Megmásztam a Grand Canyont

A Grand Canyon a világ hét természeti csodájának egyike. És ha már ott áll az ember a tetején, nem szabad megelégedni az ott készített új Facebook-profilképekkel, hanem mindképp érdemes leereszkedni az aljára, a Colorado folyóhoz. Az Origo munkatársa kipróbálta a legnépszerűbb Grand Canyon-túrát, miközben a túlgondoskodó amerikai mentalitáson bosszankodott, mókusokkal osztozott a túraúton, és elirigyelte a parkőrök munkáját.

Nem terveztem eljtuni a Grand Canyonba, de ha már úgyis Phoenixből tudósítottam egy zseni gyerekeknek szervezett világversenyről, gondoltam, őrültség lenne kihagyni. Elmentem hát, hogy saját szemmel győződjek meg róla, tud-e annyit, mint amekkora a híre. Tud. Helyes döntés volt besorolni a világ hét természeti csodái közé.

Például, mert lenyűgöző látvány, és mert tudományos szempontból is elképesztően fontos: a 4,6 milliárd éves földtörténetből a Grand Canyon falai között látható a legnagyobb összefüggő rész, ami olyan 600 millió évet jelent. Csak hogy meglegyenek a viszonyítások: körülbelül 600 millió éve jelentek meg az első többsejtű állatok. A kanyon aljában lévő sziklák életkora elérheti a kétmilliárd évet is, a kanyon hossza 450 kilométer.

Fontos és lenyűgözően szép hely, csak kicsit szellős Forrás: Vincze Barbara - Origo

De mit lehet csinálni ezen a fontos és lenyűgözően szép helyen? Be lehet például állni a többi tömegturista közé pózolni, és elkészíteni a kötelező Facebook-profilképeket a Világ Legismertebb Kanyonánál. De kínál ennél sokkal tartalmasabb szórakozást is. Például naplemente-bámulást, vonatozást a Grand Canyon vasúton, lovagolást öszvérháton vagy túrázást. Az elsőt és az utolsót kipróbáltam.

Elsőre feltűnt, hogy nagyon tudatosan igyekeznek megőrizni a kanyon biológiai egyensúlyát: rengeteg az okosító, környezetvédelemre biztató tábla. Lépten-nyomon ott virít a felirat, hogy mindent - különösen a szemetet -, amit magával visz az ember a kanyonba, vigye is ki onnan. Ennek megfelelően az évi ötmillió turista ellenére a Grand Canyon meglepően tiszta.

A peremről a mélység felé szandálban

Mielőtt nekivágunk valamelyik túraútnak, érdemes eltölteni egy éjszakát a Grand Canyon Village-ben, a kanyon déli peremén. Mégiscsak 2000 méter fölött vagyunk, nem árt egy kis akklimatizálódás. A naplemente megtekintése és a falu remek múzeumokat kínál. A túraútvonalak kezdetéhez ingyenes ingajáratokkal viszik a turistákat, a buszok nyugdíjas korú, nagyon aranyos sofőrjei koruknak megfelelő, ráérős tempóban vezetnek.

Ráérős, nyugdíjas sofőrök vezetik az ingyenes buszokat Forrás: Vincze Barbara - Origo

A túra előtti este alaposan áttanulmányoztam a túratérképeket, a leírásokat és a Grand Canyon News-t, és mindezek alapján rájöttem, hogy hiba volt otthon felejteni a túrabakancsomat. Úgyhogy azzal a nyugtalanító tűnődéssel aludtam el, hogy vajon a riói piacon vásárolt műanyag szandálomban nekivághatok-e a mélységnek. Merthogy a Grand Canyoban az ember a peremről indul lefelé, pont fordítva, mint a hegyekbe.

Másnap reggel hamar kiderült, hogy a műanyag szandál maga volt a tökéletes választás a Grand Canyon legnépszerűbb túraútvonalához, a Bright Angel ösvényhez. Mire az útra rálép az ember, annyi mindent elolvasott, hogy a fülében visszhangoznak a lehetséges veszélyek, úgy mint kiszáradás, napszúrás, harapós mókusok, és hogy szigorúan nem ajánlatos egy nap alatt lemenni a kanyon aljára, a Colorado folyóhoz, és visszatérni. Ám hamar gyanússá válik, hogy nem lehet olyan nehéz az út, ha öszvérek, rajtuk pedig emberek is képesek közlekedni rajta. Bár én pont nem láttam őket, de a legyekkel borított friss ürülékkupacok egyértelműen árulkodtak a jelenlétükről.

A Bright Angel ösvény a Grand Canyon egyik legkedveltebb túraútvonala Forrás: Vincze Barbara - Origo

Úgyhogy az első 500 méter után arra jutottam, hogy a túlgondoskodó amerikai mentalitás áldozata lettem volna, ha a szandálom miatt kihagyom a túrát, az ösvény ugyanis maga a luxus: végig kényelmes, kiépített, még köveket is raktak a szélére szegélynek. Aki erről leesik, az vagy őrült vagy direkt csinálja. A túrautak kezdetére is odavisz a nyugdíjas bácsik által vezetett ingyenes busz, a legjobb indulási időpont napfelkelte körül van (én olyankor csak lefeküdni tudok, így a kompromisszumos 8 órás indulást választottam).

A világ legjobb foglalkozása: a kérdezősködő parkőr

Kényelmes és csodálatos a séta, és ahogy egyre lejjebb haladunk, folyamatosan változik a táj. A Bright Angel ösvényen három pihenőállomást alakítottak ki vízzel és pottyantós vécével felszerelve, ezeknek a neve Mile and a Half House, 3 Mile Hosue és Indian Garden - utóbbinál sátrazni is lehet. Az első és a második pihenőpont között, az egyik szikla alatt parkőrök ücsörögnek az árnyékban, előttük a kanyon és kedélyesen beszélgetnek a túrázókkal: hova mennek, van-e náluk elég víz, van-e térkép (egy ennyire kiépített úton mondjuk nem értem, minek), elmondják a távolságokat, és ők is megerősítettek nekem egy olyan infót, ami később szintén teljesen hibásnak bizonyult: hogy felfelé dupla annyi lesz az út, mint lefelé. Munkájukat azonnal megirigyeltem, a parádés szervezettség pedig németországi kirándulásaimra emlékeztetett.

Jól kiépített és könnyen járható Forrás: Vincze Barbara - Origo

Már csak egy dolgot nem tudtam ekkor, hogy pont ellenkezőleg vannak belőve az időbecslések, mint mondjuk a Magas-Tátrában: míg ott sportos tempóra kalkulálják a túraútvonalak időtartamát, itt egy átlag amerikai a mérce. Úgyhogy ahol 6-9 órát írnak a teljesíthetőségre, ott kis edzettséggel már érdemes az alsó határral kalkulálni.

Mókusok, gyíkok és kék színű szajkók

Közben a mindenféle nemzetiségű túratárs mellett rengeteg mókussal, gyíkkal, kék szajkóval (vagy csupaszcsőrű szajkóval), lepkékkel találkoztam; van visszhang is - ez akkor derült ki, amikor pár idióta elkezdett kiáltozni az amúgy nagyon békés völgyben. Amúgy pedig a Grand Canyon otthont ad a hegyi oroszlánnak, a hódnak és a fekete medvének is, ezekkel azonban nem találkoztam.

A mókus volt a legveszélyesebb vad, mert harapós és komoly betegségeket terjeszt Forrás: Vincze Barbara - Origo

Mivel a kanyonban nem felfelé, hanem lefelé halad az ember, itt előbb van a nézelődős, kényelmes rész, visszafelé pedig a kaptató. Emiatt persze más a túra pszichológiája is: amikor az ember eléri a végcélt, elmarad a megkönnyebbült érzés, hogy tessék, felért a csúcsra, innen már csak sétagalopp, hiszen a fizikailag megterhelőbb szakasz még csak most jön.

Mondjuk, én abban is megcáfoltam a parkőr szavait, hogy húsz perccel gyorsabban értem fel, mint le. Az előzetes figyelmeztetések alapján azt hittem, hogy hat órát fogok túrázni, ehhez képest kényelmes tempóban négy óra alatt teljesítettem a tíz kilométert és a körülbelül kétszer 800 méteres szintkülönbséget. Ha ezt előre tudom, akkor nem fordulok vissza a második pihenőpontnál, hanem lemegyek az eredeti célomig, a hét és fél kilométerre lévő Indian Gardenhez. Na, de mindegy, így is őrületes élmény volt, és a szandálom sem szakadt el.

Ezért a látványért érdemes volt elugrani a Grand Canyonba Forrás: Vincze Barbara - Origo

Érdemes 3-4 napra menni

Jók ezek a napi kirándulások, de az igazi Grand Canyon élményért érdemes egy 3-4 napos körutat tenni. Sátrazni több helyen is lehet, csak a többnapos túrákhoz legalább három héttel korábban emailben vagy faxon kell engedélyt kérni. Az engedély neve Backcountry Permit, és egy szolidabb összegért itt lehet megigényelni. De van faházas szállás is a kanyonban, a Phantom Ranche-on a hostelekből ismert közös hálószobákban lehet megszállni.

A Grand Canyon ötmillió látogatójának nagy része hozzám hasonlóan a kanyon déli peremét keresi csak fel, mindössze tíz százalékuk utazik az északi peremhez. A déli perem átlagosan 2100 méter magas, az északi kötülbelül 300 méterrel magasabb, és nagyjából hat fokkal hűvösebb. Míg a déli rész egész évben látogatható, az északi perem csak május közepétől október közepéig van nyitva. Ha az utazás időpontját fontolgatjuk, érdemes tudni, hogy nyaranta napközben nagy forróság is előfordulhat, gyakori a 40 fok fölötti meleg, ezért érdemesebb májusban vagy szeptemberben utazni. Főleg mert júliusban és augusztusban többet is esik. A Grand Canyon túratérképét és kempingjeit ez a térkép tartalmazza, az alábbi videó pedig egy klassz összefoglaló a túralehetőségekről angol nyelven.

A patkó alakú kilátó az indián rezervátumban

Az itt tárgyalt helyszínektől kicsit odébb, hualapai indián rezervátumban van a Grand Canyon Skywalk, ahol a látogatók 1200 méterrel állnak a Colorado folyó fölött. Itt egy, a sziklából kinyúló, patkó alakú üveglapon áll a látogató, ami állítólag lebegő érzést ad. A kilátó közelebb van Las Vegashoz, mint Phoenixhez, a déli peremtől körülbelül 400 kilométerre található nyugatra.

A vöröslő hegyeiről és rejtélyes energiakisugárzásáról híres arizonai Sedonáról korábbi élménybeszámolónk itt olvasható.