A csalók mindig egy lépéssel előttünk járnak

A külföldi nyaralást alaposan el tudja rontani, ha az embert átverik vagy meglopják. Kis odafigyeléssel persze jelentősen csökkenteni lehet ennek esélyét, ám még a tapasztalt utazókat is elérheti a végzet. A csalók ugyanis újabb és újabb trükköket vetnek be.

Másfél évvel ezelőtt a sokadik utamat tettem meg Kubába. Nagyjából tisztában voltam az ottani trükkökkel, de azzal is, hogy mindig vannak újabbak. Talán a túlzott magabiztosságom miatt, talán a repülőút utáni fáradtság miatt azonban mégis sikerült belefutnom egy durva lopási kísérletbe, ami sokkal rosszabbul is végződhetett volna.

Hivatalos taxi helyett – amelyek szintén megpróbálnak trükközni a viteldíjjal – egy magánautóba szálltam be, miután megállapodtam az árban. Számos figyelmeztető jel volt – az indulási oldalról indultunk, a sofőr az indulás előtt telefonált (ott a mobiltelefonálás nagyon drága) –, mégis úgy indultunk el, hogy a hátizsákom a csomagtartóban volt. Nincs rá mentségem. A repülőtér végén aztán beszállt még egy utas hátra, és bár Kubában ez megszokott a magánfuvaroknál, a repülőtéren mégis szokatlan. Nekem se tetszett, de a sofőr engedett a viteldíjból megnyugtatásul. Itt már hangosan csengetett a belső vészcsengőm, mert ilyen nincs.

Hogy ne húzzam hosszúra: a hátsó ülés támlája meg volt buherálva, az ott ülő utas kiszedett pár dolgot a táskámból, és kiszállt félúton. Én akkor előrevettem a csomagom, de sötét volt, nem láttam, mi hiányzik, kipakolni meg nem akartam ott mindent. Mindenesetre lefényképeztem a telefonommal a sofőrt meg a rendszámát. A szálláson persze kiderült, mi hiányzik, de mivel a sofőr – sejtve, hogy a fotókkal a rendőrségre mennék – ideadta a névjegykártyáját, felhívtuk, és fél óra múlva hozta is vissza a zsákmányt. Plusz a viteldíjat természetesen.

A havannai repülőtér felső, indulási oldalán ne szálljunk autóba Fotó: Gaál Csaba

Nem tudom, ki volt a nagyobb balek – én még most is szégyellem a dolgot –, mindenesetre Havannában ez a trükk elég népszerű, több hasonló történetet is hallottam. De nemcsak az érkezéskor kell odafigyelni. Sehol a világon nem találkoztam még olyan leleményességgel, mint Kubában, ha a turisták megkopasztásáról van szó. Ezek többségét ráadásul az átlag turista észre sem veszi, legfeljebb azon lepődik meg, hogy milyen gyorsan fogy a pénze (erről bővebben itt olvashat).

Csalás, lopás, rablás

Érdemes különbséget tenni a pénzlenyúlások között. Van olyan fajtája, ami fel sem tűnik az áldozatnak. Ilyen, ha az étteremben kétféle étlap van – egy a helyieknek, egy a külföldieknek –, ha a taxis a bekapcsolt taxiórájával felesleges kerülőutakon fuvaroz. Vannak ennél kicsit húzósabb esetek, amikor egy taxis nem a megadott szállásra visz, hanem oda, ahonnan jutalékot kap, vagy az italok, ételek ára nincs kiírva, és csak utólag derül ki – ezek már bosszantóbbak. Aztán vannak a furmányos lopások, mint a bevezető történet is. Végül a rablások, ahol a látszatra nem sokat adnak, és az ellenkező turista nem csak az értéktárgyait veszítheti el.

Átverésekért természetesen nem kell messzire utazni: noha a kameráját lóbáló nyugati utazót egy szegény országban könnyebben kiválasztják célpontnak, Európán belül sem árt az óvatosság. Az amerikai külügyminisztérium szerint például Párizs, Barcelona London, Róma és Amszterdam az ügyeskedők fellegvárainak számítanak. Egyes becslések szerint például a Barcelonába utazó turisták 70 százaléka találkozik valamilyen utcai bűnözővel, és ezeknek az eseteknek az egyharmadában meg is szabadítják értéktárgyaitól. Egy átlagos brit turistát például utanként 50 fonttal (18 ezer forint) rövidítenek meg, igaz, ebben már benne van a rossz repülőtéri árfolyam és a magas szállodai wifiköltség is.

Olcsó fuvar jó fuvar?

A turistákat a leggyakrabban továbbra is a taxizáskor verik át. Tömegközlekedéssel persze ez megelőzhető, de vannak olyan városok, ahol ez nem igazán alternatíva, vagy a hiánya, vagy a veszélyessége miatt. Elutazás előtt érdemes az interneten tájékozódni a helyi szokásokról és árakról: van, ahol taxiórával kell utazni, van ahol érdemes előre kialkudni az árat. Ha már mindenképpen taxiba kell szállnunk, sok problémától kímélhetjük meg magunkat, ha hivatalos járműbe szállunk, még ha drágább is.

Persze ennek is lehet hátránya. Az utazás rovat egyik szerzőjét, Kun-Szabó Mariannt például a kairói reptér kijáratánál rohamoztak meg a taxisok, és – egymást alullicitálva – különböző összegeket súgtak a fülébe. Ő egy megbízhatónak látszó pulthoz ment, ahol ki is fizette a fuvar díját, majd a pult mögött álló munkatárs a pénz leosztása után ugyanahhoz a taxishoz vezette, aki pár méterrel odébb már felajánlotta szolgáltatását egy alacsonyabb összegért. Később megtudta, hogy háromszor annyit fizetett, mint kellett volna.

A horribilis tarifák és az ügyfél megutaztatása mellett vannak egyéb trükkök is az utas megkopasztására. Egy másik szerzőnk, Bokán Katalin például délkelet-ázsiai tapasztalatáról számolt be, ahol a tuk-tuk sofőrje váltig állította, hogy a Lonely Planetből kinézett hostel már bezárt, de ő tud egy sokkal jobbat. Az eredetileg tervezett szálló még nyilván működött, a másodikkal viszont a sofőrnek volt kapcsolata, hiszen még előttük ki is fizették neki a jutalékot.

Tuk-tukok haladnak Bangkokban a királyi palota előtt. A thaiföldi átverésekről itt olvashatja korábbi beszámolónkat Forrás: AFP/Christophe Archambault

Van, ahol még kaotikusabb a helyzet, és ilyenkor ember legyen a talpán, aki képes hideg fejjel gondolkodni. A Latin-Amerikában 14 hónapot töltött szerzőnk, Soltész Béla például szilveszter napján, kora este tartott a Machu Picchu alatti Aguas Calientesből Cuscóba. A vonat Ollantaytambóig vitte, ott át kellett szállnia kisbuszra. Volt vagy 15 kisbusz, mindegyiknek a sofőrje és felhajtóemberei ott toporogtak a peronon, és gyűjtötték be a turistákat. „Az volt az utolsó vonat, sietni kellett, hogy az éjféli tűzijátékra Cusco főterére érjünk, mindenki fel volt pörögve, sötét volt, a szokásosnál is kaotikusabb perui élethelyzet" – írta le a szituációt. Adott 10 solt (700 forint) egy embernek, hogy vigye el, az mondta, hogy kövesse, aztán a forgatagban eltűnt. Úgyhogy beszállt egy másik kisbuszba, és fizethetett még egyszer. "A történetben nem az a durva, hogy 700 forintot buktam, hanem hogy ennél nagyobb átverésről tényleg nem tudok beszámolni a Latin-Amerikában töltött időmből" – teszi hozzá.

Akadnak ennél nagyobb lehúzások is. A feleségével a Földet körbebicikliző Harkányi Árpád – aki jelenleg épp Ausztráliában rója a kilométereket – egy olyan trükkről számolt be, amely a thai-kambodzsai határon népszerű (Bangkokból ugyanis sokan utaznak át megnézni Angkor romvárosát). A kisbuszosok és riksások itt először egy teljesen kamu határátkelőhöz viszik a tudatlan turistákat, ahol a kamu határőrök beszedik a kamu vízumdíjat. Aztán persze az igazi határátkelőnél koppannak az utasok. „Minket csak a vietnami-kambodzsai határon próbáltak meg lehúzni a korrupt határőrök plusz húsz dollár 'beer money for me'-re, de nem hagytuk magunkat: először lett belőle 10 dollár „cigarette money", majd amikor már a vízumainkkal a kezünkben átnyújtottunk neki egy papírt aláírásra, hogy átadtunk neki fejenként 10-10 dollárt személyes cigarettavásárlásra, akkor egy mogorva 'very bad' kíséretében visszakaptuk a pénzünket a határőrtől" – mesélte élményeit.

Megszámolni a pénzt

A pénzváltás mindig is kedvelt területe volt az átveréseknek, és nemcsak az olyan országokban, ahol még létezik a feketepiac. Vannak pénzváltók, ahol már az árfolyamokat is megtévesztően tüntetik fel, a még durvább esetekben viszont az ügyintéző a számolás közben kihagy egy ütemet arra számítva, hogy az ügyfél nem koncentrál, és nem számolja át még egyszer az összeget. Ez általában be is jön. Általános szabály, hogy a repülőtereken nem érdemes pénzt váltani, és mindig érdemes előre tisztázni, hogy milyen egyéb jutalékot számít fel a pénzváltó. De a pénzt így is, úgy is meg kell számolni.

A visszajáróval az éttermek, kocsmák is előszeretettel trükköznek. Egy idegen pénznemben sok turista kevésbé képes a bankjegyek között eligazodni, és kínosnak tartja, hogy aprólékosan átszámolja a visszakapott összeget. Pedig ezt éppúgy érdemes megtenni, mint a számla tételeinek átnézését és az összeadás ellenőrzését, különösen, ha a számlát kézzel állították ki. A csalódás esélyét tovább lehet csökkenteni, ha eleve olyan helyre ülünk be, ahol sok a helyi vendég, és szemmel láthatóan nem a turistákra hajt.

A Két Macskához címzett éttermet Prágában jobb elkerülni Forrás: Flickr/Mariusz Kucharczyk

Különösen egzotikus, távoli országokban célszerű előre tisztázni az árakat, ha az ember olcsón, utcai árusnál akar étkezni – tanácsolja Bokán Katalin. „Vietnamban kénytelenek voltunk egy középkategóriás éttermi ebéd árát kifizetni néhány helyben sütött falatkáért. Reklamálni nincs értelme, ha mindenre elszánt vietnami nénik méregetnek közben, nagy tömegben" – érzékeltette a helyzetet.

Kreatív tolvajok

Vannak olyan esetek, amikor a kifosztás nem egy szolgáltatás igénybevételéhez kötődik. Ezek is a turista figyelmetlenségét használják ki, csak másképp. Az utcai tolvajok gyakran alkalmaznak olyan trükköket, amelyek elterelik az áldozat figyelmét.

Bokán Katalin például elmesélte férje esetét, aki egy barátjával Ecuadorba látogatott. A nagyvárosi forgatagban sétálva valaki lespriccelte őket mustárral, amire egy "jóakaratú" járókelő figyelmeztette is őket rögtön. Az incidens természetesen pont egy köztéri csap közelében történt, ahova a jóakaró elirányította őket. Miközben ők igyekeztek kimosakodni a mustárból, a kavarodásban egyikük fényképezőgépe pillanatok alatt köddé vált. A rendőrségen aztán kiderült, hogy a mustáros trükk gyakori arrafelé.

Másik szerzőnk, Travellina a madridi metrón utazott, amikor odajött valaki egy hatalmas térképpel a kezében, hogy mutassa meg, hol van valami. „Mondtam neki, hogy nem értem, de hirtelen az arcomba nyomta a kihajtogatott térképet, és ahogy hadakoztam, a táskát kikapták az ölemből, majd leszálltak a metróról, persze pontosan kiszámolva, hogy mögöttük bezáródik az ajtó" – mesélte, mindez még első nyugati útján, 1987-ben történt. Bár 101 országot látogatott már meg, azóta nem történt hasonló eset vele, leszámítva egy dublini kísérletet, amikor éjjel bemásztak a szobájába az ablakon keresztül, de felébredt a zajra, és macis pizsamájában kiabálva elijesztette a rablót.

Erről a lopásról egy budapesti metrókocsiban készítettek felvételt

Zsebtolvajok a világon mindenütt vannak. Főleg a tömegközlekedési járműveken és zsúfolt helyeken, például vásárokon, koncerteken lehet rájuk számítani, de az utcán véletlenül nekünk ütköző idegenek is gyanúsak lehetnek. Egy havannai koncertterem büféjében például az volt a trükk, hogy az egyik tolvaj véletlenül hátralépett, amikor én két pohárral a kezemben visszaindultam, egy másik pedig kivette a zsebemből a visszajárót, amíg én azzal voltam elfoglalva, hogy ki ne ömöljenek az italok. Tényleg csak utólag rekonstruáltam a történteket, persze utána már csak előre kiszámolt pénzzel mentem oda vásárolni. A zsebtolvajok ellen a legjobb védekezés, ha eleve kevés értéket viszünk magunkkal, és azt sem a zsebünkben, hanem például egy ruhán belül hordott övtáskában tartjuk.

Előfordul olyan is, hogy az átverő szándékosan beleütközik a kiszemeltbe, és „véletlenül" leesik egy szemüveg vagy egy ékszer, amely persze már korábban eltört. Ennek durvább verziója különösen Afrikában népszerű, ennél autóval ütköznek az áldozattal, majd követelik a kártérítést. Az ilyen csalókat azonban valószínűleg le lehet szerelni a rendőrség vagy a hotelszemélyzet kihívásával.

Rengetegféle módja van még a becsapásnak, például az autópályán haladva egy másik autós a kerekünkre mutat, hogy húzódjunk le, és míg mi a kereket vizsgáljuk, ő elviszi az értéktárgyakat. Vagy az autókölcsönző utólag olyan karcolást számláz ki, amelyet nem mi okoztunk. Vagy az álrendőrök, akik a pénztárcánkban hamis pénz után kutatnak. Az összes trükköt lehetetlen felsorolni.

Az átverések esélyét azonban józan ésszel alaposan le lehet csökkenteni. Ott kezdődik minden, hogy nem szabad feltűnni ékszerekkel, kamerákkal, drága ruhákkal. A tömegben való elvegyüléssel máris sokat tettünk a bajmentes utazásért. Kerüljük a zűrös helyeket, különösen részegen. A szokatlan, váratlan helyzetekre célszerű azonnal egészséges gyanakvással reagálni. A legtöbb csalást el is lehet kerülni ezzel, ám még a legtapasztaltabb utazó is megvezethető: elég egy új trükk vagy egy átmeneti figyelemkihagyás. Ha kevés pénzt és csak útlevélmásolat viszünk magunkkal, azt is elrejtve, az utazási dokumentumokat pedig feltöltjük egy internetes tárhelyre, akkor minimalizálhatjuk a kárt baj esetén. Már ez is jóval több, mint amit a legtöbb utazó megtesz.