Fiatal nőként és első magyarként jutott el a világ összes országába és kontinensére

Afganisztán

Szabó Ildikó első magyarként jutott el a világ összes országába, amit a világon is csak körülbelül 30 nő mondhat el magáról. Tavaly a hetedik kontinensre, az Antarktiszra is sikerült eljutnia, de már sorolja a következő célpontokat. Az Origónak adott interjúban beszél a kezdetekről, a nehézségekről, és az örömről is, amit számára az utazás jelent.

Kezdjük az adatokkal! A világ összes országa mennyi is pontosan? Hányban jártál eddig?

Az ENSZ 193 tagállama értendő a világ összes hivatalosan elismert országa alatt, valaki ehhez még hozzászámolja a Vatikánt, Palesztinát, Koszovó és Tajvant is. Ezen felül létezik egy külön lista az el nem ismert, vagy részlegesen elismert államokkal kiegészítve.

2018-ban sikerült eljutnom az utolsó országba, Szaúdi-Arábiába, és tavaly télen a hetedik kontinensre, Antarktiszra is

Ezzel egyedüli magyarként elmondhatom magamról, hogy világ minden országában és kontinensén is jártam.

Az Antarktiszon, a hetedik kontinensen Forrás: Instargram/@endlesstravelcoma

Van-e arról valami megbízható információd, hogy hányan is járták be már az összes államot a világon? Közülük hányan nők?

Van néhány utazási közösséget összefogó honlap, ahol a nagyutazókat számontartják. Ilyen például a Nomad Mania, a Most Traveled People vagy a The Travelers' Century Club. Nem kis meglepetésemre a Nomad Mania oldalán történt regisztrációm után derült ki számomra, hogy

első magyar emberként teljesítettem ezt a nem mindennapi kihívást.

Egyébként ez az egyedüli website a fentiek közül, amely a regisztrált tagoktól bekéri az utazásokról a vízumpecséteket, így ellenőrzi az utazások valódiságát.

Regisztrálva vagyok még a The Most Traveled People oldalon is, ahol az utazók neme szerinti csoportosítás szerint egyike vagyok a legfiatalabb nőknek, aki bejárta mind a 193 ENSZ tagállamot.

Pápua Új-Guineában a Kenu és Kundu Fesztiválon Forrás: Instargram/@endlesstravelcoma

A fenti honlapokra hivatkozva elmondható, hogy körülbelül 200 ember van, aki ténylegesen járt minden országban (külön kategória van azoknak, akik csak tranzitáltak egyes országokban és akik ténylegesen el is mentek). Közülük mindössze körülbelül 30 a nő. Érdekességképpen: többen jártak az űrben, illetve mászták meg a Mt. Everestet, mint amennyien eljutottak a világ minden országába.

Hogy indult ez a projekt és mikor?

Igazából későn kezdtem az utazást. 2000-ben, 18 évesen léptem át először az országhatárt: a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra utaztam Olaszországba.

Főiskolán abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Finnországban tanulhattam cserediákként Erasmusszal, illetve Németországban szintén ösztöndíjasként egy évet eltölthettem.

Mindkét ösztöndíjat lehetőségként éltem meg, hogy körbeutazhassam a környező országokat.

Angliában másoddiplomáztam – ekkor az egyetem mellett és után összegyűjtött pénzemből vágtam neki egyedül hátizsákkal Ausztráliának és Délkelet-Ázsiának: Thaiföldön, Kambodzsában Vietnámban, Laoszban és Mianmarban kalandoztam fél évet.

A Feröer-szigeteken barangolva Forrás: Instargram/@endlesstravelcoma

Ezek után gondoltam egy merészet, és egy légitársaságnál helyezkedtem el stewardessként. Azon kaptam magam, hogy nem csupán a szabadságaimon, de az összes szabadnapomon mindig valahová utazom, és mindig más-más országba vágyódom. Mindezt általában alvás nélkül, egyik járatról landolva máris a másik járaton találtam magam. Útban a kalandjaim és az álmaim felé. Ezért is lett a nevem Facebookon és Instagramon Endless TravelComa.

2012 volt az az év - körülbelül 70-80 országnál tartottam - amikor egy álmatlan éjszakán megfogant a gondolat vagy inkább a kérdés, hogy egyáltalán hány ország létezik, és mi lenne, ha megkísérelnék minél több országba eljutni.

Körülbelül 140 országnál tartottam, amikor tudtam, itt most már nincs megállás.

Így kerültem elég sokszor háborús övezetbe is kalandozgatásaim során, mint például Líbiába, Szíriába vagy Afganisztánba.

Afganisztán Forrás: Instargram/@endlesstravelcoma

Mennyi idő alatt sikerült teljesítened ezt a különleges célt?

2000-ben jártam először külföldön és 2018-ban jutottam el Szaúdi-Arábiába, az utolsó ENSZ tagállamba. Talán ez volt a legemlékezetesebb út, mert a legnehezebb volt oda vízumot szerezni, így megkönnyeztem a megérkezést Rijádba. (Az ország nem régen nyitotta meg kapuit turisták számára.) Talán a sors pikantériája, hogy első külföldi utam Ifjúsági Világtalákozó volt, és az utolsó országba tett utam is ifjúsági konferencia volt a szaúdi koronaherceg jóvoltából.

Az utolsó, hetedik kontinensre, Antarktiszra a koronavírus-járvány miatt csak tavaly télen került sor.

Sokan úgy gondolják, hogy az utazás - különösen ilyen egzotikus helyekre - a jómódúak kiváltsága. Miből finanszíroztad az útjaidat? Illetve, hogy lehet leszorítani a költségeket?

Alapvetően hajt a kíváncsiság, mindig valami új dolog felfedezése, a kalandvágy, kulináris élvezetek, emberek megismerése. Ezért igyekszem mindig a helyi tömegközlekedési eszközöket igénybe venni, helyi családoknál megszállni, kis kifőzdékben étkezni. Ez nem csupán pénztárcabarát megoldás, de így egy sokkal autentikusabb élményben részesülök, még inkább megfoghatóbbá válik a helyi kultúra.

Grönlandon egy helyi családnál Forrás: Instargram/@endlesstravelcoma

Az első Európán kívüli útjaimat az Angliában eltöltött éveim alatt szerveztem - három munkahelyen történő együttes helytállás biztosította az anyagi hátteret. Majd a légitársaságnál eltöltött éveim alatt a kedvezményes jegyek is hozzásegítettek a sok-sok kalandos utazásomhoz.

Ha már a költségekről beszélünk, melyik volt a projekt legdrágább része? Úgy tudom, a Csendes-óceáni kis szigetekre például tényleg csak a legkitartóbb utazók jutnak el.

A Csendes-óceáni szigetvilág infrastrukturálisan jelent kihívást, van olyan sziget, ahova heti 1-2 járat van, ezért a repjegyek is e szerint vannak árazva. Nauru kivételével egyik sem vízumköteles, így viszonylag egyszerű az utazást leszervezni.

Ami igazán nagy kihívás, az Afrika felfedezése.

Vízumokat sem egyszerű beszerezni, és nem egyszer elég költségesek, mint például Egyenlítői Guinea, a Kongói Demokratikus Köztársaság vagy épp Líbia, ahova a polgárháború kellős közepén üzleti vízummal tudtam csak bejutni.

A Severan bazilika romjainál ülve a líbiai Leptis Magnában Forrás: Instargram/@endlesstravelcoma

Talán furcsa lesz a kérdés, de a 193. ország tud-e még izgalmat, meglepetést hozni egy utazónak, vagy ez egy olyan életforma, amit nem lehet megunni?

Az utazás nekem nem csupán életforma, inkább lételem – szükséges, mint a levegővétel. Mindig valami új felfedezése. Legyen az táj, népcsoport, nemzeti étel, ital.

Annyi varázslatos dolog van még a bolygónkon!

Még az utazók között is komoly vita, hogy meg lehet-e ismerni egyáltalán egy országot, ha csak pár napot vagy hetet töltünk ott. Erről mi a véleményed?

A világutazók között komoly vita tárgya, hogy egyáltalán mi számít annak, hogy jártál-e az adott országban. Vannak, akik már a reptereket is az országba való belépéshez számolják, vagy éppen oda-vissza átlép egy országhatáron, és már "járt" az adott országban.

Igyekszem mindig valamit az adott ország fő sajátosságából kiragadni, a legfőbb látnivalókat megnézni, figyelembe véve az ország kiterjedését, sokszínűségét és nem utolsó sorban a biztonsági óvintézkedéseket.

Tudni kell mérlegelni.

Ezért van az, hogy egyes országokban 1-2 napot töltöttem mindössze – ilyen pl. Dél-Szudán, Líbia, vagy amikor először jártam Szomáliában –, míg Ausztráliában és Indiában több mint egy hónapig kalandoztam.

Szomáliföldön - Las Geel Forrás: Instargram/@endlesstravelcoma

Mélyebben megismerni egy adott országot néhány nap vagy hét alatt szinte lehetetlen küldetés. Évek kérdése. Talán akkor mondható ez el, ha az ember néhány évre odaköltözik, és szerves része lesz a társadalomnak, azzal, hogy ott tanul és dolgozik. Néhány nap viszont, ha helyiek társaságát keresed, remek lehetőséget nyújt arra, hogy betekintést nyerj a mindennapjaik sokszínűségébe. Megérezni és megérteni más népek csodáit, mit adhatnak ők hozzá az én világomról alkotott képhez – ebben rejlik az igazi szépség.

Mennyiben lettél más ember, mióta utazol?

A világjárás számomra egyfajta edukáció, amit egyetlen iskolában sem lehet elsajátítani, legyen szó gazdaságról, politikáról, szociológiáról vagy egyszerűen saját magunk kiműveléséről, a legnagyobb önismereti út is egyben.

Saját határaim feszegetése is a cél, amikor valami új dolog felé nyitok.

Az utazás maga az egymástól való tanulásról szól: legyen szó toleranciáról vagy nemzetek konyhájáról. Ez az a hajtóerő, ami engem előre visz. Sokkal inkább befogadóbbá váltam a különféle, engem ért benyomások hatására, megtanultam elvárások nélkül élni, jobban alkalmazkodni és improvizálni, bármilyen helyzetbe is kerülök.

Az évek során kialakult egy utazási mottóm:

Egy világunk van, egy életünk van és mindannyian egyek vagyunk!

Mit tartasz izgalmasnak egy új helyben? Ki tudnál emelni egy-két különleges élményt?

Jemenbe való beutazásom talán a legemlékezetesebb, mivel 2017 őszén jártam ott, egész pontosan az endemikus növényeiről híres Szokotra szigetén. Akkor gyakorlatilag repülőgéppel sem volt megközelíthető a sziget az országban zajló polgárháború, szárazföldi és légi harcok miatt. Így igen kalandos úton,

Ománból cementszállító hajót stopolva utaztam el Szokotra szigetére.

Két nap oda, két nap vissza a tengeren hánykolódva, mindenféle komfortot mellőzve, a fedélzeten aludtam a szabad ég alatt. Mondanom sem kell, a sziget maga egy igazi földi paradicsom. Sárkányfák, palackfák, kecskék legelésznek mindenütt, és sehol egy turista! Ideális hely nekem, lévén, hogy nem igazán kedvelem a turistáktól hemzsegő helyeket.

Szokotrai sárkányfák között elveszve Jemenben Forrás: Instargram/@endlesstravelcoma

Ezenkívül igazán különleges élmény volt beduin barlangban megszállni Petrában, jurtában aludni Ulánbátor külvárosában a mongol vendéglátó családommal, néhány éjszakát egy ruandai vagy gambiai kunyhóban tölteni víz és áram nélkül, vagy szintén egyedülálló élmény volt Antarktiszon a nulla fokos vízben megmártózni.

Egyedül nőként utazni sokfelé nem ajánlott. Ezt hogy lehetett kezelni?

Az esetek túlnyomó többségében egyedül utazom. Ha az ember egyedül utazik, mindenképp nyitottabbá válik a világ és a környezete felé. Megadja azt a fajta szabadságot, hogy magad rendelkezel a döntés jogával, hova mész és mikor mit csinálsz. Ugyanakkor nagyfokú felelősségvállalás is.

Babilon bejáratánál Irakban Forrás: Instargram/@endlesstravelcoma

Nőként egyedül utazni talán egy picit nagyobb kihívás, ezért igyekszem magabiztosan viselkedni minden élethelyzetben. Mindig hallgatok az ösztöneimre.

Természetesen van néhány íratlan szabály, amit szeretek szem előtt tartani.

Kerülöm az éjszakai utazást, ha mindenképp úton vagyok, akkor az éjszakai buszokon, vonatokon arra törekszem, hogy családok mellé üljek, sötétedés után nem mászkálok egyedül, nappal is nyitott szemmel járok. Az adott ország kultúráját mindig tiszteletben tartom, e szerint viselkedem, öltözködöm, ezáltal belesimulok a környezetembe.

Mennyi időt töltesz Magyarországon? Mit jelent az otthon?

Változó. Voltak olyan esztendők, amikor mindössze „nyaralni" jártam haza. Az utóbbi években igyekszem több időt itthon lenni, tavaly például körülbelül az év felét töltöttem Magyarországon. Az otthon számomra a nagyvilágot jelenti. Éppen az a hely, ahova leteszem a fejem aludni aznap este.

Tánc Észak-Korea nemzeti ünnepén, Phenjan főterén Forrás: Instargram/@endlesstravelcoma

Merre tovább?

Az elmúlt években a nemzetközileg el nem ismert de facto államokat vettem górcső alá: úgy mint Abházia, Dél-Osszétia, Hegyi-Karabah Köztársaság, Szomáliföld, Transznisztria, de jártam a szintén kuriózumnak számító Dagesztánban, Ingusföldön és Csecsenföldön is.

Eddig a világ 223 országában fordultam meg az el nem ismert, vagy részlegesen elismert, szakadár országokat is beleszámolva, ebből 80 ENSZ tagállamban többször is jártam.

Olyan nincs, hogy itt a vége. 193 ország igazából csak a kezdet.

Bakancslistámon van többek között a pakisztáni Hunza-völgy, vagy az Ecuadorhoz tartozó, egzotikus Galápagos-szigetek, Európán belül az Azori-szigetekre húz a szívem.