Magunkba szívtuk a múltat Amerika legeurópaibb nagyvárosában

2020.02.02. 06:28

Ha az Egyesült Államok északkeleti partvidékére gondolunk, sokaknak először New York ugrik be, talán Washington, holott Boston megérdemelné, hogy legalább az előbbiekkel egy lapon emlegessük. Felfedeztük az egyszerre európai és nagyon újvilági várost az USA egyik legjobb hamburgerezőjével, a Harvard Egyetemmel és mindazzal, ami nélkül az amerikai történelem nem az lenne, ami.

Amióta nagyot zuhantak – főleg a tavaszi-őszi időszakokra – az észak-amerikai repülőjegyek árai, azóta egyre többen utaznak oda. Nem ritkán bostoni érkezéssel, oda ugyanis londoni, barcelonai indulással még kevesebb összegből lehet időben jegyet vásárolni. Sokaknak persze így is az onnan pár órára lévő New York a végső úti cél, pedig Boston és környéke akár külön látogatást is megérhet.

Boston pénzügyi negyedének hajnali látképeForrás: AFP/robertharding/Amanda Hall

Felsorolni is nehéz lenne, mennyi mindent lehet itt megnézni hátizsákos utazóként vagy családdal, és hányféle arca van az Egyesült Államok egyik legrégebbi, 1630-as alapítású településének. Én így láttam Bostont, az USA egyik „legokosabb", leginkább európai arculatúnak tartott, legtörténelmibb városát.

Nem érdemes Bostonból egyből továbbrohanni, a város sok érdekességet tartogatForrás: Juhász Péter

Emberi lépték

Kezdem a vallomással, bár a végére úgyis nyilvánvaló lesz: én pompásan éreztem magam Bostonban. Olyannyira, hogy ha választás elé állítanának, szívesebben mennék inkább oda még egyszer, mint New Yorkba, pedig az is élmény volt, és ott sem láttam mindent. De egyetértek azokkal, akik Bostont emberibb léptéke, kevésbé megalomán városképe, és európai építészeti jegyei miatt dicsérik.

Kisebb, bejárhatóbb és – Central Park ide vagy oda – zöldebb, mint New York.

Sőt, Boston történelmi belvárosa sokkal tisztább volt, mint például a műfajban hivatkozási alapnak számító norvégiai Oslo bő egy hónappal korábban – noha az egyszeri tapasztalatok alapján nem szeretnék általánosítani. S bár nagyváros, annak minden átkával együtt – például a reggeli dugókkal –, de hiányzik belőle a harsányság, a minden áron való bombasztikusság, a folyamatosan hömpölygő tömeg. De akkor mi van Bostonban?

Bostonban sok a zöld felületet, és jóval emberléptékűbb, mint New YorkForrás: Juhász Péter

Először is, biztosan van szürkeállomány. A város számos kutatással-fejlesztéssel, orvosi, egészségügyi innovációval foglalkozó cég otthona. Tele van kvalifikált szakemberekkel, sok-sok jól menő vállalkozással, kultúrával, miközben egy cseppet sem hivalkodó. Igen, így, megszemélyesítve: Boston egy meglehetősen szerény nagyváros, ahol az égbe törő épületeket is a régi téglaházakat megóvva építették, az autósok kifejezetten előzékenyek és figyelmesek, és a buszok viszonylag pontosan jönnek-mennek a dugók ellenére is.

Az ír bevándorlóknak (balra) és az ír éhínségnek emléket állító köztéri emlékművek a város központjábanForrás: Juhász Péter

A város persze hatalmas, de megtippelni sem mertem volna, hogy ez a metropolisz – illetve Greater Boston, azaz a környező, egybeépült településsekkel együtt – 440 milliárd dollárnyi bruttó összterméket állított elő 2018-ban. Tessék forintra váltani 300-as szorzóval: elképesztő, ami ott megterem, és akkor még ott van a kulturális, színházi élet, és a nagybetűs történelem.

Nem csak gazdasági, hanem kulturális szempontból is nagyon jól menő város BostonForrás: Juhász Péter

A világ elitképzője

Ki ne hallott volna a Harvard Egyetemről, amely ugyan már Cambridge-ben található, de ennek ott tartózkodva igazán nem lesz jelentősége. A világ egyik leghíresebb egyeteme óriási, rengeteg kari és intézményi épülettel, pazar természettudományi múzeummal. Ám magva, alapja, a régi, ódon épületek – a Harvard Square az egyetemi könyvesbolttal és vendéglátóhelyekkel, a Harvard Hall, a könyvtárak – tulajdonképpen meglehetősen kis területen találhatók. Itt vezetett túrákon is részt vehetünk, de sok épületbe enélkül is be lehet menni. Mi szakadó esőben néztünk szét a kampuszán, és elképzeltük az épp csatakosra ázó székekben ülő fiatalokat a fák alatt, akik jó időben a szabadban bújják jegyzeteiket.

Elsétáltunk az egyetem alapítójának, John Harvardnak emlékművéig, a kampusz közepén álló szobráig.

Harvard egy angol-amerikai lelkész volt a 17. században, a cambridge-i mintájára alapította a Harvard Egyetemet, melyet utólag neveztek el róla, sőt, a kisvárost is átnevezték Cambridge-re. Ha valaki felpipiskedik a cipőjéig, és megérinti, állítólag szerencse kíséri majd a vizsgákon.

Persze szerettünk volna látni valamit az egyetemi életből is, és ez végülrészben teljesült a Harvard Science Center Plazában, mely egyszerre szól az oktatásról, családi programokról és a babzsákfotelekben tanuló egyetemistákról. Remek edukációs központ, és nem utolsó sorban pihenőhely a túrában elfáradtaknak.

Az egyetem névadójának szobra a kampuszonForrás: Origo

Annak, aki esetleg játékfilmekben látható helyszíneket keres, érdemes átsétálnia a Charles Riveren, azaz a Károly-folyón. Túloldalán ugyanis folytatódik a Harvard, sportközpontokkal, a szintén nagyon híres Business School épületeivel. Sok ismert filmes snitt az egyetemn ezen területéről származik.

Az már csak hab a tortán, hogy a Harvardhoz közel, Boston belvárosának irányába ott egy másik elitintézmény, a Massachusettsi Műszaki Egyetem, azaz az MIT. A főként természettudományos képzéseiről ismert, posztgraduális képzésekre fókuszáló intézményéről, az ott elért kutatási eredményekről sokat lehet hallani. De más tudományos területen itt végzett Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár, Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök és Noam Chomsky filozófus-lingvisztikus. Ha időnk engedi, érdemes megnézni ennek épületeit is.

Hamburgermennyország

Bár Cambridge-ben rengeteg érdekesség van még, a Harvard közelében járva ne mulasszunk el enni egy jót. Rosszul valószínűleg nem lehet választani az egymás mellé települt helyek közül. Mi azonban jó előre eldöntöttük, hogy a Mr. Bartley's-ban fogjuk magunkat még jobban átadni a nagy amerikai életérzésnek, melyhez az alapot ezúttal a hamburger adja majd. S milyen jól tettük! A hely szerényen Boston legrégebbi, eredetileg családi üzletként indult hamburgerezője, amely mára műintézmény lett. A mi élményünket mindössze a kissé flegma kiszolgálás rontotta csak le, de ez mit sem számított, hiszen olyan asztaloknál ettünk, ahol a 20. század Amerikájának megannyi híres személyisége megfordult.

Amíg kihozzák a rendelést, remekül el lehet tölteni az időt azzal, hogy a sárga cetliket olvasgatjuk - híres emberek nevei vannak rajtuk, akik a jelölt helyen ültekForrás: Juhász Péter

„Hambizott" itt J. Kennedy Onassis, Kennedy elnök felesége, Michael Jordan kosárlabdázó-legenda, és más hírességek, tucatszámra. Velem szemben épp az a hely volt, ahol Al Pacino lakmározott valamikor a múltban. A bejárat felett pedig ott virított a felirat a Wall Street Journalből, mely az USA egyik legjobb hamburgerezőjének titulálja a helyet.

De hogy a lényegre térjek, a hamburger és a köret – a hagymakarikák és a sült hasábburgonya (igaz, ez utóbbi mirelitből) – tényleg szenzációsan finomak voltak.

Minden alkotóelemükben összhangban lévő és minőségi, finom, szaftos, óriási szendvicseket kaptunk, és a menüért fizetett 16-18 dollár (4900-5500 forint) körüli összegek egyáltalán nem számítanak soknak ottani viszonylatban. Rászolgált a hírére a hely. Hozzá kell rögtön tennem: Bostonban a tengeri ételekért rajongók nagyon jól érzik majd magukat, mert a városban nagy tradíciója van a halászatnak, illetve az arra épülő gasztronómiának.

Nem túlzás az étkezde hírneve, amit kaptunk, tényleg a hamburger műfajának csúcsteljesítménye voltForrás: Juhász Péter

Bostonban rengeteg mindent lehet csinálni, remek családi program lehet a belvárosban található óceanárium vagy a bálnales hajóval, melyre szervezett csoportokban viszik a kíváncsiskodókat az öbölből. Állítólag tényleg nagy élmény közelről látni a hatalmas tengeri jószágokat; nekünk most idő és a szűkösebb költségvetés hiányában le kellett mondani arról. Amiről viszont nem, az a belvárosban, a Kínai-negyedtől egészen a Charlestown városrészig, a Bunker Hill emlékműig életre kelő történelem.

Megelevenedett történelemóra

Megszállott múzeumrajongóként és emlékhely-fetisisztaként korábban láttam nem egy pazar kiállítást, olyan interaktív múzeumot, ahol még a megfelelő szagokra is ügyeltek a rengeteg ötletes audiovizuális megoldás mellett (Brugges egyik friss várostörténeti tárlatára gondolok), és részt vettem számos vezetett történelmi túrán, így azt gondolom, van összehasonlítási alapom.

Ahogy Bostonban sáfárkodnak komoly történelmi örökségükkel, az biztosan a legjobb megoldások között van.

A város történelmi látnivalói, melyek főként az amerikai függetlenségi törekvésekkel függnek össze, gyalog is teljesíthető távolságokra vannak egymástól. Ezek közös pontja az, hogy Bostonban naponta többször indul vezetett séta, melyeken korhű ruhákba öltözött, elképesztően lelkes és nyilván felkészült önkéntesek vezetik végig a látogatókat a történelmi örökség helyszínein (Freedom Trail néven lehet megtalálni).

A Freedom Trail túravezetői értik a dolgukatForrás: Juhász Péter

Bár a túrákon nem vettem részt, azt közelről láttam, hogy a túravezetők valóban értik a dolgukat. A résztvevők bizonyosan sok olyan izgalmas dolgot is megtudhatnak, ami nincs az útikönyvekben. Ráadásul többféle tematikus útvonal közül lehet választani. Sőt, ha van időnk, felkereshetjük a régi kikötőnegyedet, ahol egészen interaktív módon, történelmi szereplők bőrébe bújva vehetünk részt a bostoni teadélután újrajátszásában, aminek a vége persze az, hogy a teabálákat (illetve az azokat utánzó kellékeket) az öböl vízébe lökjük. De ha magunk készülünk fel a látnivalókból, akkor saját igényünk és időbeosztásunk szerint járhatjuk végig a helyszíneket, ahol a csoportok is megfordulnak.

Helyszínekből pedig akad bőven. Itt most egy hosszadalmas felsorolás következhetne arról, melyik pontja a városnak miről nevezetes, de akkor a beszámoló hátralévő része évszámokban és történelmi eseményekben úszna, és a végére sem érnénk. Helyette egy rövid összefoglaló következik arról, amit mi láttunk saját városi túránkon.

A bostoni Chinatown előttForrás: Juhász Péter

A Kínai-negyedben és a Bostoni Közparkban tett sétánk után mi nyugatra tettünk kitérőt, és megnéztük Boston talán legszebb, legrégibb városrészét, a Beacon Hillt. Festői utcák, lejtők és emelkedők, viktoriánius stílus: ez a város elitnegyede, ahol a leggazdagabbak élnek. Az elegáns házak némelyikében ott jártunkkor épp akkor végzett a takarítónő, és az összes épületről sütött a tisztes jómód. A vörös téglás épületek különös, valóban európaias hangulatot árasztottak az őszi időben, de nem sokkal távolabb azoktól már jöttek is a fajsúlyosabb történelmi darabok.

Boston tele van izgalmas történelmi látnivalókkalForrás: Juhász Péter

Ilyen volt Boston régi városházája, attól nem messze pedig az 1754-ben befejezett Király-kápolna, melyet építészeti jelentősége miatt 1960-ban felvettek a nemzeti történelmi emlékhelyek listájára, és ahol gyönyörű belső kialakítás és egy több száz éves orgona fogadja a látogatót. Attól néhány perc sétára található a Granary Building Ground, a város egyik legrégebbi temetője. Fontos része a helyi identitásnak, hiszen a Függetlenségi nyilatkozat aláírói közül hárman is itt leltek végső nyugalomra, és ide temették a bostoni mészárlás áldozatait is.Itt nyugszik Paul Revere, a bostoniak saját nemzeti hőse is. Az ezüstműves arról vált híressé, hogy az állami gárdát éjjel, lóháton vágtatva riasztotta 1775-ben az angol csapatok megindulása miatt. Emlékházát északkeleti irányban lehet megnézni, némileg távolabb innen. A temetőben elföldeltekkel kapcsolatban számos genetikai vizsgálatot végeztek, de például Benjamin Franklint, akinek hatalmas emlékműve uralja a temetőt, nem itt helyezték végső nyugalomra, hanem Philadelphiában.

Vezetett csoport áll a régi bostoni temetőben a Franklin-emlékműnélForrás: Juhász Péter

Ha pedig szó esett a bostoni mészárlásról (vagy sortűzről): az 1770-es esemény az amerikai függetlenségi háború egyik előzménye, melynek során öt ember vesztette életét. Az események rekonstrukciója jól tükrözi a kolónia és a brit korona közötti, akkor már feszült viszonyt, mely a sortűz eldördüléséhez vezetett. Egy jelentéktelen szóváltásból kerekedett ki az egyik olyan esemény, mely végül a függetlenségi törekvések egyik lényeges fejezete lett.

Említettem már, hogy a városban nagyon vigyáznak a történelmi emlékhelyekre a modern irodaházak árnyékában. Ilyen az 1713-ban épült Old State House is, amely nem pusztán Boston, hanem egyben Amerika egyik legrégebbi, fennmaradt épülete.

Volt koloniális kormányzati székhely, majd későbbi az állam kormányának adott otthont, később városházaként is használták. Ha van hely, ahonnan szinte rákiált a látogatóra a történelem, akkor az ez, hiszen 1776. július 18-án ennek egyik erkélyéről hirdették ki Bostonban a Függetlenségi nyilatkozatot, nem sokkal július 4-i elfogadása után.

Az Old State House nem pusztán Boston, hanem az egész USA egyik legfontosabb történelmi épületeForrás: Shutterstock/Sean Pavone

A városháza, a Haymarket piac, templomok, emlékműve, és a szabadtéri holocaust emlékhely mind egymáshoz közel található. Utóbbi drámai és mélyen megrendítő: furcsa tornyokon kell átsétálni, de hogy ez pontosan mit is jelent, azt csak közben értjük meg.

Hogy túránk felszabadultabb irányba folytatódhasson, mi felkerestük a Faneuil Hallt, a város régi bevásárlóközpontját. Elsősorban hozzánk hasonló turisták voltak ott, jó sokan. A Quincy Market nevű részben található számtalan étkezdében rengeteg féle finom ételt kínálnak, igaz, kissé boros áron. De szuvenírokat is be lehet itt szerezni, sőt, a komplexum egyik közeli helyszínén régi nyomdagéppel nyomják újra a Függetlenségi nyilatkozatok másolatát, szintén a turisták nagy örömére.

A híres Quincy Market belülrőlForrás: Juhász Péter

Városnéző sétánkon eljutottunk a Bunker Hillig, az emlékműig, melyet a függetlenségi háború egyik legfontosabb csatája okán emeltek. Remek és nagyon részletes múzeumot lehet ott megtekinteni az ütközetről, amit kár lenne kihagyni. Ha bírjuk a keskeny lépcsőket, fel is mászhatunk az emlékmű tetejére. Mi megtettük, és mit ne mondjak, elfáradtunk. A kilátás viszont még úgy is kárpótolt, hogy szakadt az eső. Ez volt az a pont, ahol már büszkén veregettük magunk és egymás vállát.

Nagy csaták emlékei

Van még legalább egy része Bostonnak, illetve Charlestownnak, amit ajánlok, és ha a Bunker Hillig elmegyünk, ezt már nem érdemes kihagyni. A kikötőben, a történelmi emlékparkban áll két hajó, melyek megtekintése ingyenes. Mi ugyan pont olyan rossz időt fogtunk ki, hogy lezárták a fedélzeteket, így csak kívülről nézhettük meg a két hadihajót, de így is érdemes volt, hiszen ilyeneket valóban nem látni akárhol.

A USS Constitution, három árbocos fregatt, a világ legrégebb óta üzembe helyezett, még mindig a vízen lévő tengeri hajója. 1797-ben adták át, és egészen 1881-ig használták különböző haditengerészeti feladatokra, mígnem 1907-ben múzeummá alakították.

A USS Constitution Boston kikötőnegyedébenForrás: Juhász Péter

A másik hajó a USS Cassin Young, mely egy, a második világháborúban szolgáló és Guadalcanalnál 1942-ben életét vesztő kapitányról kapta a nevét. A hajó 1943-ban állt szolgálatba, harcolt például az okinawai csatában, később a koreai háborúban is. Az 1960-as évek óta emlékhely a kikötőben.

A hajók látványára a koronát a szárazdokk teszi fel, amely ugyan a szakadó esőben minden volt, csak száraz nem, de nem mindennap látni olyan óriási szerelőplaccot, ahová a hajókat kivontatták nagyjavításokra.

A szárazdokk, némileg vizesen, háttérben a Cassin Young rombolóForrás: Juhász Péter

Boston egészen biztosan nagyon tömény élmény, nem pusztán a történelmi emlékek, hanem néhány más, a mi programunkból most kimaradt látnivaló miatt. A Skywalk Obszervatórium és megannyi múzeum is beilleszthető a városlátogatásba, ezek további napokra tartalmas programot adnak. Magam is csak ízelítőt tudtam nyújtani bostoni élményeinkből. 

De az percig sem kétséges, hogy az amerikai északkeleti partokon járva legalább 1-2 napos kitérőt érdemes beiktatni Bostonra.  

Mindent látni, minden különlegességét megcsodálni ennyi idő alatt nem lehet, de biztos vagyok benne, hogy hangulata, különleges történelmi atmoszférája és a már emlegetett európaisága maradandó emlékeket ad majd mindenkinek. Én megkaptam azokat.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK