Egyes vélemények szerint Párkány önmagában nem kínál túlzottan sokat, egyetlen látnivalója az esztergomi bazilika. Igaz, erre a pompás épületre sehonnan máshonnan nem nyílik olyan fantasztikus panoráma, mint a Duna Szlovákia felőli oldaláról. Látogatásunk során azonban azt tapasztaltuk, hogy ennél többről van szó, hiszen magának a városkának is van sajátos hangulata.

Párkány (szlovákul Štúrovo) Szlovákia legdélebben fekvő és legmelegebb városa, Esztergommal átellenben, a Duna bal partján fekszik. Olyan csodás kilátás nyílik az esztergomi bazilikára a Magyarországot Szlovákiával összekötő Mária Valéria hídról és a város Duna-parti sétányáról, hogy ezért a látványért már önmagában is érdemes ide ellátogatni. De - ahogy látogatásunk során tapasztaltuk - egyébként is hangulatos kisvárosról van szó.

Fantasztikus természeti környezet

Komoly vonzerőt jelenthet például az, hogy Párkány csodálatos természeti környezetben fekszik: északkeletre tőle vulkanikus sziklák emelkednek, a Kovácspataki dombok legmagasabb csúcsával, a 395 méter magas Burdával, északnyugaton pedig a Hegyfarok természetvédelmi terület, a helyiek bortermelő vidéke határolja. Azt pedig, hogy ez északi szomszédunk legmelegebb városa, azért érdemes kiemelni, mert egy kellemes fürdő is működik itt, ahol jókat lehet strandolni. 

Ilyen látványban lehet részünk a Duna Párkány felőli oldalárólForrás: Kovács István

A várossal való első találkozást - sok más ide kirándulóhoz hasonlóan számomra is - a Mária Valéria híd és az onnan nyíló lenyűgöző panoráma jelentette, ráadásul mindez esti díszkivilágításban. Jóval sötétedés után értünk ugyanis oda, Esztergom felől haladva át autóval a szlovák oldal felé. A bazilika a ragyogó fényáradatban olyan pazar látványt nyújtott, hogy muszáj volt megállnunk egy rövid időre, és kicsit magunkba szívni az éjszakai fények hangulatát. Sokáig persze nem feledkezhettünk bele a fantasztikusan kivilágított bazilika és a Duna habjain visszatükröződő esti fények játékába, mert a hídon természetesen tilos megállni, ezért gyorsan továbbhajtottunk.

Néhány hónappal később úgy döntöttünk, hogy nappal is szeretnénk átélni azt a pazar panorámát, ami azon az estén elénk tárult. Ekkor azonban már gyalogosan indultunk át Esztergomból a hídon Párkány felé. Az élmény persze más volt, mint éjszaka, de a látottak így is lenyűgözőek voltak, hiszen a bazilikán és a várhegyen kívül, messzebb tekintve egészen a Duna-kanyar hegyeiig elláttunk.

A híd és az alatta végződő sétányForrás: Kovács István

Az egész környezet csodálatos, aki Esztergomban jár, keresse fel Párkányt is, feltétlenül sétáljon át a Mária Valéria hídon, amely a városközponttól mindössze néhány percnyire van. Az is különleges érzést jelenhet, hogy a híd közepén átkelve egyik pillanatról a másikra egy másik országban találjuk magunkat.

Az öreg hölgytől a csonka hídig

Ma már természetes számunkra, hogy a két várost híd köti össze, de sokáig kellett erre várni, hiszen a II. világháborúban a visszavonuló német csapatok felrobbantották a hídszerkezet középső részeit. A rekonstrukcióra pedig majdnem hat évtized után került csak sor; ez volt az utolsó lerombolt Duna-híd, amelyet újjáépítettek a nagy világégést követően.

A Mária Valéria híd, háttérben az esztergomi bazilikaForrás: Kovács István

Átadásának 100. évfordulója kapcsán Magyarország és Szlovákia közösen folyamodott PHARE-támogatásért. Végül a két kormányfő 1999-ben írta alá a Mária Valéria híd újjáépítéséről szóló megállapodást. Az elkészült hidat 2001. október 11-én adták át a forgalomnak, s azóta hagyományosan szeptember utolsó hétvégéjén a két város megünnepli a folyami átkelő újjáépítését. Ebből az alkalomból Párkány sétálóutcáján és Esztergom főterén közös programok várják az érdeklődőket. 
A híd a külsejét tekintve ugyan nem a legszebb építmény, viszont rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen nem csupán két várost, hanem két országot köt össze. 

Történeténél talán érdemes egy kicsit hosszabban elidőznünk, ugyanis a Dunának ez a szakasza már az ókortól kezdve fontos átkelőhelynek számított. Több híd és átkelő is létesült itt, ezeket azonban a történelem viharai rendre elpusztították. 1035-ben rév kötötte össze a két oldalt, az első cölöphidat 1585-ben a törökök építették, de ezt később a császári csapatok lerombolták. Az 1863-ban létesült pontonhíd pedig a párkányi csatában pusztult el. 1762-től hét ladikra épült repülőhíd kötötte össze a Duna két partját, majd 1842-ben hajóhíd épült ezen a helyen, amelyet 1849-ben felgyújtottak, majd három év múlva újjáépítették.

A városka főterén rengeteg üzlet, étterem, kávézó és fagylaltozó várja a látogatókatForrás: Kovács István

Az idén 125 éves Mária Valéria hidat 1895. szeptember 28-án avatták fel, ám nem sokáig maradt épségben, hiszen geostratégiai fontosságánál fogva mindkét világháborúban megsérült. Először 1919-ben a párkányi oldalon lévő szélső nyílást rombolták le, de ezt 1927-re kijavították. Majd 1944 decemberében a visszavonuló német csapatok a három középső ívet robbantották fel. Ennek a rombolásnak a nyomai több mint fél évszázadig láthatók voltak, ami a híd köznépi elnevezésében is hozott némi változást: az "öreg hölgy" innentől kezdve a köznyelvben már "csonka hídként" szerepelt.

A főtértől a Duna-parti sétányig

De visszatérve itteni kirándulásunkra: a Mária Valéria hídtól Párkány központja felé vettük az utunkat, amely kellemes és rendezett benyomást keltett bennünk, a főtér szépen felújított, térkővel borított, rengeteg paddal, körben pedig mindenütt vendéglátóhelyek és üzletek csalogatják a vendégeket. Ha valaki megéhezett városnézés közben, az 5 euró körüli áron már főételt is kaphat itt, de nyáron például nagyokat lehet fagyizni a tágas kerthelyiségekben és finom süteményeket is kóstolhatunk. Szóval a helynek kétségtelenül megvan a maga hangulata.

A szépen felújított főtéren sokan múlatják szívesen az idejüketForrás: Kovács István

Amerre jártunk, az éttermekbe betérve magyarul is tudtunk kommunikálni. Azt tapasztaltuk, hogy Párkányban mindenütt érvényesül a kétnyelvűség az utcai feliratokon; sőt, a hétköznapi életben a magyar nyelv használata az elsődleges. A városka lakossága egyébként napjainkban mintegy 12 ezer fő, akiknek több mint a fele magyar. 

Továbbhaladva, a főtér tőszomszédságában ezután megnéztük azt az emlékoszlopot, amelyet a történelmi Magyarország 1000 éves fennállásának tiszteletére emeltek. Majd a főtér és a Duna-parti sétány között elterülő Szabadság téri parkban felállított I. és II. világháborús, fekete gránittal borított, nagyméretű kaput formázó emlékmű következett, amelyen rengeteg magyar áldozat neve szerepel. Előzetesen igyekeztünk felkészülni arra, hol találjuk majd meg Párkány egyes látnivalóit, de erről a megdöbbentő alkotásról alig találtunk információt, így szinte véletlenül bukkantunk rá, ahogy a Duna-part felé sétáltunk. Utólag nagyjából annyit sikerült kideríteni róla, hogy az emlékművet 1994-ben állították, és a város felé néző felének bal oldalán az első, a másikon a második világháborús halottak nevei szerepelnek, a Duna felé néző része pedig a holokauszt helyi áldozataira emlékezik.  Egy zsoltár található rajta magyarul, szlovákul, ami így szól: "Áldjátok az Urat, mert....meggyógyítja a megtört szívűeket és beköti sebeiket."

Az I. és a II. világháború párkányi áldozatainak emlékműveForrás: Kovács István

A látottaktól óhatatlanul is nyomasztó gondolatok lettek úrrá rajtunk, ezért jólesett egy kis hangulatváltás, amikor kiértünk a Duna-parti sétányra, amely nem túl hosszú ugyan, de a szép térburkolattal ellátott part menti sávon csodás környezet várja a kikapcsolódásra vágyókat. Innen valóban gyönyörű panoráma nyílik a szemközti oldalon magasodó esztergomi bazilikára. Az előzőekben azt írtam, hogy ha Esztergomban járunk, akkor mindenképpen keressük fel Párkányt is. Ehhez a bazilika látványa mellett további apropót szolgáltathat a 24 hektáron elterülő Vadas termálfürdő, amely több ezer üdülő számára biztosít pihenési lehetőséget. Ez Szlovákia egyik legnagyobb ilyen létesítménye, nyolc szabadtéri és fedett medencében kiváló alkalmat kínál egy jó strandolásra. A fürdő létrehozásának gondolata akkor merült fel, amikor 1973-ban kútfúrási munkálatok kezdődtek ezen a vidéken, amelyek során 39,7 °C hőmérsékletű termálvizet tártak fel.

Akár egy lovagi étteremben is megebédelhetünk városnézés közbenForrás: Kovács István

Ha valaki ősszel látogat el ide, annak pedig a Simon-Júda vásár kínál kellemes programlehetőséget. Az utóbbi időben a híres őszi párkányi vásár egyre vonzóbbá válik.  Magyarországról is sokan keresik fel ezt a rendezvényt, és nemcsak Esztergomból, hanem a Magyarország távolabbi részeiről is. Igényes kézműves és népművészeti munkákat vásárolhatunk itt, emellett számtalan szórakozási lehetőség várja az idelátogatókat.

Sisi legkedvesebb gyereke

S ha már annyi szó esett Mária Valériáról, mint az Esztergom és Párkány közötti híd névadójáról, érdemes felidézni rövid életrajzát is, ami számunkra, magyarok számára különösen érdekes adalékokkal szolgál. A főhercegnő 1868. április 22-én született Budán, édesapja I. Ferenc József császár és király, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, édesanyja pedig Erzsébet császárné és királyné, azaz Sisi volt.

A főtér sarkán álló épületek, az utca túloldalán kezdődik a Szabadság téri park, ahonnan kijutunk a Duna-partraForrás: Kovács István

Ahhoz, hogy Mária Valéria Magyarországon lássa meg a napvilágot, elsősorban Erzsébet királyné ragaszkodott, aki ezt gesztusnak szánta az őt rajongva tisztelő magyarok felé. Édesanyja igyekezett magyar szellemben nevelni a későn érkezett kislányt, akit nem titkoltan legkedvesebb gyermekének tartott. Az udvarban és később a lakosság körében is általánossá vált, hogy Mária Valériát a „magyar gyermeknek", vagy „az egyetlennek" nevezték.

Ez a leány számára idővel annyira nyomasztóvá vált, hogy édesanyja szándékai ellenére elfordult a magyaroktól. Családtagjaival, rokonaival is csak németül akart beszélni, emellett megtanult franciául, angolul és olaszul is. Anyjához, Erzsébet királynéhoz hasonlóan Mária Valéria főhercegnő sem szívesen lépett fel nagy nyilvánosság előtt rangja képviselőjeként, viszont örömmel folytatott jószolgálati tevékenységeket. Wallsee-i kastélyában hunyt el 1924. szeptember 6-án.

Sétahajó kikötő, étterem és kávézó a parti sétánynálForrás: Kovács István

Ha a Párkány elnevezés eredetét szeretnénk megfejteni, akkor nincs könnyű dolgunk, mert több elmélet is született erről. Az egyik szerint abból kell kiindulnunk, hogy a német eredetű, régi magyar „elővár" jelentésű párkány kifejezés átvételéről van szó, és így közeli rokonságban van a köznapi értelemben vett „párkány" szóval. A várost 1948-ban a szlovák nemzeti mozgalom vezetőjéről, Ľudovít Štúrról Štúrovónak nevezték el – jóllehet Štúr sohasem járt Párkányban.

Később, amikor látogatásunk végeztével visszafelé indultunk a Duna túlsó partja felé, a városban szerzett tapasztalatainkat összegezve arról beszélgettünk, hogy milyen nagyot is fordult a világ Párkány körül az elmúlt időszakban, hiszen hosszú évtizedek után, különösen a Mária Valéria híd 2001-es felújítása, valamint a schengeni egyezményhez történt 2007-es csatlakozásunk, a határellenőrzés eltörlése óta a város ismét szorosan kapcsolódik Magyarországhoz. Mindössze egy folyami átkelő választja el Magyarországtól, vagy inkább köti vele össze.