Íme, egy élhető, barátságos amerikai nagyváros

Kansas City
Vágólapra másolva!
Kansas City számomra a szökőkutak, a kedvesen totyogó pingvinek és a felejthetetlen hamburgerek városa lett. Nem volt sok időm, de azért kalandoztam egy kicsit a városon kívül is. Amerika egyik hőse, a nyomtalanul eltűnt Amelia Earhart a bájos kis településen, Atchinsonban született, ahol nem túl gyakori a magyar látogató.
Vágólapra másolva!

Kansas államot bemutató írásom első részében megismerhették a wamegói Óz múzeumot, illetve a svédek által alapított Alma nevű kistelepülést, viszont nem meséltem semmit utazásom bázishelyéről, Kansas Cityről. Kevesen tudják, hogy a Kansasről elnevezett város inkább Missouri államban fekszik, s csak kisebb része nyúlik át Kansas területére. Egy másik közkeletű tévedés, hogy Kansas City Kansas fővárosa.

A valóság az, hogy Kansas állam székhelye Topeka, Missourié pedig Jefferson City.

Igazi lövészárok húzódik a múzeumban

A város legnagyobb nevezetessége a Liberty Memorial emlékmű, amelynek 66 méter magas tornyába ódon lift viszi fel a turistákat, amelyből kiszállva még 45 lépcsőt kell leküzdeni a valóban szép panorámát nyújtó körteraszig. A magasba törő emlékművet 1926-ban adták át, az I. világháborút bemutató roppant színvonalas múzeum pedig alatta helyezkedik el.

Kilátás a Liberty Memorial tetejéről Forrás: Lantos Gábor

Akik csak a toronyba szeretnének felmenni, azok 5 dollárért tehetik ezt meg, akik a múzeumot is szeretnék megtekinteni, azoknak 14 dollárba kerül a jegy. Viszont ezzel két egymást követő napon is bemehetnek, plusz felliftezhetnek a Liberty Memorial tetejére.

Ami az I. világháborús kiállítást illeti, első pillantásra látszott, hogy apait-anyait beleadtak. Mostanság nagyon sok helyen emlékeznek az első nagy világégés pillanataira, de nem gondoltam volna, hogy Amerika kellős közepén ilyen remek kiállítással találkozom. Ráadásul

a múzeum munkatársai nagyon sok figyelmet fordítottak az interaktivitásra,

azaz szó sincsen arról, hogy a termek végiglátogatása felérne egy kötelezően letudandó, unalmas sétával.

Az első világháborús emlékmű Kansas Cityben Forrás: Lantos Gábor

Döbbenetes volt látni a hatalmas termen át végighúzódó lövészárkot, az eredeti fegyvereket, vagy éppen azt a terepasztalt, amely a harcok legfontosabb színtereit mutatta meg. Akinek pedig még ez sem lett volna elég, az a helyi moziban vetített kisfilmekből is megtudhatta, hogyan zajlott az I. világháború.

A pingvineknek aranyélete van a préri országában

Sosem voltam híve annak, hogy ahány városban megfordulok, kötelező programpontként iktassam be az állatkertek meglátogatását. Most, hogy végiggondolom, a budapesti állatkert mellett csak Sydney-ben, Helsinkiben, Atlantában és Koppenhágában jártam a fogságban tartott állatok között. Az viszont már az utazás előtt feltűnt, hogy

a Kansas Cityről szóló ismertetők mindegyike megemlítette a város állatkertjét.

Nosza, rajta, gondoltam, nézzük meg, mit tudnak ezen a téren az amerikaiak.

A gyerekek körében az elefánt aratta a legnagyobb sikert Forrás: Lantos Gábor

A majdnem három órás sétát végül egyáltalán nem éreztem elvesztegetett időnek. A legnagyobb hatást a pingvinek háza tette rám, nem véletlen, hogy ezeket az állatokat szinte kivétel nélkül mindenki szereti. Kansas City állatkertjében a pingvinek olyan környezetben élhetik mindennapjaikat, amely

nagyon hasonlít déli-sarki természetes élőhelyükre.

A pingvinek is jól érzik magukat a kansasi állatkertben Forrás: Lantos Gábor

A jeges vízben szabadon úszkálhatnak, s kedvenc szórakozásuk, hogy a jégbe vájt lyukon nagy lendülettel kiugranak. Az amerikai gyerekek tátott szájjal bámulták mindezt, miként a park többi nevezetességét is. A legnagyobb sikert az elefántok etetése, valamint az egymással verekedő, színes tollú és roppant fülsértő módon rikácsoló papagájok aratták. Aki Kansas Cityben jár, mindenképpen látogasson el a Swope Parkban található városi állatkertbe, nem fogja megbánni.

A District Plaza minden turista kedvence Kansasben

A város központi, turistáktól leginkább hemzsegő része a Plaza District elnevezésű kerület. Ez nem azonos a szó valódi értelmében vett belvárossal, oda a Main Street vezet, s bár a város régi épületei, ipari létesítményei valóban ott találhatók, a Plaza District sokkal inkább rabul ejti a látogatókat.

A Plaza District a város leghangulatosabb része Forrás: Lantos Gábor

Nem azt mondom, hogy a múlt század elején vagy még azt megelőzően emelt, többnyire vörös téglás épületek nem érdekesek, de a folyóparti sétányok, az óratornyok, a kellemes kis utcák engem sokkal inkább magukkal ragadtak. Esténként a Plaza District a turisták gyülekezőhelye, s a nyári időszakban ilyenkor mozdulni sem lehet. Kansas City amúgy a szökőkutak városa is.

Nem számoltam össze, de

a városban állítólag több mint 200 szökőkút van.

A legszebbek és a legnagyobbak természetesen a Plaza District területén találhatóak, ahol rengeteg étterem, kávézó és hangulatos kis üzlet várja az oda tévedőket. Itt tényleg emberi léptékű minden, s ez a városrész pár óra alatt kényelmesen bejárható.

Több mint 200 szökőkút van Kansas Cityben Forrás: Lantos Gábor

A titokzatos pilótanő nyomában

Mivel nagyon kevés időm volt, sajnos nem tudtam elmenni Amerika egyik legjobb western falujába, Dodge Citybe, viszont semmiképpen sem akartam kihagyni Atchinsont és Amelia Earhart szülőházát. Már csak azért sem, mert a híres pilótanő személyét a mai napig titkok és legendák egész sora lengi körül. Az Atchinsonba vezető utat itt láthatják.

A legendás pilótanő szülőháza Atchinsonban Forrás: Lantos Gábor

A bájos kis amerikai faluban (folyópart, zöldellő dombok, családi házak, gyönyörű templom) pillanatok alatt megtaláltam a nevezetes házat, ahol Earhart 1897-ben látta meg a napvilágot. Már csak azért sem volt túlságosan nehéz dolgom, mert a ház előtt éppen egy gyerekcsoport üldögélt, illetve játszott repülőset. Zárás előtt egy órával értem oda, az ajtóban egy nyolcvanon felüli, roppant bájos amerikai hölgy fogadott, aki csaknem elalélt attól, hogy Magyarországról érkezett látogató a múzeumba.

Amelia Earhart egykori házában Forrás: Lantos Gábor

Nem jár erre sok külföldi turista, éppen ezért

arra kért, hogy hatalmas betűkkel írjam be a vendégkönyvbe a nevemet, és hogy honnan érkeztem.

Kíváncsiságból pár hónapra visszamenőleg átlapoztam a könyvet, és valóban, szinte csak amerikai, valamint kanadai vendégek nevét olvashattam. Tavasz óta egy szlovák és egy német pár mellett csupán egy magányos új-zélandi ember tette erre tiszteletét. Az idős hölgy kérésének örömmel tettem eleget, és büszkén véstem be a könyv lapjaira Magyarország nevét.

Amelia Earhart eltűnése a mai napig élénken foglalkoztatja a történelem és a rejtélyek iránt érdeklődők millióit. Mindjárt kitérek erre is, de előbb megpróbálom körbevezetni önöket az emeletes ház szobáin, illetve megemlítem azt a pár dolgot, ami engem nagyon megfogott. Az emeleten, s az ott található hálószobában kezdem: a pilótanő ágyán egy nagyon régi játék mackó, pilótaszemüveggel.

Még a mackó is pilótaszemüveget visel Forrás: Lantos Gábor

Érdekes volt, ahogy mellette az ágytakaróra letették azokat a korabeli újságokat, amelyek az eltűnéséről hírt adtak. A földszinti nappaliban az egyik ablak előtt akasztották fel a Lockheed Electra 10A elnevezésű modellt, amelynek látványa mindenképpen megállásra készteti az embert. Egy másik szobában a pirosra festett Vega típusú repülőgép is maga a csoda, mint ahogyan ennek a bátor asszonynak az élete is az volt.

De hová tűnt a legendás pilótanő?

Igazából a hírnevet egy olyan repülés hozta meg neki, ahol csak utasként szállt fel. 1928. június 17-én egy repülőgép (amelyen Earharton kívül egy férfi pilóta és egy navigátor utazott) Trepassy Baynél (Új-Fundland) emelkedett a magasba, és megállás nélkül repült a walesi Burry Port falucskáig, ahol egy folyón landolt.

A gépen utazó Amelia Earhart így lett a világon az első nő, aki átrepülte az Atlanti-óceánt.

1932. május 20-án pedig már egyedül próbálkozott ugyanezzel, s ahogy korábban Charles Lindbergh, ő is sikeresen teljesítette a nagy küldetést.

A nevezetes Lockheed Electra 10 A repülőgép Forrás: Lantos Gábor

A mindig nyüzsgő és örökké a rekordokat hajszoló nő nem tudott megnyugodni. 1937-ben egy föld körüli útra határozta el magát. A felszállás előtt – mintha csak megérezte volna a rá leselkedő végzetet – azt mondta, ha ez a küldetés sikerrel fejeződik be, abbahagyja a repülést.

Hangját utoljára 1937. július 2-án rádión hallották,

útban a Csendes-óceánban fekvő Howland szigete felé. Ide azonban Earhart már sosem érkezett meg, nyoma veszett.

Eltűnésével kapcsolatban számtalan teória látott napvilágot. Egyesek szerint (s ez tartja magát a legerősebben) egyszerűen elfogyott az üzemanyaguk, és Fred Noonan navigátorral együtt az óceánba zuhantak. További érdekes vagy hajmeresztő feltételezés, hogy a japánoknak kémkedett, de elfogták, illetve hogy titokban visszatért New Jersey-be, és ott álnéven élt tovább.

A titokzatos pilótanő egy festő szemével Forrás: Lantos Gábor

Esetleg sikeresen leszállt a Gardner-szigeteken, de meghalt, mielőtt megmenthették volna. Ez az elmélet azon alapul, hogy a kutatások során ezen a szigeten találtak egy olyan kozmetikai készítményt, amelyet Earhart szívesen használt. Ezek voltak tehát a legismertebb feltételezések, de attól tartok, hogy a teljes igazságot soha nem tudhatjuk meg.

Kansas? Miért ne?

Lehet, hogy sok minden mást is megnézhettem volna Kansasben, de ez az atchinsoni kirándulás maradandó emlékekkel ajándékozott meg. Mert egy olyan ember szülőházában tölthettem egy órát, aki annak idején, a harmincas években az egész világ csodálatát kivívta. Élete kész regény és rejtély, jó volt belecsöppeni mindebbe.

Búcsú Kansas Citytől Forrás: Lantos Gábor

Kansas amúgy kulináris szempontból is örökké emlékezetes marad (erről itt írtam). Bár Kansas valóban nem New York, nem San Francisco, és nem is Miami, rengeteg olyan meglepetést tartogat, amely méltó a figyelemre. Még akkor is, ha az amerikai határőrök belépéskor ezt másképpen gondolják, és csodálkozva kérdezik: miért éppen Kansas? Remélem, kétrészes írásommal sikerült megadnom erre is a választ.