Normál esetben a május és az október fej fej mellett versenyez a "Mikor a legjobb a természetben lenni?" címért. A négy fal között kényszerűen eltöltött tél és a kissé rideg április után most talán a május szerzett egy fejhossznyi előnyt. Végre két napot is tudtunk bolyongani a párás és fantasztikusan zöldellő Cserhátban, ahol a rég látott érdekességek mellett újdonságokból is akadt bőven.

Első napi célunk Buják kis falva volt, amely Budapestről busszal is megközelíthető, mi azonban ismét autóval vetettük be magunkat a nógrádi falvak közt futó utak rengetegébe. Bár az útviszonyok elég változatosak, a valószerűtlenül zöldellő és sárgálló, lágy ívű domboldalak közti autókázás remek program volt indulásként. Arról nem is beszélve, hogy az őzek, nyulak és szarvasok szinte programszerűen mutatják meg magukat, ha a kis utakat választjuk az autópálya helyett.

Vendéglátóinknál érkezés után letettük az autót, és nekivágtunk a Buják környékén lévő érdekességek felkutatásának. A faluból indul egy ökológiai tansövény, amely minden fontosabb látnivalót magába foglal, de az útvonal előzetes letöltése erősen ajánlott: nekünk nagy segítségünkre volt mindkét, itt töltött napunkon, igaz, spontán is változtattunk az útvonalon.

Buják felett (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Pénzes Gyöngyvér

Ha a tanösvényt követjük, pár perc után rögtön Buják felett találjuk magunkat. Innen nézhetünk le a dombok közé szépen besimuló településre, majd hamarosan a sűrű, zöldellő erdőben találjuk magunkat. A természet itt nagyon él. Nagyobbak az ember által nem elfoglalt terültetek. Ráadásul a tavasz utolsó hónapjában elmondhatatlanul kellemes az erdőben bolyongani, az újraéledő természet és a hőmérséklet is ideális a túrázáshoz.

Csodaerdő (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Pénzes Gyöngyvér

Első célpontunk a bujáki vár romjai voltak, melyek egy 310 méter magas hegyen találhatóak. A vár magja valamikor a tatárjárás környékén készülhetett, és egészen az 1660-as évekig használatban is volt, amikor is a törökök felrobbantották. Körbejárni, felderíteni a falak maradványait és a kis ösvényeket mindenképp ajánlott, de érdemes a lábunk elé nézni, mert zegzugos, helyenként pedig omlásveszélyes.

A bujáki vár maradványai (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Pénzes Gyöngyvér

Innen tovább haladtunk a tanösvényen a Sasbérci-kilátó felé, ahová a korábban látott képek alapján már szintén régóta terveztünk eljutni. Pár óra séta és egy hosszabb emelkedő után, az ösvény végén tényleg valami nagyon más várt ránk, mint amit Magyarországon ebben a műfajban megszokhattunk. A kicsit tájidegen, de nagyon takaros kilátót Poppenheim Szigfrid építette Franz Zell müncheni építész tervei alapján az 1920-as években. Az alsó szintek egy erdész családnak adtak otthont, a felső szintek pedig szálláshelyként üzemeltek vadászatok során. Később az épület lassan az enyészeté kezdett lenni. A kétezres évek elején végrehajtott, kevéssé sikeres felújítás után, pár évvel ezelőtt újra felújították, ami úgy tűnik, tartósnak bizonyul.

Ez a kilátó tényleg nagyon egyedi (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Pénzes Gyöngyvér

A kilátó nincs mindig nyitva, erről érdemes a Facebook-oldalán előre tájékozódni. Egy elég régi tábla szerint a terv az, hogy a kilátó egy ponton majd szálláshellyé alakul. Ha így lesz, mi biztosan tesztelni fogjuk, de egyelőre erről nincs további hír.

Nem csak az épület lenyűgöző, fentről a kilátás is bőven megér egy misét. Mi épp az átvonuló esőt figyelhettük az egyik oldalon Szanda vára felett, és felhőjátékot a másik oldalon. A kilátó előtt padok és egy takaros esőbeálló is sorakozott, minden szép rendezetten és karban tartva.

Szanda vára éppen teljesen elázott (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Pénzes Gyöngyvér

Innen tovább szaporáztuk a lépteinket, ismét Buják irányába, egy másik úton. A kilátóról megfigyelt eső igazi dagonyává változtatta az utakat, így kicsit küzdelmesen, a végén már zuhogó esőben értük el a nedves, csalitos erdőt hátrahagyva a Buják felett elhelyezkedő kálváriát.

Sajnos a pára akadályozta a kilátásunkat, de így is felemelő volt a környező hegyeket és dombokat innen szemlélni. A klasszicista stílusban épült kálvária mellett megtalálható a késő barokk stílusú Szent Anna kápolna is, természetesen ide is érdemes bekukkantani.

Az esős időtől nem látszik, de ez az ország egyik legszebb kilátású kálváriája (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Pénzes Gyöngyvér

Ezután lebaktattunk a faluba, és elfoglaltuk szállásunkat, ahol a vendéglátók meleg sütivel fogadtak, és a szétázós túra után minden segítséget megadtak az esti sütéshez és főzéshez. A ház mellett lakó két kis póni külön bearanyozta a napunkat. Szállásadóink kedves történetekkel és egyéb környékbeli ajánlatokkal is megörvendeztettek minket, nagyon ajánlották például Glatz Oszkár festőművész kiállítását, aki a faluban élt és alkotott.

Az időjárás átírta a terveket

Vasárnap reggel zuhogó esőre keltünk, így szokásunkhoz nem híven egy darabig lustálkodtunk, hosszan reggeliztünk, és az eredeti túratervet sutba dobva még egy darabig pingpongoztunk. Délben végre elállt az eső, így kocsiba ülve átautóztunk Bérre. A célunk a béri andezitömlés felkeresése és egy jó ebéd elköltése volt.

A kocsit a településen hagyva ismét a párás, burjánzó, dagonyás erdőben találtuk magunkat, ahol, mire felértünk a béri andezittömbökhöz, ragyogó napsütés fogadott. A Nagy-hegyi andezitoszlopok és a mellettük található kőomlás igazi csemege a természetjáróknak. Az egykor bányaként funkcionált terület tulajdonképpen egy hasadék andezittel töltve, kuriózumát pedig az adja, hogy a feltárás következtében előbukkanó andezit oszlopokba rendeződött (ami rendkívül ritka), formája pedig kifelé ívelő, ami egyéb kőzeteknél is igencsak elvétve fordul elő.

Az andezitoszlopok (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Pénzes Gyöngyvér

A mellette található, egész domboldalt beborító kőtenger is fantasztikus látvány, ha pedig felmegyünk a kacskaringós kis ösvényen, a kilátás sem utolsó a hegy tetejéről. Felbukkan például a tegnap látogatott kilátó, és Szanda várát is újra szemügyre vehettük. 2014-ben egy kőtárat is átadtak itt, amely a területről származó 12 féle kőzetet mutatja be. Természetesen az egész természetvédelmi területté is van nyilvánítva.

A kőomlás (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Pénzes Gyöngyvér

Innen újra a faluba vettük az irányt, ahol egy magyar-filippinó fúziós konyha finomságaiba kóstoltunk bele (ehhez előre be kell jelentkezni). Itt egyöntetűen a desszertek aratták a legnagyobb sikert.

Ezután bakancsainkat leporolva kocsiba szálltunk, és hazaindultunk, ismét a gyönyörű cserháti lankák közt autózva. A térség ismét bebizonyította, hogy bőven tartogat meglepetéseket, és több hétvégét is érdemes lehet itt tölteni.