A katharok földjén, Európa óriási középkori erődvárosában jártunk

France, Aude, Carcassonne, medieval city listed as World Heritage by UNESCO

Mit gondol, mi az egyik legfelkapottabb franciaországi utazási célpont Párizs után? Versailles? A bordeaux-i borvidék? Esetleg a francia Riviéra? Ezek is mind ott vannak a lista első helyezettjei között. Ám az egyik legnépszerűbb, izgalmas célpontot délkeleti irányban, Toulouse városától nem messze érdemes keresnünk. Az Okszitán régió szívében, Európa egyik legmonumentálisabb erődjében, az egyszerre igézően látványos és vonzóan misztikus Carcassonne-ban kalandoztunk egy hosszú hétvégén.

Carcassonne egy nagyjából 50 ezres lakosú városka, az Okszitán régió egyik központja. Sokan előbb találkoznak nevével egy népszerű társasjátékcsalád, mint személyes látogatás kapcsán. Igaz, sokakat épp e remek játék visz Dél-Franciaországba, hogy bebarangolhassák az erődrendszert, amely a játéktervezőt is megihlette.

A katharok egyik egykori központja lenyűgöző utazási élmény, súlyos történelmi emlékekkel, legendákkal és az egykor lebontásra ítélt várrendszer megmenekülésének és helyreállításának történetével.

Ez utóbbi, mármint az újjáépítés története, legalább annyira érdekes és tiszteletet parancsoló, mint maga az erődítmény. Az eljutás oda pedig igen könnyű: Budapestről közvetlen diszkontjárat repül a Carcassonne-tól bő 80 kilométerre fekvő Toulouse-ba. De más – és nem egyszer olcsóbb – opciók közül is válogathatunk akkor, ha szintén fapadosokkal, brüsszeli átszállással érkezünk közvetlenül a helyi repülőtérre. Mi is így tettünk, ahonnan kényelmesen, a repülőgépek fel- és leszállásához igazított buszjárattal jutottunk be a városba.

Carcassonne-ba most már több módon is eljuthatunk kényelmesen Forrás: Juhász Péter

Carcassonne eredete lakott településként nem egyszerűen régre, hanem nagyon régre nyúlik vissza. A várost kettészelő Aude folyó két partján már a rómaiak megjelenése előtt éltek emberek, az ókori birodalom pedig erődítményt húzott fel itt. Felsorolni is nehéz lenne, később hányféle nép tartotta uralma alatt a térséget a vizigótoktól kezdve a szaracénokon át, míg végül a Frank Birodalomhoz került, majd hűbérbirtok lett.

Keresztes hadjárat, otthon

Carcassonne régi városa tulajdonképpen a mai, a település fő vonzerejét jelentő erődítményen belül volt, amely jelentőségét a 12. században nyerte el. Ekkor valósult meg fejlesztése, és a kiépülő erődrendszer a középkori Európa egyik legnagyobbja lett.

A ma látható erődváros eredetileg a 12. században élte aranykorát Forrás: Juhász Péter

Hamarosan azonban sorsfordító eseményeket élt meg a lenyűgöző város: a formálódó dél-francia vidékek - és földesuraik - egy része csatlakozott a katharok mozgalmához, melyet viszont a római katolikus egyház eretneknek nyilvánított, és keresztes hadjáratot hirdetett annak felszámolására. Ha most az erődvárosra pillantunk, annak ragyogása, több tucatnyi tornya láttán talán nem is gondolnánk, hogy

ahogy Konstantinápolyt, úgy ezt a helyet is keresztesek vették be.

1209-ben foglalták el az akkori erődítést, és kiűzték a kathar hitűeket a falak mögül. A középkori dicsőség hanyatlásának jele volt az, amikor nem sokkal később, Lajos király 1245-ben engedélyezte, hogy egy új város épüljön, átellenben az erődvárossal. Ez lett a mai modern Carcassonne magva.

Kik voltak az albigensek, azaz a katharok?

Az albigens elnevezés a kathar szekta központjának számító dél-franciaországi Albi városából ered. A katharok úgy tartották, hogy két istenség, egy materiális és gonosz, s egy immateriális és jó harcol az emberek lelkéért. Minden anyagi teremtmény eredendően gonosz, az ember kötelessége az, hogy ezt elkerülje, és elutasítsa azokat, akik ezt jónak tartják. A katharok az Újszövetséghez nyúltak, hogy megszabadítsák lelküket az anyagi dologtól, a testtől. A kutatók szerint a kathar és ahhoz hasonló más mozgalmak üldözése állt az inkvizíció életre hívása mögött.

Keresztesek űzték ki a falak mögül a katharokat Forrás: Juhász Péter

Ez a súlyos örökség azonban csak egy fordulata a régi Carcassonne, illetve az Aude jobb partján később kiépülő új város történetének, a Bastide Saint Louis-nak, ahogy az uralkodó után nevezték. A városban a főbb útvonalakon ugyan járnak buszok, de készüljünk inkább a gyaloglásra, mert a látnivalók többsége igen közel van egymáshoz. A települést egyébként körbeölelik a szőlőültetvények, főleg keleten és délen.

Környékét pedig ellepik a régi, szintén kathar örökséggel bíró, mesebeli falvak, mint Lagrasse és régi várromok, apátságok.

Ha van időnk, érdemes ellátogatni egyik-másikba, de a környék felfedezésére külön érdemes néhány napot szánni, és abba egy tengerparti kirándulás is beleférhet Narbonne-ban.

A név legendája

A legenda szerint a 8. században Carcassonne vára a szaracénok kezén volt. Nagy Károly frank király azonban serege élén legyőzte a szaracén királyt, Ballakot. Annak felesége, Carcas asszony miután értesült férje haláláról, elkezdte megszervezni a város védelmét. A frankok által vezetett ostrom állítólag évekig tartott, az étel és a víz pedig egyre kevesebb lett a várban. De voltak hízók, hiszen a várvédők a hitük miatt nem ettek disznóhúst. Carcas asszonynak az az ötlete támadt, hogy egy malaccal megeteti a maradék búzát, és lelöki a város legmagasabb tornyáról. Így is történt, a várfalon kívülre lökte, szegény malacból pedig kiszakadt a sok búza. Amikor Nagy Károly meglátta ezt, azt hitte, hogy a város annyira jól él, hogy a búzát a malacok etetésére pazarolják. A király feladta az ostromot, mivel úgy látta, ha a védőknek még mindig ennyi élelmük van, nincs értelme folytatni a harcot. Amikor Carcas aszony meglátta, hogy Nagy Károly és hadserege elhagyta a várost, megszólaltatta az összes harangot. Egy frank harcos felkiáltott, hogy „Carcas sonne - Carcas harangoz!" - a hagyomány szerint, innen ered a város neve.

Régi és új találkozása

Mi ez alkalommal maradtunk a kisvároson belül (leszámítva a toulouse-i kirándulást). Az említett „új Carcassonne"-ban rengeteg hangulatos étterem, üzlet várja a helyieket és a látogatókat is. No meg a város egyik központi tere, a Place Carnot, ahol szombaton biztosan van piac, mégpedig a környék termelőinek áruiból. Mézek, borok, gyümölcsök és sajtok – bennünket egy helyi termelő mennyei kecske- és juhsajtfalatokkal kínált standjánál, puszta kedvességből. A Carnot nem egyszerűen vásártér, hanem egyúttal fontos színtere is a közösségi életnek.

A Carnot egyszerre piactér és a közösségi élet színtere az új Carcassonne szívében Forrás: Juhász Péter

Az Aude jobb partján fokozatosan kiépülő újabb település az évszázadok múlásával tett mind nagyobb jelentőségre szert, miközben a régi város állaga egyre inkább leromlott, és egyre kevesebb család tartott ki falaktól ölelt otthonában. Ez persze nem azt jelenti, hogy az új város szűk utcácskái a modern épületek mellett – mint amilyen a helyi színházé – ne rejtetnének régi emlékeket.

A város nem nagy alapterületű, és magasra törő gótikus katedrálisa valósággal uralja a központ déli részét.

A Szent Vince templom néhány száz méterre található attól északra, a vasútállomás és a reptéri busz megállójának irányába. Lenyűgöző munka ez is, tornyába szerény belépő ellenében pedig fel is sétálhatunk, ha élvezni akarjuk a panorámát.

Gyönyörű történeti emlékek vannak az újabb városrészben is Forrás: Juhász Péter

Egyébként is érdemes kószálni a városban, mert tényleg sétára szabott a központja. A pékségek, étkezdék és a klasszikus szuvenírboltok mellett – ne feledjük, ez Franciaország egyik legvonzóbb turisztikai célpontja – rengeteg, egyedi ajándékokat kínáló boltot is láttunk. Ha pedig ezzel megvagyunk, megnézhetjük a Musée des Beaux-Arts-ban látható gyönyörű festményeket, sétálhatunk a folyóparton, nézhetjük a főtéren, a Gambettán átsietőket vagy épp az ott andalgókat.

Érdemes mindezek közben figyelni a spanyol és az okszitán nyelvi emlékeket, akár a házak falán is.

Spanyolország földrajzi közelsége magyarázat az előbbire, utóbbira pedig az, hogy Okszitánia nyelvi-kulturális régió, saját hagyományokkal. Az okszitánt gyakran hasonlítják a katalán spanyolországi változatához. A nyelvet beszélők száma csökken, de millió fölé tehető, elterjedtsége pedig messze átnyúlik a mai országhatárokon, Olaszországban, Monacóban és persze Spanyolországban is élnek beszélői.

Érdemes bolyonganunk a városban Forrás: Juhász Péter

Ahhoz, hogy elég erőnk legyen sétálni, érdemes lehet megkóstolni a régió kedvelt fogását, a cassoulettet. Rögtön ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, aki esetleg ennek kapcsán valamilyen könnyű, spanyol-mediterrán hatást tükröző falatozásra asszociál. A cassoulet, ha nem is tartozik az igazán nehéz fogások közé, nem is karakán diétázóknak való. A babos egytálétel hússal, gyakran kolbásszal készül, kis szalonnával megbolondítva.

Bár az is igaz: a hatalmas erődrendszerben barangolva biztosan le is sétáljuk a kalóriákat.

Ha tehát elég erőt érzünk magunkban, és van legalább néhány óra még a napból, felkerekedhetünk, hogy – némileg békésebb módon, mint a régi időkben – mi is bevegyük az erődrendszert, azt, ami a legtöbb látogatót idevonzza.

Az erődváros látványa lenyűgöző Forrás: AFP/ hemis.fr/Sonnet Sylvain

Néhány óra a régmúltban

A már-már valószerűtlenül szép, ugyanakkor nagyságával lehengerlő, magaslaton álló erődvároshoz már az eljutás is felér egy minizarándoklattal – mindjárt kiderül, miért gondolom helytállónak ezeket a jelzőket. Addig is, vegyük az irányt a Pont Vieux, azaz a város öreg hídja felé, hogy azon átjutva sétálhassunk fel az erődhöz. S ne érezzük magunkat kényelmetlenül, ha néhány lépésenként megállunk, és a fényképezőgépünk vagy a telefonunk után kapkodunk. A Cité de Médiévale látványa ugyanis magával ragadó, akkor is fotóért kiállt, ha ráesnek a délutáni nap sugarai, és akkor is, ha köd- vagy esőfátyolba burkolódzik.

Volt alkalmam mindkét módon látni ezt a soktornyú, két hatalmas fallal körbeölelt helyet, és mindkettő varázslatos volt – sokak szerint már-már túlzás is, mennyire.

Miért gondolhatják így? A középkori város kevesebb mint másfél évszázada ragyog jelenlegi pompájában. Sőt, az is kisebb csoda, hogy egyáltalán áll. Carcassonne régi városát ugyanis egyszer már bontásra ítélték, miután az erősen leromlott állagú falak, épületek az idők múlásával teljesen elveszítették egykori jelentőségüket. Pusztán egy maroknyi elszánt embernek, köztük elsősorban Eugène Viollet-le-Duc-nek köszönhető az, hogy végül megmenekültek.

Sokak szerint a restaurált erődváros annyira középkori lett, amilyen soha nem is volt Forrás: Juhász Péter

Viollet-le-Duc a 19. század afféle francia polihisztora volt, egyszerre volt író, restaurátor, művészettörténész és autodidakta építész. 1845-ben tették meg felelősnek a Notre-Dame restaurálásáért. Más munkái mellett végül ő volt az, aki elérte, hogy a régi Carcassonne-t ne bontsák le, sőt, gigantikus programot dolgozott ki annak megóvására.

A helyreállítás befejezését már nem élhette meg,

de neki köszönhető az, hogy ma a régi Carcassonne európai viszonylatban is jelentős, az UNESCO világörökségi védelmét élvező, történelmi-kulturális látnivalóként kereshető fel.

Még lenyűgözőbb lett, mint volt?

Egyesek szerint Viollet-le-Duc - az érdemei mellett is - túlságosan jó munkát végzett, és a romantika, a nemzeti egységtörekvések évtizedeiben olyan erődrendszerré álmodta és építette Carcassonne-t, amilyen az soha nem volt. A monumentális falakkal, tornyokkal helyreállított magtelepülés középkoriasabb lett a középkorinál is, ami annak köszönhető, hogy a felújítás vezetője a restaurálás alatt valójában mindig jobbá tételt értett. A valóban lenyűgöző munkát végző építész azt kereste Carcassonne-ban is, hogyan tegye azt még tökéletesebbé, stílusát tekintve akár úgy is egységesítve az ódon falakat és a több száz éves városka épületeit, hogy ezzel felülírja a történelmi korok különböző hozzáépítéseit, toldásait, elvételeit. Nem is csinált titkot abból, hogy amit kellett, ő és munkatársai örömmel kitaláltak a több száz éve élt tervezők helyett is, ahogy a Notre-Dame-nál is időnként történt. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg jelentős értékmentést is végeztek, és a katharok földjének ékessége nélkülük valószínűleg nem ragyogna így.

Az 52 toronnyal és közel 3 kilométer hosszú várfallal büszkélkedő Carcassone valóban lenyűgöző élmény. Kettős falazat védi a régi várost, ahol most főként vendéglátóhelyek, egy-két kisebb múzeum, és persze végtelen számú ajándékbolt várja a látogatókat.

Most is van élet az erődvárosban, bár más jellegű, mint több száz éve Forrás: Juhász Péter

Kis utcák, beugrók, ismeretlen helyre vivő lépcsők: ha igazán nem is lehet elveszni a városkában, érdemes csak céltalanul kószálni egyet a köveken, előbb-utóbb úgyis belefutunk a legfontosabb látnivalók valamelyikébe. De addig is, hagyjunk időt magunknak arra, hogy megismerjük a kanyarulatokat, elkészítsünk elég fotót emlékbe, hogy aztán ott helyben koncentráljunk az élményre.

Carcassonne ugyanis, ha egy szóval kellene jellemeznem, egy végtelenül "profi" hely - profi, de egyáltalán nem steril, hanem barátságos, közvetlen, hívogató.

Ez egyrészt köszönhető annak, hogy a környezet tényleg nem mindennapi. Történelmi óváros van elég Európában, de kevés az olyan hely, ahol még – a restauráció mellett is – a várfal melletti legutolsó épület tégláiból is szinte megszólítanak az évszázadok. A másik pedig, hogy a középkorias hangulat sem a modern üzletbelsőktől, sem a rengeteg turistától nem válik modorossá. Több olyan cégért láttam, amely arról tanúskodott, hogy az üzlet vagy az étterem, ha nem is a középkor évszázadai, de a helyreállítás óta működik ott, és a töméntelen szuvenírbolt között is meg lehetett találni a valódi különlegességeket – helyi ételeket, mézeket, gyógynövényeket – kínálókat. Rengeteg volt a turista, a vezetett csoport, de én mégsem éreztem azt, mint amit például Jeruzsálemben, hogy mindenki azért lohol, hogy letudja a „kötelező köröket" a történelmi és különleges helyszínen.

A középkori hangulat, bár részben újrateremtett, mégsem érezni mesterkéltnek Forrás: Juhász Péter

Carsassonne a jelenben is ismert gazdag kulturális életéről, fesztiváljairól. Ezek egyik helyszíne a Théâtre Jean-Deschamps, az óváros szabadtéri színháza, melyet a délnyugati végen találunk. Mellette pedig a hatalmas és gyönyörű Saint-Nazaire székesegyház, a román és gótikus építészet stílusjegyeit egyaránt megjelenítő, lenyűgöző építmény. Bár mai formáját jóval később nyerte el, alapjai egészen a Karoling-korba nyúlnak vissza.

Gyönyörű üvegablakai, dekorációi miatt a régió egyik legszebbjeként tartják számon.

A bazilikát még biztosan sokat fogjuk csodálni, mert az egykori bárói palotából, a Château Comtalból is remek kilátás nyílik rá.

A Saint Nazaire-székesegyház Forrás: Juhász Péter

Persze a palota szó kapcsán ne az Eszterházy-kastélyokat idéző pompa jusson eszünkbe, hiszen Carcassonne belső várának története éppúgy régi időkre, a 11-13. századra nyúlik vissza. Átkelve a várárok hídján még régebbre utazhatunk vissza az időben. A palota látogatásáért már belépődíjat kell fizetni, de megéri az árát.

Teljesen bejárhatjuk, állandó kőtári kiállításokat tekinthetünk meg termeiben, és mindent megtudhatunk a felújításról is.

De nem csak száraz, kronologikus sorrendbe rendezve, s nem is csak a rendszeresen vetített kisfilmet megnézve. Minden teremnek, minden toronynak és mellvértnek saját története van, és ezeket elképesztő részletességgel ismerhetjük meg a barangolás során.

Régi emlékek között bolyonghatunk a vár termeiben Forrás: Juhász Péter

Már ha egyáltalán tudunk figyelni a táblákra a látványtól. Mert bizony a palotából pazar kilátás nyílik a városra, a bazilikára, sőt, a falak egy-egy pontjáról még a várost határoló szőlőültetvényekre is ellátni. Ha valahol, akkor itt aztán megtanulunk türelmesnek lenni a többi utazóval, és megvárni, míg kigyönyörködik-kifényképezkedik magukat a látványban, hogy aztán mi is ugyanezt tegyük a helyükre lépve.

Carcassonne egy társasjátéknak is köszönheti hírét

Carcassone nevét sokan először egy társasjáték kapcsán hallják. Az eredetileg 2001-ben megjelent, azóta népszerű és sikeres branddé fejlődő játék tervezőjét, Klaus-Jürgen Wrede-t teljesen rabul ejtette a város, és az alapjátékban, illetve az ahhoz kiadott számtalan kiegészítőben vagy tematikus újragondolásokban is sikerrel jelenítette meg Carcassonne sajátosságait, legendáit, hangulatát. További érdeme, hogy az egyik olyan belépőjátéknak tartják a modern asztali társasok világába, mely jó kezdés lehet azoknak, akik szeretnének túllépni a Gazdálkodj okosan! vagy a Rizikó világán.

A középkori város meglátogatását a külső és a belső fal közötti sétával zártuk, miután hosszan elidőztünk az erőd nyugati oldalán. A nap már lemenőben volt, búcsúzó sugarai furcsa, szinte misztikus aurába vonták az elképesztő magasságú belső falat és annak tornyait. Egy pillanatra megálltam, és összevetettem magamban a látványt azokkal az archív felvételekkel, amelyeket nem sokkal korábban láttam a felújítást bemutató tárlaton:

Felvétel 1910-ből, a már helyreállított várról Forrás: AFP/Bianchetti/Leemage

Ez pedig 2019-ben látható:

Carcassone falainál Forrás: Juhász Péter

Bárhogy is értékelte a szakma Carcassone restaurálását, én néhány óra alatt sokadik alkalommal is fejet hajtottam a teljesítmény előtt. A középkori erődváros hangulata, látványa, az évszázadok közelsége miatt továbbra sem értettem, hogyan gondolhatták egy időben komolyan azt, hogy inkább elbontják Dél-Franciaország egyik ékességét. Viszont azt hiszem, nem én vagyok az első, és messze nem is az utolsó turista, aki hálás azért, hogy nem így történt.