A tragédia 1985. szeptember 6-án történt, amikor a DC-9-es repülőgép hajtóműhiba miatt irányíthatatlanná vált. A gép alig 1700 méterre a kifutópályától a földbe csapódott, miután a jobb oldali hajtómű leállt, és a pilóták képtelenek voltak visszanyerni az irányítást – írja a Mirror.
A szakértők számára megdöbbentő volt, hogy egyetlen hajtómű kiesése ilyen végzetes következményekkel járhatott.
A pilóták rendszeresen szimulátoros kiképzést kapnak a hajtóműhibák kezelésére, így ennek nem lett volna szabad teljes irányvesztéshez vezetnie
– nyilatkozta David Learmount légiközlekedési szakértő.
A repülőgépet egy tapasztalatlanabb kapitány, Danny Martin vezette, míg a rutinosabb William Weiss első tisztként szolgált a fedélzeten. Amikor a jobb hajtómű meghibásodott, a kapitány összezavarodott és segítséget kért társától, ám Weiss nem válaszolt.
A feketedoboz felvételein hallható, hogy Martin kétségbeesetten kérdezi:
„Mi a fene volt ez?” – majd néhány másodperccel később: „Mi történik, Will?” Az első tiszt azonban továbbra is hallgatott.
Az irányítás elvesztésével a repülőgép végül lelassult, majd zuhanni kezdett.
A szakértők megállapították, hogy Weiss a légitársaság egy „hallgatási szabályát” követte, amely szerint alacsony magasságon a pilótának előbb stabilizálnia kell a gépet, mielőtt kommunikálna a problémáról. Azonban ez a szabály épp az ellenkezőjét eredményezte:
a kapitány információ hiányában hibás döntést hozott, és ezzel végleg megpecsételte a járat sorsát.
A Nemzeti Közlekedésbiztonsági Tanács (NTSB) vizsgálata szerint a hajtóműhiba egy régi karbantartási hiba következménye volt: egy négy évvel korábban megrepedt alkatrész végül teljesen eltört, ami a jobb hajtómű azonnali leállását okozta.
A baleset után a hatóságok szigorították a pilótaképzést és kötelezővé tették a vészhelyzeti helyzetekben történő azonnali kommunikációt. A Midwest Express 2010-ig folytatta működését, de a katasztrófa örökre beírta magát a repüléstörténelem legsúlyosabb hibái közé.