A zene városában mindenki megasztár akar lenni

Minden bárban élő zenére lehet táncolni

Bármily meglepő, Elvis Presley és Dolly Parton egykori városa ma egyaránt vonzza a hipstereket és a gasztroturistákat. Két napot töltöttem az izgalmas, lüktető Nashville-ben, ahol mindenki a zeneiparban szeretne érvényesülni. Magamba szívtam egyedi hangulatát, kirobbanó energiáját, bepillantottam a country múltjába, és ízelítőt kaptam a rock’n’roll jelenéből.

Nashville-ben minden a zenéről szól, és ez mindjárt a megérkezésemkor nyilvánvalóvá vált. Amerikában általános az úgynevezett small talk, amikor udvariasan csevegünk idegenekkel, így aztán a rövid taxiúton pillanatok alatt felvázoltuk egymásnak élettörténetünket a fiatal sofőrrel.

Hamar kiderült, hogy kifejezetten a zene miatt költözött a városba, hiszen itt olyan lemeztársaságok működnek, amelyekhez egyszer ő is szeretne bejutni. Addig is, amíg álma valóra válik, fejleszteni akarja a gitárjátékát, dalokat ír, és megpróbál találni egy zenekart.

Sehol az országban nincs még egy város, amely jobban inspirálna álmaim megvalósításában,

mondta a taxis. A lakótársa, milyen meglepő, szintén a zenebizniszben próbál érvényesülni, de egyelőre egy szállodában dolgozik.

Ahogy azt az amerikai filmekből tudjuk, bármelyik kocsmazenészből lehet sztár Forrás: Kisgyörgy Éva

Itt áll a country anyaszentegyháza

Amikor eldöntöttem, hogy Memphis mellett Nashville-be is ellátogatok, azt hittem, a város a múltjából él, és a turisták csak a legendák miatt keresik fel. De az ott töltött két nap alatt világossá vált, hogy itt még ma is lüktet a zene, és továbbra is mágnesként vonzza a taxisomhoz hasonló szárnypróbálgató tehetségeket.

A zene első számú szentélye a Ryman Auditorium, amelyet itt szerényen csak a country anyaszentegyházának hívnak. A név már csak azért is találó, mert

a nagyszerű akusztikájú csarnok eredetileg templomnak épült.

Hírnevét egyértelműen egy hölgynek köszönheti, aki eladóművészeket, zenészeket, színházi produkciókat kezdett ide szervezni. Lula Clay Naff öt évtizeden át volt az intézmény menedzsere. Ez idő alatt a Ryman Auditoriumban egyre nevesebb művészek léptek fel, Naff pedig az ország legjelentősebb színházi szervezőjévé vált.

Egy fiatal, szerencsét próbáló zenész a sok közül Forrás: Kisgyörgy Éva

Elvistől Bob Dylanig megfordult itt minden legendás figura, de nemcsak zenészek, hanem például a legendás táncos-koreográfus Martha Graham vagy a bűvész Harry Houdini is. Tartottak itt bokszmeccseket, politikai vitákat, állataukciókat, de

a Ryman nevéhez fűződik Amerika legrégebben futó rádiós műsora, az 1925-ben elindított Grand Ole Opry.

Az egyórás produkció élő koncertté változott, amely egyre nagyobb tömegeket és egyre híresebb fellépőket vonzott. Egy Grand Ole Opry műsor során ismerte meg például Johnny Cash későbbi feleségét, June Cartert. Amikor körbevezettek minket a színházban, az ő öltözőjüket is láthattuk.

A Ryman Auditorium színpada Forrás: Kisgyörgy Éva

A rádiós műsor sikere lemezstúdiók sorát vonzotta Nashville-be, nem csoda, hogy a városra hamarosan ráragadt a Music City elnevezés, amit a mai napig feltüntetnek az autópálya-kijáratoknál.

Némelyik sztárt csak a bennfentesek ismerik

A közeli Country Music Hall of Fame and Museum épületében megszámlálhatatlan relikvia van mindenféle zenésztől – autók, fellépőruhák, hangszerek. Elég komolyan összerakott kiállítás, a hatalmas muzeális anyaghoz (hangfelvételekhez, dokumentumokhoz) érintőképernyős terminálokon lehet hozzáférni, ha valakinek nem elég a tárlókban kiállított anyag.

Én ugyan az itt bemutatott énekeseknek csak töredékét ismertem, a közönség reakciójából egyértelműen lejött, hogy

egy igazi countryrajongónak ez maga a paradicsom.

A legfeltűnőbb és legtöbbet fotózott kiállítási tárgy kétségkívül egy autó, Webb Pierce honky-tonk-énekes 1962-es Pontiac Bonneville márkájú járgánya volt. Hogy mi benne olyan érdekes? Elég, ha annyit mondok, külső és belső kilincseit pisztolyokból készítették.

A honky-tonk-énekes egyedi autója Forrás: Kisgyörgy Éva

Kicsit hasonlóképp jártam egy városon kívüli attrakcióval. A Tripadvisoron bukkantam a Fontanel Mansionra, amelyről annyian lelkendeztek, hogy muszáj volt útba ejtenem. Egy countryénekesnő és televíziós személyiség – Barbara Mandrell – hatalmas rönkházáról van szó, amely a legnagyobb otthonként funkcionáló rönkház a világon.

Bő egyórás vezetéssel lehetett bejárni, ami biztosan érdekes lett volna, ha tudom, ki a tulajdonos. Mivel azonban életemben nem hallottam Barbara Mandrellről, meglehetősen untam az ismeretlen emberekről szóló történeteket, amelyekkel a vezető traktált minket. Azt viszont mindenképpen a házat bemutató túra javára kell írni, hogy

egyáltalán nem kellett úgy viselkedni, mint egy múzeumban.

Bárki megfoghatta a rendkívül értékes gitárokat, játszhatott a család biliárdasztalán, de akár szelfit is készíthetett a művésznő ágyában heverészve.

A világ legnagyobb, otthonként funkcionáló rönkháza Forrás: Kisgyörgy Éva

Zseniális ebéd egy külvárosi házban

Ugyanez a Tripadvisor viszont remekül vizsgázott, amikor ebédelni indultam. A lista első helyén nem a turisták fő csapásirányán, hanem egy eldugott külvárosi utcában működő étterem állt, a Monell’s, amely ráadásul csak ebédidőben van nyitva. A szokatlan helyszín mellett az is felkeltette a figyelmemet, hogy nincs étlap, hanem

mindennap a séf dönti el, mit eszünk.

Kigurultam a villanegyedbe, leparkoltam a szép kertes ház előtt, és besétáltam az ebédlőbe. Nagyjából úgy éreztem magam, mint aki vendégségbe érkezett. Három nagy asztal körül ültek a vendégek, és a házigazda szívélyesen mutatta, melyik társasághoz tudok csatlakozni. Az asztal roskadásig volt finomabbnál finomabb fogásokkal.

Mindenki annyit eszik, amennyit csak bír Forrás: Kisgyörgy Éva

A déli államokban alapnak számító sült csirke volt a favorit (mint megtudtam, ez mindennap szerepel a menüben, különben lázadás törne ki), de két másik húsétel is volt, plusz rengeteg köret a sült babtól a káposztasalátáig. Mindenki annyit szedett, amennyi csak belefért, aztán kaptunk egy-egy szelet süteményt és kávét.

Az asztaltársaság tagjai kedvesen bemutatkoztak, amikor csatlakoztam hozzájuk, és a szomszédaimmal kitárgyaltuk, ki mi járatban van Nashville-ben. A kedves középkorú házaspár egy zenei produkciót jött megnézni, néhány idősebb hölgy pedig az egyházuk éves találkozójára érkezett. Meglepődtem, mert

totál képben voltak Magyarországról, elsősorban az éppen címlapokon futó menekültkérdés miatt.

Fantasztikus étterem működik ebben a külvárosi házban Forrás:Kisgyörgy Éva

Itt laknak a titánok

Nashville-ben székel az állam NFL-csapata, a Tennessee Titans (korábban Tennessee Oilers, még korábban, texasiként, Houston Oilers). Az amerikaifutball-csapat otthona a Titans Way 1 szám alatt található Nissan Stadium, egy 1999-ben épült, 69 ezer férőhelyes stadion. Hányatott sorsú létesítmény, a megnyitása például azért késett, mert egy tornádó megrongálta az épülő szerkezetet. 2010 tavaszán pedig akkora esőzés volt Nashville-ben, hogy az arénában két méter magasan állt a közeli Cumberland folyó vize. A Titans alapszakaszbeli meccseire egy jegy már 35 dollártól (10 ezer forint) kapható, a legdrágábbak tízszer ennyibe kerülnek. G.P.

Együtt buliznak a menyasszonyok és a nyugdíjasok

Az egyetlen nashville-i estémen természetesen bementem a városközpontba, hogy kicsit belekóstoljak az éjszakai életbe. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz és drága itt a parkolás, de előbb-utóbb sikerült letenni az autót.

Végigjártam a főutca bárjait, mindegyikben élő zene és hatalmas hangulat volt.

A számomra legmeglepőbb az volt, hány korosztály táncolt a parketten, és milyen remekül vegyültek egymással. Az egyik helyen konkrétan egy floridai leánybúcsús fiatal csapat boronálódott össze német nyugdíjasokkal, láthatóan nagyon élvezték egymás társaságát.

Minden bárban élő zenére lehet táncolni Forrás: Kisgyörgy Éva

Belépő és kötelező fogyasztás sehol nem volt, és ahhoz képest, hogy lépni nem lehetett a turistaáradattól,

nyomát sem tapasztaltam lehúzásnak vagy unott rutinnak.

Mindenütt kifejezetten lelkesnek tűntek a zenészek.

A divat is meglehetősen sajátos a városban. Nem ritka a kalap, a westerncsizma, de a 40-es évek pin-up ruhái sem keltettek feltűnést, sőt Nashville turistafőutcáján az egyetlen divatüzlet erre a stílusra szakosodott.

Na, ilyen egy pin-up lány Forrás: Kisgyörgy Éva

A rövid, de eseménydús látogatás nagyszerűen zárult. Egy igazi, élettel teli amerikai várost ismertem meg, amely büszke a hagyományaira, és mindent megtesz, hogy továbbörökítse őket.