Akár egy Trónok harca-csetepatét is leforgathatnának a falai között, szinte várjuk, mikor toppan elő egy buzogányos, páncélos figura vagy egy lándzsát tartó hetyke vitéz egy fal mögül – de csak bőszen fotózgató japánok, osztrákok kerülnek elénk. A Morva túloldala már osztrák terület, úgyhogy utóbbiaknak ötven métert kell csak jönniük.

Egy kis kiállítás is helyet kapott a lakótoronyban, pár perc alatt végigjárható: pár régi használati tárgy, ásványok, egy-két fegyver kapott helyet benne. Várat persze nem csak úgy, hűbelebalázs módjára emeltek egykoron mindenféle oromra, hegygerincre – fontos volt, hogy tiszta vízhez jussanak a várlakók akkor is, ha ellenséges, gonosz szándékú seregek tanyáznak a falak tövében.

Itt is van egy kút, amelybe a kikészített vödörrel lehet vizet löttyinteni.

A vödör megfordítása után pedig lehet számolni a másodperceket a csobbanásig, mert a vízszint jó mélyen van – ránézésre húsz-harminc méter is lehet.

Ha pedig kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, fel- és lementünk a lépcsőkön, és a szeleburdi, rakoncátlan gyerekek sem pottyantak le a várfalról, akkor nincs más dolgunk, mint körülnézni a vár melletti kirakodóvásárban, ahol a bódékban lehet hozzájutni pár népies tárgyhoz. Utána pedig még lejjebb ereszkedni, és meginni a parkoló melletti üzemegységekben egy jóféle cseh vagy szlovák sört, netán bekapni egy fagyit, kinek mi az ingere.