Akiknek minden nap egy időutazás

Nem használnak villanyt, a pajtába járnak telefonálni, és nincs autójuk sem. Az amisok úgy élnek, mintha egy véget nem érő történelmi film forgatásán lennének, de a furcsának tűnő életmódjuk ellenére is megtalálták a helyüket az amerikai társadalomban. Washingtoni tudósítónk ismerkedése a szigorú szabályok szerint élő közösséggel.

Lois, az idegenvezető lekapcsolta a villanyt, és szinte teljesen sötét lett a szobában. "Ez történne, ha egy valódi amis házban lennénk" - magyarázta, majd a villany visszakapcsolása után megmutogatta azokat a gázzal működő égőket, amelyeket egy hagyományos amis otthonban is megtalálni. Egy olyan épületben voltunk, ami egyfajta kiállítóteremként működik az amis közösség életmódjának bemutatására. Ők azok az emberek, akik úgy néznek ki, mintha egy 300-400 évvel ezelőtti festményről léptek volna le: lovas kocsival járnak, nem használnak áramot, és öltözködésük is a modern civilizáció előtti időket idézi.

Kattintson a képre a galériáért!

Az amisok ismerősek lehetnek a nem éppen bonyolult történetszövéséről ismert és amúgy a magyar filmcímfordítási ágazat páratlan kreativitásáról tanúbizonyságot adó Tökös tekés című amerikai filmből (továbbá a nyolcvanas években készült A kis szemtanú című filmből is), de nemrég a nemzetközi hírekbe is bekerültek azzal, hogy a közösség néhány elvetemült tagja erőszakos szakállnyírással terrorizálta társait. Ez az erőszakos konfliktus Ohio államban történt, de sok amis él a szomszédos, általam felkeresett Pennsylvania államban is. A Washingtonból mindössze néhány órányi buszozással megközelíthető Lancaster megyében mintegy 30 ezren vannak, és ezzel ők az Egyesült Államok legnagyobb és legrégebbi amis közössége a térség turisztikai lehetőségeit reklámozó egyik honlap szerint.

Menekülés az üldözők elől

Az oldalon megtalálható - és az évtizedek óta a térségben élő idegenvezetőtől is hallott - információk szerint az amisok az 1700-as évek első harmadában érkeztek meg a kontinensre, miután Európában durva üldöztetésnek voltak kitéve a vallási nézeteik miatt. Bár ők is kereszténynek tartják magukat, már akkor is azt vallották, hogy egyrészt csak felnőtt korban - a hit melletti tudatos elköteleződés után - kell megkeresztelni az embereket, másrészt pedig a társadalomtól elkülönülten akartak élni. Ennek az egyik megnyilvánulása például az volt, hogy nem templomokban, hanem a saját otthonukban tartották az egyházi szertartásaikat. Ezeket a nézeteket protestáns és katolikus részről is eretnekségnek tartották, és a terjedésüket az amisok (valamint más hozzájuk hasonló elveket valló közösségek tagjainak) megbüntetésével próbálták megfékezni. A büntetés sok esetben halált jelentett.

Kattintson a képre a galériáért!

A vallásszabadság alapján létrehozott Egyesült Államokban nem volt ilyen problémájuk, és azóta is békésen élnek a teljesen más életformát követő honfitársaik közvetlen környezetében. Lancaster megyébe érkezve gyakran tűnnek fel az utakon a legmodernebb autók között az amis lovas kocsik, és időnként látni rollerrel közlekedő amis fiatalokat is. Az életüket meghatározó szabályrendszernek ugyanis része az is, hogy biciklivel sem járhatnak, bár ahogy a buszból megfigyeltem, meglepően gyorsan tudják hajtani ezeket a saját készítésű rollereket.

Kalap és szakáll

Az amis férfiakat már messziről ki lehet szúrni nagy kalapjuk és hosszú szakálluk miatt, és a nők is jellegzetes, a fejükre simuló fejfedőt viselnek. Teljesen fesztelenül elvegyülnek a többi ember között, és legfeljebb a hozzám hasonló turisták szokták őket érdeklődve méregetni, sajnos azonban képen nem tudom igazán jól megmutatni, amit láttam, az amisok ugyanis nem engedik, hogy fotó vagy videofelvétel készüljön róluk (a cikkben és a képgalériában közölt fotók ügynökségtől származnak). Amerikai barátoktól azt a tanácsot kaptam, hogy legfeljebb távoli, nem kifejezetten őket kiemelő fotókat szabad róluk csinálni.

Kattintson a képre a galériáért!

Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy az amisok távolságtartók lennének. Kifejezetten barátságos benyomást keltettek legalábbis annak az amis családnak a tagjai, akiknek a farmjára ellátogattunk. A Sam nevű családfő (megkérdeztem tőle, hogy idézhetem-e teljes névvel, de kérte, hogy inkább ne) üdvözölt bennünket, és a kérdéseinkre válaszolva kimerítő tájékoztatást adott az amisok életmódjáról és a kívülálló számára furcsának tűnő szabályok hátteréről. Egy külföldi ösztöndíjasokból álló csoport tagjaként vettem részt a kiránduláson, és Sam a buszra felszállva először is biztosított bennünket arról, hogy a Lancaster megyei amisok ugyanúgy a "Föld nevű bolygón lakó emberi lények közé tartoznak, és nem vagyunk olyan nagyon mások, mint a többiek".

A zömök testalkatú 54 éves férfi azt is igyekezett már az elején tisztázni, hogy az amisok nem valamilyen elkülönült vallási közösség tagjai, hanem kereszténynek vallják magukat. "Az amis nem egy vallás, hanem egy kultúra, egy választás" - magyarázta, majd az életmódjuk gyakorlati oldalára vonatkozó kérdésekre válaszolt. Én például felvetettem neki azt az ellentmondást, hogy ugyan nem használnak elektromos áramot, de velünk is egy mikrofon segítségével beszélget, amely a busz hálózatára van rákötve. "Persze, de nem az enyém, és nem a lakásomban van" - mondta erre nevetve, majd elmagyarázta, hogy szabadon használhatják másnak a modern eszközeit (például beülhetnek más autójába), viszont azt nagyon alapos mérlegelés során döntik el, hogy mit engednek be a saját közösségükbe, és ennek során Sam szerint a legfontosabb szempont az amis kultúra középpontjában álló családi élet védelme.

Kattintson a képre a galériáért!

A feleségével együtt hat gyermeket felnevelő férfi szerint erre vezethető vissza az, hogy ugyan a gáz használata megengedett, az elektromosság viszont nem. "Mi történt volna, ha megengedjük az elektromos áram használatát, amikor nagyjából 125 évvel ezelőtt elkezdett terjedni a környéken? Valószínűleg az amis közösség nem lenne olyan konzervatív, mint most" - mondta Sam, aki szerint az áram bevezetése magával hozta volna a műszaki cikkek megjelenését az otthonokban, és az szétzilálta volna a családi életet. Erre hivatkozva ódzkodtak például sokáig attól is a közösség vezetői, hogy a telefon használatát engedélyezzék. "Mi történne a családdal, ha a telefon épp vacsora közben kezd el csörögni? Mivel szokott kezdődni a pletykálkodás?" - sorolta az aggályokat Sam.

Az amisok persze azzal is tisztában vannak, hogy a technológiai fejlődésnek komoly előnyei is vannak, a telefon például nagyon hasznos lehet vészhelyzetek esetében. Így a Lancaster megyei közösségen belül az vált az elfogadott gyakorlattá, hogy a legtöbb családnak ugyan van telefonja, de a készülék nem a lakásban van, hanem valahol kinn, például a pajtában.

Lehet-e bárkiből amis?

Nincs tehát teljes elkülönülés a többségi társadalomtól, és az amisok is ugyanúgy igénybe veszik például az egészségügyi szolgáltatásokat, mint mások, amire már csak azért is rá vannak szorulva, mert az amis gyerekek oktatása 14 éves korban befejeződik. Sam szerint vannak ugyan olyanok, akik továbbtanulnak, de azt mondta, nem jellemző, hogy utána visszatérnének, mert nem sokra mennek a diplomájukkal a mezőgazdasági és kézműves munkát végző közösségen belül. Bár időnként találkozni azzal, hogy az amis közösséget szektának nevezik, Sam hangsúlyozta azt, hogy bárki szabadon eldöntheti, hogy így akarja-e leélni az életét, vagy sem. "Én nem mondtam a gyerekeimnek, hogy legyetek amisok" - mondta, és hozzátette, hogy az ő részéről is saját tudatos döntés volt a maradás: "Amisként nőttem fel, és tetszett, amit láttam." Egybevágott ezzel az, amit a közeli kisváros piacterének kolbászfőzdéjében hallottam egy helyi férfitól. A hatvan év körüli férfi elmesélte, hogy ő az amis közösségben nőtt fel, de aztán úgy döntött, hogy kiszáll, és a családja ezt elfogadta, a kapcsolat sem szakadt meg köztük.

Kattintson a képre a galériáért!

Sam azt is elmondta, hogy ugyan gyakran megkapja azt a kérdést, hogy vajon egy kívülálló csatlakozhat-e hozzájuk, de szerinte nagyon ritkák az ilyen esetek. "Amikor megkérdezi tőlem valaki, hogy lehet-e amis, akkor azt szoktam neki mondani: oké, de nincs tévé, nincs autó, nincs számítógép, nincs iPod. Szeretnél amis lenni?" - mondta Sam, hozzátéve, hogy a válasz mindig az, hogy "inkább nem". Megjegyezte ugyanakkor azt is, hogy a közösségükön belül is épp ezek a technológiai eszközök és újítások jelentik a legnagyobb kihívást. "Emberi lényekről beszélünk, akik mindig akarnak valami olyat, ami nem lehet az övék" - magyarázta, példaként a mobiltelefont említve, amelyet nagyon könnyű beszerezni, az amis közösségben ugyanakkor nem megengedett a használata.

A hagyományos életmód megőrzését az sem könnyíti meg, hogy az amisok állandó érintkezésben vannak a modernebb életformát követő emberekkel. Ez nagyrészt annak az eredménye, hogy rájöttek arra, hogy nagy kereslet van az általuk készített termékekre, így például Sam tágas és példásan rendezett farmján is működik egy bolt. Az én október eleji látogatásomkor egymás után érkeztek a turisták, és a játékoktól a párnákon át az élelmiszerig mindenféle termékeket árusító üzlet zsúfolásig tele volt emberekkel, akik hajlandóak voltak a szupermarketek árainál magasabb összegeket is fizetni a különleges közösség által készített árukért. Az amisok tehát nemcsak a vallásgyakorlás, hanem az üzlet szempontjából is megtalálták a helyüket az Egyesült Államokban, és azt saját tapasztalatból is mondhatom, hogy a baracklekvárjuk tényleg nagyon finom.