Évszázadok emlékeit kutattuk az ország nyugati kapujában

Az ország nyugati kapujának is nevezett Sopron számára fantasztikus hangulatot kölcsönöz a történelmi városmag, amely szinte napról-napra egyre vonzóbbá válik, hiszen átfogó rekonstrukciós program keretében megújulnak az itt található épületek. Ez az ország egyik legrégibb történelmi ékszerdoboza: egyesíti magában a múltat és a jelent, jókat lehet bóklászni ódon utcáin, miközben a régmúlt emlékeinek egész sorát fedezhetjük fel.

Sopron műemlékekben leggazdagabb vidéki városunk. Sőt, Budapest után az első az egész Kárpát-medencében. Híres házaival és vendégeikkel, a falban maradt ágyúgolyókkal, a máig folyamatosan világító gázlámpákkal, az utcák közötti rejtélyes átjárókkal, mintha egymás után suhannának el előttünk a különböző történelmi korszakok.

A leghűségesebb város

Ódon, erkélyes házak, boltíves kapualjak, vaskopogtatós kapuk és árkádos udvarok őrzik a múltat. Egy itteni séta során a római kortól napjainkig végigkövethetjük a kultúra, a művészet meghatározó időszakait.

A Tűztorony, tőle balra a Storno-ház, jobbra a Városháza Sopron történelmi városmagjában Forrás: Kovács István

A Várkerület által körbeölelt belvárosban két ódon templom és számos régi polgári épület csalogatja a látogatót. Érdemes az egészet körbejárni, ami ráadásul könnyűszerrel megtehető, hiszen alig négy-öt utca alkotja a történelmi városrészt.

Ez a néhány réges-régi utca ugyanakkor az egész magyar történelmet magában rejti.

Sopron ősi, zárt városmagja már a 14. században falakkal és várárokkal volt körülvéve, az utcák vonala a városfalat követi. A 16. században a városnak csak két bejárata volt: észak felől az Előkapu, délkelet felől pedig a Hátsókapu. A belváros mai arca az 1676. évi nagy tűzvész után alakult ki.

A belvárosban egymás mellett sorakoznak a műemléképületek Forrás: Kovács István

Sopron szépen ívelt szűk utcáiba egy-egy torony tekint: az Új utcába a Tűztorony, a Templom utcába az Evangélikus templom, a Fegyvertár utcába az Orsolya-templom. A történelmi városrész két pólusa a Fő tér és az Orsolya tér, amelyet a Templom utca, a Kolostor utca és a Fegyvertár utca, valamint az Új utca és a Szent György utca kapcsol össze.

Belvárosi sétánk első állomása a Hűségkút volt,

amelynek bronzfigurái a város három kiemelkedő történelmi eseményének állítanak emléket. István bíró, kezében a város kulcsával a kezében azt jelképezi, hogy Sopron 1277-ben szabad királyi városi rangot kapott.

A Vármegyeháza impozáns épülete a Fő téren Forrás: Kovács István

A szoboregyüttes második alakja, Sopronyi-Thurner Mihály híres polgármester meghatározó szerepet játszott abban, hogy az 1921. december 14-én, a város területi hovatartozásáról tartott népszavazás során a helyi polgárok Magyarország mellett tegyék le a voksukat.

Innen ered a Civitas Fidelissima („A leghűségesebb város") elnevezés, amely ma is szerepel a város címerében.

A város három kiemelkedő történelmi eseményének emléket állító Hűségkút Forrás: Kovács István

A kompozíció harmadik tagja pedig a szabadságot jelképező nőalak, az egykor a magyar-osztrák határon húzódó vasfüggöny egy darabjával, alatta az 1989-es évszám olvasható. Az alkotás középpontjában egy oszlop nyújtózkodik az ég felé, amelyen magyarságunk egyik legfontosabb jelképe, az országalma pihen díszes párnán. Az 1921. évi népszavazásnak emléket állító Hűség-kút felavatására 2003-ban került sor.

Évszázadok óta változatlan műemléképületek

A Hűségkút felől az Előkapu felé indultunk, majd alatta áthaladva máris a Fő térre jutottunk, amelyet a 13. század óta változatlan műemléképületek ölelnek körbe. A Fő tér nevezetességei a Tűztorony, a Városháza, a Scarbantia Régészeti Park, a Storno-ház, a Generális-ház, a Fabricius-ház, a Vármegyeháza, a Kossow-ház, a Kecske-templom, a Gambrinus-ház és a Patika-ház.

Sopron egyik jelképe, a Tűztorony Forrás: Kovács István

A Sopron jelképének számító Tűztorony barokk stílusú hagymakupolájával, kétfejű sassal 58 méter magasba tornyosul a város fölé. Alsó hengeres része római falmaradványokra épült, a 13. századtól a városfalak északi kaputornyaként szolgált. Őreinek annak idején fontos szerepe volt, amikor tűz ütött ki vagy ellenség közeledett, de még akkor is, ha idegen bort akartak a városba bevinni.

Akiben van elég vállalkozókedv, fel is kapaszkodhat a Tűztoronyba,

amiért egy kicsit meg kell ugyan szenvedni, hiszen jó hosszan araszolgattunk felfelé a csigalépcsőkön, de megérte! A közel 200 lépcsőfok leküzdése után, az erkélykoszorúról, a toronyőrök hajdani őrhelyéről kedvünkre gyönyörködhettünk a műemlékváros pazar panorámájában.

A Hűségkapu: a szoborcsoporton Sopron polgárai kinyilvánítják Magyarország iránti hűségüket Forrás: Kovács István

A Tűztorony Fő tér felőli oldalát a Hűségkapu díszíti,

amely a – város életében sorsfordító - 1921. december 14-ei népszavazásnak állít emléket. A kapu fölött látható szoborcsoport Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása, amely Hungáriát ábrázolja, körülötte Sopron polgárai, amint kinyilvánítják hűségüket.

A Fő téren a gyönyörű barokk Szentháromság szobor is azonnal felhívja magára a figyelmet, amely az 1695-ös pestisjárványtól való megszabadulásnak állít emléket.

A Szentháromság szobor, háttérben a Kecske templommal Forrás: Kovács István

További kiemelt értéket képviselő eleme a térnek az eredetileg 1280-ban ferences szerzetesek számára alapított, majd a rend 1787-es feloszlatása után a bencések kezébe adott Kecske templom.

A Sopronba látogatókat elvarázsolják a kastély- és lakásmúzeumok is, amelyekből több is működik a városban.

A Fő tér műemlékházai közül a legérdekesebb a palotaszerű, barokk Storno-ház, egy jómódú soproni polgár egykori otthona, amelyben megmaradt az eredeti berendezés.

A valamikori tulajdonos, Storno Ferenc kéményseprőből vált restaurátorrá és festővé. Később fiai is folytatták a régiségek gyűjtését. Ennek a művészcsaládnak a gyűjteményét mutatja be egy érdekes kiállítás azokban a szobákban, amelyeket a család annak idején lakásként használt. Az épület további érdekessége, hogy még korábban, a 15. században a Haberleiter család tulajdona volt, akik Mátyás királyt is vendégül látták, amikor Bécset ostromolta.

A Fő tér egyik legszebb épülete, a sarki Storno-ház Forrás: Kovács István

Egy másik díszes épület, az Esterházy palota ad otthont a Központi Bányászati Múzeumnak, amelynek falai között az európai jelentőségű magyar nemesfém-bányászat emlékei mellett a bányászat technikai vívmányai is megtekinthetők.

A Fő téren mindenképpen érdemes felkeresni a Fabricius-házat is, amelynek tárlata régi használati tárgyakat és ősrégi bútorokat mutat be. A régmúlt emlékei láttán persze azonnal meglódul a képzelet, vajon hogyan is élhettek több évszázaddal korábbi eleink.

Sopron tudja a rangját

Ezután soproni kirándulásunk utolsó szakasza, a középkori városfalak mellett húzódó, 600 méter hosszú Várfalsétány felé vettük az utunkat, amely érzékletesen mutatja be a város középkori védelmi rendszerét.

A Várfalsétányon kellemes éttermek is várják a városba látogatókat Forrás: Kovács István

A soproni belváros utcáinak rendszerét a városfal határozza meg, amely a valóságban egy hármasgyűrű.

A középső része a 4. században épült római városfal. A kőfal belső oldalához a 11. században létrehozott vörössánc támaszkodott, ennek tetején épült meg a középkori belső városfal. Északon és délen szekérrel is járható kaput nyitottak rajta, itt vezetett át az ókori városon – Scarbantián - a Borostyánkő út.

A Városháza mögötti romkert Forrás: Kovács István

A hol szélesebb, hol szűkebb, de végig nagyon hangulatos sétányon az egyik oldalon a várfal húzódik, a másikon csinos polgárházak sorakoznak. Itt is több történelmi emlék mellett haladtunk el, de mind közül a legizgalmasabb természetesen a város történetének egyik legrégebbi fejezetéből, a római korból származó épületmaradványokat bemutató Városház utcai romkert volt.

A hangulatos, ódon utcákon, a műemlékek között barangolva könnyű megérteni, miért is vonz Sopron annyi látogatót.

A város területének több mint a fele műemlékvédelem alatt áll.

Aki szeretne elrévedni a múltban, feltétlenül látogasson el ide!

A belvárosban sétálva mindenütt ránk köszön a történelem Forrás: Kovács István

Márai Sándor, akit szintén magával ragadott Sopron hangulata, a következőképpen ír róla:

„Ez a város szerény, nem beszél sokat, de tudja rangját. S a régi kövek között érezni és emlékezni tud. Őriz egy polgári életformát, mely a legértékesebb volt Magyarországon az elmúlt négyszáz esztendőben. A békét őrzi e bolthajtásos szobákban, a békét, melyet a háborúban minden ember külön őriz meg lelkében és életében, ha túl akarja élni a vihart. Sopronnak múltja van, melyről tud, s ezért van jövője is."