Létezik egy kis sziget, Madagaszkártól 800 kilométerre az Indiai-óceán közepén, ahol az egyik gyűlölt magyar politikusról neveztek el egy utcát. Nagyon érdekes, hogy miért éppen ott viseli a nevét egy utca, ráadásul pont egy olyan vezetőjét, akire itthon nem vagyunk büszkék. Kun Béla a Tanácsköztársaság egykori vezetője, kommunista politikus volt, akit a vörösterror első számú felelőseként tartanak számon Magyarországon.
Magyarországon az 1990-es rendszerváltáskor mindenhol átnevezték a róla elnevezett utcákat.
A Promotions.hu szerint azonban
Kun Béláról elnevezett közterület Budapesttől 12 órányi repülőútra található, az Indiai-óceán egyik szigetén, a Franciaországhoz tartozó Réunion egyik településén, Le Port-ban, ami a sziget első számú kikötővárosa.
Itt található a Kun Béla utca, mégpedig azért, mert Le Portban hagyományosan igen erős a helyi kommunista párt, ennek okán a kis városban szinte mindegyik utca a francia és a nemzetközi munkásmozgalom vezetői után lett elnevezve. Az ottani Kun Béla utca mellett van többek között Marx, Rosa Luxemburg, Modibo Keita, Jacques Duclos és Maurice Thorez utca is.
Az, hogy Kun Béla neve a magyar történelem legsötétebb lapjaira kívánkozik, az Origo egy korábbi elemzéséből is kiderül. Akkori visszatekintésünk egyebek között kiemeli, hogy 1919. március 20-án este, miközben Károlyi erről még mit sem sejtve várta, hogy megkapja a kinevezendő szociáldemokrata miniszterek listáját, Garbai és Kun már fel is állították a baloldali szociáldemokratákból és hétpróbás kommunistákból álló Forradalmi Kormányzótanácsot, azt a dezinformációt terjesztve városszerte, hogy Károlyi Mihály önként lemondott, és a hatalmat – úgymond – átadta a proletariátusnak.
Ennek csupán az volt a szépséghibája, hogy maga az érintett, Károlyi Mihály mit sem tudott erről.
De Kunék semmit sem bíztak a véletlenre. Másnap, március 21-én Károlyi Mihály nevében proklamációt adtak ki, amit nem maga a puccsszerűen megbuktatott államfő, hanem Kunék fogalmaztak meg: „ A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletárság támogatásával kormányoztak belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol. A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletariátus veszi a kezébe. A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos.
A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem az egész területét katonailag megszállja. Az antant misszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezen túl politikai határnak tekintik. Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja, hogy Magyarországot felvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló szovjethadsereg ellen.
A mitőlünk elrabolt terület pedig zsoldja lenne azoknak a román csapatoknak, amelyekkel az orosz-szovjet hadsereget akarják leverni. Én, mint a Magyar Népköztársaság ideiglenes elnöke, párizsi konferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletariátusához fordulok igazságért és segítségért, lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népi proletáriátusának."
A megfogalmazásában is hamisítatlanul kommunista proklamációt és puccsszerű lemondatását Károlyi – mi mást tehetett volna - kénytelen volt tudomásul venni. Így „győzött" tehát a "proletárforradalom", 1919. március 21-én Budapesten, és ekként vette kezdetét a 20. századi magyar történelem egyik véresen tragikus fejezete, a 133 napig tartó kommunista rémuralom.