Csak nehogy ráfizessen!

Commuters check websites or e-mail through their mobile phones as they wait for a train at a Tokyo station on September 14, 2006. AFP PHOTO/YOSHIKAZU TSUNO

Egy bekapcsolva felejtett adatforgalom-szolgáltatás a telefonon és öt hét csavargás az Egyesült Államokban. A hazatérés után pedig szembesülés azzal a ténnyel, hogy a mögöttem lévő hónap telefonszámlája olyan magas volt, mint még sohasem. Mobiltelefonos, internetes, mobilnetes tapasztalatok Európán kívül, szerte a nagyvilágban.

2009-ben kaptam meg életem első olyan mobiltelefonját, amelyen már a levelezési rendszeremet, postafiókomat is elérhettem. Amikor átvettem a készüléket, sok mindent elmagyaráztak, de arról nem szólt senki, hogy a határt átlépve azonnal kapcsoljam ki az adatforgalmat, mert a készülék minden 30 percben szinkronizálni fog, és frissíti az adatokat.

Nem is értettem, miért keletkezett másfél hónappal később hihetetlen magas telefonszámlám, mikor Amerikából összesen 5-10 perc telefonálást engedtem meg magamnak. A dolog mindenesetre jó lecke volt: azóta az első dolgom, hogy az utazás előtt megnyomjam azt a gombot, amely szünetelteti az adatforgalmat.

Műholdas internet horror áron

Ami pedig a további tapasztalatokat illeti, meglehetősen vegyes a kép. Idén februárban volt szerencsém egy óceánjáró hajón tölteni egy hetet, amely az ausztráliai Brisbane-ből indult és Óceánia szigeteit járta be. Mivel a tengerjáró az út kilencven százalékában a semmi közepén ringott a tengeren, érthető volt, ha a hajó legdrágább szolgáltatása az internetelérés volt.

Ezen a hajón találkoztam a műholdas internettel Forrás: Lantos Gábor

Itt ismerkedtem meg a műholdas internet brutális árfekvésével. Elég, ha annyit mondok, hogy 15 perc világhálós barangolásért 2000 forintot számolt fel a cég. Ezért aztán a leveleimet először külön dokumentumban írtam meg, majd a kifizetett negyedórás idő alatt küldözgettem el mindenfelé. Amikor vége lett a kirándulásnak, kissé szomorúan konstatáltam, hogy a hajón igénybe vett szolgáltatások közül az internetezés volt a legdrágább.

Japán, ahol nem működnek a mobiljaink

Előző cikkemben már írtam arról, hogy Ukrajnában mennyire nehéz volt a helyi szolgáltató által üzemeltetett SIM-kártyához jutni. Mit mondjak akkor Japánról, ahol a 2002-es futball-világbajnokság ideje alatt töltöttem egy hónapot?

Japán az egyik olyan ország a világon, ahol a mai napig nem működnek az Európából odavitt mobiltelefonok. Ennek oka, hogy a szigetországban a maroktelefonok nem GSM rendszerben és 2 gigahertzen üzemelnek, így semmi esélyünk nincs arra, hogy kapcsolatot teremtsünk saját telefonunkkal, hacsak nem képes 3G vételére.

A másik nehézséget az okozza, hogy bár Japán a világ egyik legfejlettebb gazdasági hatalma, az országban ennek ellenére nagyon kevesen beszélnek angolul.

A mobiltelefon Japánban olyan eszköz, amely nélkül nem lehet létezni. Illetve lehet, csak akinek nincs mobilja, azt nem veszik emberszámba. Akinek nem csörög percenként, az nem fontos ember. Aki két metrómegálló között nem küld legalább egy SMS-t, az magányos. És aki közben megvetően néz a készülékek bűvölőire, az nem normális.

Vonatra várva egy tokiói pályaudvaron Forrás: AFP PHOTO/YOSHIKAZU TSUNO

Természetesen a világ legmodernebb telefonjai is megtalálhatóak Japánban, ám a telefonbérlés a japán nyelv tudása nélkül szinte lehetetlen vállalkozás. Ezt csak egy hónappal később tudtam meg, amikor szerettem volna visszaadni a bérelt készüléket, de már nem volt mellettem a tökéletes helyismerettel és nyelvtudással rendelkező gardírozóm.

A pici telefonon a bekapcsolást követően a japánok szent hegye, a Fuji jelent meg. A készülék annyira csicsás volt, hogy odahaza a karácsonyfán is jól csüngött volna, itt azonban csüngés helyett a csengésre vártam, hiszen ez jelentette az egyetlen kapcsolatot az óhazával. Amikor hosszas várakozást követően végre ciripelni kezdett a kezemben a mobil, minden bizonnyal én voltam a legboldogabb ember a szigetországban.

Kínai GSM boltok, hamisított telefonok

Kínában ennél lényegesen egyszerűbb a helyzet. Ott ugyanis minden utcasarkon találunk olyan GSM boltokat, amelyekben fillérekért megvásárolhatjuk a világ összes mobiltelefon-márkájának tökéletes hamisítványát. Olyan ez, mint a ruhapiac, ahol a nagy nyugati termékek egy az egyben lemásolt portékái kaphatóak.

A legnagyobb meghökkenést azonban számomra mégsem ez okozta, hanem a sárga vezetékes telefonok látványa, amelyek Szocsuban sorakoztak az újságos standokon. El nem tudtam képzelni, hogy mire jók, és főleg, hogy ki beszél rajtuk. Fél órát szántam rá az életemből, hátha csörögni fog valamelyik, de ez nem következett be. Ellenben egy bőrkabátos ember egyszer csak felvette a kagylót, és vad telefonálásba kezdett.

Nicsak, ki beszél Kínában Forrás: Lantos Gábor

Ami viszont a föld legnépesebb országában szinte minden sarkon megtalálható, az a netkávézó. E tekintetben a helyzet a délkelet-ázsiai államokban is hasonló, csak arra kell felkészülni, hogy ezeken a helyeken még özönvíz előtti gépcsodákkal próbálhatunk kapcsolatba lépni a szeretteinkkel.

Ha nem vagy brazil, nem kapsz számot

Fel kell készülni arra, hogy a világ számos országában nem várt nehézségekbe ütközhet a helyi mobilszolgáltató SIM-kártyájához vagy mobilnetjéhez való hozzájutás. A legfrissebb hírek most érkeztek Brazíliából, ahol egy-egy sticker beszerzése fél napot is eltartott a labdarúgó-világbajnokságra érkezett magyaroknak, akik aztán azzal szembesültek, hogy nem lévén brazil állampolgárok, képtelenek igénybe venni a szolgáltatásokat.

Ahhoz ugyanis, hogy a helyi hálózatra történő csatlakozásuk sikeres legyen, egy olyan regisztrációs számot kért a szolgáltató, amely csak a brazil állampolgároknak van. Kész, a kör bezárult.

Drága lehet a telefonálás

Utazás előtt mindenképpen érdemes tájékozódni a célország roamingdíjairól, hiszen az utazót könnyen meglepetés érheti. A mostanában nagyon felkapott délkelet-ázsiai országokból (Szingapúr, Indonézia, Thaiföld) a Magyarországra kezdeményezett hívások percenkénti díja például 700 forint körül mozog, míg egyetlen elküldött SMS-ért mintegy 200 forintot számláz a helyi szolgáltató.

A világ legdrágább internetkávézójában

Végül hadd meséljem el a világ minden bizonnyal legdrágább internetkávézójában tett látogatásom történetét. A helyszín a grönlandi főváros, Nuuk, ahol egyetlen kóbor WiFi-t sem találtam, és a szállodák halljában sem tudtam csatlakozni a netre. Irány tehát a város három internetes kávézójának egyike.

Grönlandon jártam a világ legdrágább netkávézójában Forrás: Lantos Gábor

Belépéskor jól látható felirat fogadott, hogy a műintézményben a fogyasztás kötelező, azaz ingyen nem kap az ember kódot. A legolcsóbb lehetőségként egy pohár teát kértem, amiért 40 dán koronát számolt fel a pincér. Mikor már kezdtem örülni, hogy végre a kezemben lehet a kód, kiderült, hogy azt csak újabb 40 koronáért kaphatom meg, és mindössze 30 perces netezést engedélyez. Így jutottam fel 80 koronáért, azaz mintegy 3000 forintért fél órára a világhálóra.