Kilencszer elért volna már a Holdra

Földvári András
A repülés szerelmese Plitvicében
Vágólapra másolva!
Egyetlen dolog van, amit nem igazán szeretek az utazásban, ez pedig a repülés. Egy idő után rém unalmas a végtelen várakozás a repülőtereken, a becsekkolás, a sorban állás a biztonsági ellenőrzéshez, de maga a hosszú repülőút is. Ezért voltam különösen kíváncsi egy olyan emberre, aki több mint kétezerszer repült, 572 repülőtéren járt, 226 repülőtársaságot és 121 géptípust próbált ki, és még mindig nem tudott betelni az élménnyel. Interjú Földvári Andrással.
Vágólapra másolva!
  • Már diákként valamelyik légitársaság menetrendjével kelt és feküdt.
  • Egész életében különféle légitársaságoknál dolgozott.
  • Mindent tud a világ repülőtereiről, még vetélkedőt is nyert egyszer.
  • A hárommillió-hétszázezer kilométer körülbelül 93 föld körüli utazásnak felel meg.
  • Csak repüléssel kapcsolatos relikviákat gyűjt, beszállókártyákat, poggyászcímkéket.
  • Eddig 2200 repülőúton van túl, de még sok helyre szeretne eljutni.

A Malévnál kezdte a karrierjét. Az utazás iránti szenvedélye alapján választott munkahelyet, vagy a munkája vezetett a különös hobbihoz?

Az előbbi. Már gimnazistaként megfogott a repülőterek világa. 16 évesen a szüleimmel Drezdába repültünk, odafelé Interflug-, visszafelé Malév-járattal, és azóta nincs megállás. Első önálló kis körutamat már úgy állítottam össze, hogy

minél több repülőteret és minél több légitársaságot tudjak kipróbálni.

Budapestről Tarommal repültünk egy barátommal Varsóba, onnan LOT-tal tovább Gdanskba, Interfluggal Berlinbe, CSA-val Prágába, majd végül Malévvel vissza Budapestre.

165 országban járt, például Igdirben, Törökországban Forrás: Földvári András

Akkoriban még nem volt internet, havonta két kötetben adták ki a világ légitársaságainak menetrendjeit. Ez az eleinte ABC, majd OAG (Official Airline Guide) nevű kiadvány minden hónapban megérkezett a Malévhoz is, és az előző, elavult köteteket leselejtezték. Még diákként hozzájutottam egy ilyenhez, és esténként ezt olvasgattam.

A szüleim kicsit furcsállták, hogy egy telefonkönyvszerűséggel kelek-fekszem,

de aztán belenyugodtak, hogy ez a szenvedélyem.

A 2134 méter magas Nemrut-hegyen Törökországban Forrás: Földvári András

Mindig is a szakmában dolgozott?

Igen. A Malévnál kezdtem a karrierem, ahova egy szerencsés véletlen folytán kerültem. A család egyik ismerősétől hallottuk, hogy épp üresedés van a Malév Air Toursnál, mert az amerikai referens disszidált. Bő két évtizeden át, egészen 2000-ig voltam a légitársaságnál, egy kis kitérővel, mert közben három évig az El Al légitársaság budapesti irodáját vezettem. Ezután öt-öt évet az Aeroviva utazási irodánál és a Brussels Airlinesnál töltöttem. 2010 óta pedig a Turkish Airlines magyarországi kereskedelmi vezetőjeként dolgozom. Az utazások zömét egyébként a munkaadóimnak köszönhetem.

Különösen emlékezetes az 500. repülőtér kipipálása,

aminek alkalmából a Turkish Airlines egy reklámvideót is készített:

Milyen emlékezetes esetekre emlékszik a maléves időkből?

A montreali olimpia idején történt, hogy a játékokra induló csapat nyolcpárevezős hajója nem fért be a sportolókat szállító repülőgép csomagterébe. Hirtelen kellett valami megoldást találni. Épp aznap érkezett Kanadából egy nagy teherszállító gép, amely tenyészbikákat hozott Magyarországra. Ez a tervek szerint üresen indult haza, de sikerült megbeszélni a személyzettel, hogy vigyék el a hajót.

Hasonló történet az is, amikor a neves rúdugró, Szerhij Nazarovics Bubka Brüsszelből Budapestre tartott. A Malév az eredetileg tervezett Boeing helyett egy kis Fokkert állított be arra a járatra, de a hosszú rudat sehogy nem tudták elhelyezni a gépen.

A repülés szerelmese Plitvicében Forrás: Földvári András

Végül az lett a megoldás, hogy kinyitották elöl a pilótafülke ablakát, és azon keresztül tolták be a rudat az utastérbe, amelyet az ülések közt helyeztek el, megkérve az utasokat, hogy nagyon vigyázzanak rá. Amikor megérkezett a gép Budapestre, tanácstalanul hívtak a kollégák, hogyan került a rúd a gépre, mert sehogy nem tudják kiszedni.

Volt olyan eset, amikor jól jött az a hihetetlen lexikális tudás, amit magába szívott a repülőterekről?

Még pályakezdő koromban, a maléves időkben kiküldtek Finnországba egy légitársasági dolgozóknak tartott konferenciára. Egyik este vetélkedő volt, amelyen repülőtereket kellett fotókról felismerni. Egymás után estek ki a kollégák, a végén ketten maradtunk versenyben. Az utolsó képen mindketten felismertük a washingtoni repteret, de én

arra is emlékeztem, hogy Eero Saarinen tervezte.

Ezzel nyertem meg a versenyt és a vele járó fődíjat: két első osztályú repülőjegyet Miamiba. Az akkori barátnőmet vittem el az útra, aki azóta már negyven éve a feleségem.

Rendszámfotózás ezúttal Bosznia-Hercegovinában Forrás: Földvári András

Ha már szóba került a család – ők is osztoznak a hobbiban?

A feleségem körülbelül száz országban járt velem, a két fiam úgy hetvenben. A gyerekek ma már nem utaznak annyit, de a feleségem gyakran velem tart. Amikor nem vele megyek, akkor barátokkal, kollégákkal, néha egyedül.

A költségek leszorítása érdekében

gyakran használom a kanapészörfözést,

és ennek révén nagyon sok barátra tettem szert. Időnként mi is vendégül látunk utazókat. A legelső vendégünk egy szingapúri fiatalember volt, aki később egyetemi tanársegéd lett, és meghívott Honoluluba, hogy tartsak előadást náluk az európai légiközlekedésről.

Időnként azért vonatra is ül, itt például Kijevben Forrás: Földvári András

Hogyan zsonglőrködik a szabadsággal, hogy minél többet utazhasson?

Mint másoknak, nekem is csak harminc szabadnapom van, plusz a fizetett ünnepek. Ha hivatalos útra megyek valahova, próbálok egy-két napot hozzáilleszteni, hogy felkeressek a közelben vagy hazafelé néhány repülőteret.

Gyakran péntek délután, a munkaidő végeztével egyből indulok a repülőtérre,

és egy hétfő hajnali járattal jövök haza, egyenesen a munkahelyre.

Kifejezetten csak a repülőtereket látogatja, vagy azért hagy időt hagyományos városnézésre is?

Elsősorban a repülés, a repülőterek izgatnak, annak minden apró részletét tanulmányozom, a fedélzeti ellátástól a takaró minőségéig. A hárommillió-hétszázezer kilométer körülbelül 93 föld körüli utazásnak felel meg, vagy olyan, mintha kilencszer elrepültem volna a Holdra. A közel 2200 repülőúton 226 repülőtársaságot és 121 géptípust próbáltam ki.

Az algériai légitársaság üdítői Forrás: Földvári András

6 kontinens 165 országában jártam. A mennyiség sajnos valóban a minőség rovására megy, de azért

a legfontosabb látnivalókat nem hagyom ki.

Minden utazás előtt elolvasom, mit érdemes megnézni, sőt utazás után is, mert úgy jobban rögzül az emlék.

Hogyan dokumentálja az utazásait? Gyűjt-e bármit a meglátogatott országokból?

Naplót, blogot nem vezetek, de a repülőutakat egy erre szakosodott weblapon, a flightmemory.com-on vezetem, illetve a facebookos profilomon osztok meg fotókat. Nem szoktam szuveníreket vásárolni, csak repüléssel kapcsolatos relikviákat gyűjtök: beszállókártyákat, poggyászcímkéket.

Egy koszovói rendőrautó mellett Forrás: Földvári András

Vannak kedvenc országai, repülőterei?

Nagyon szeretem Portugáliát, Mauritiust, az USA-t, ezeket majd a nyugdíjazás után alaposabban is be szeretném járni. A repülőterek közül az aprócska Narvik volt az egyik kedvencem, illetve a thaiföldi Ko Samui reptere, amelynek nincs is oldala, és cölöpökön áll.

Sosem került veszélybe az utazásai során?

A legdurvább élmény az első utak egyikén, a Berlin-Prága járaton ért, amikor belecsapott a villám a repülőbe, és pár pillanatig szabadesésben voltunk. Emlékezetes még egy átstartolás Máltán, ahol

a leszállni készülő gépünk elé valahogy odakeveredett egy másik.

De az is félelmetes volt, amikor egy riói landolás során a műszerek azt jelezték, hogy nem nyílt ki a futómű. Ahogy ereszkedtünk lefelé, láttuk, ahogy az irányítótoronyból mindenki a mi gépünk alját mustrálja a látcsöveken. Szerencsére csak a jelzés volt rossz, a gép kerekei rendben voltak.

Mexikóban még platón is utazott Forrás: Földvári András

Nemrég Nigerben jártam, ahol csak egy napot terveztem tölteni, hogy megnézzem Niamey-ben a nagy mecsetet. Vízumom nem volt, a beutazási engedélyem pedig adminisztrációs hiba folytán elkeveredett, így nem hagyhattam el a repülőteret, gyakorlatilag a hazafelé tartó járatom indulásáig őrizetben voltam. Egy idő után úgy megsajnált a személyzet, hogy ők hoztak reggelit, sőt a rendőrkapitány meghívott ebédre.

A kanapészörfről is csak pozitív élményei vannak?

Számtalanszor használtam a couchsurfinget, de

egy kezemen meg tudom számolni a negatív tapasztalatokat.

Ezek is leginkább arról szóltak, hogy a vendéglátó elfeledkezett rólam, és nem tudtam elérni.

Földvári András Kazahsztánban Forrás: Földvári András

És hogy oldotta meg a dolgot?

Hát, előfordult, hogy egy padon aludtam valamelyik parkban. De szerencsére tényleg a jó élmények vannak túlsúlyban. Feledhetetlen élmény volt például, amikor

Japánban, Nara városában egy teaház tulajdonosánál vendégeskedtem,

így első kézből szerezhettem tapasztalatokat egy igazán autentikus japán szokásról.

Mi áll a bakancslista élén, hova szeretne még mindenképp eljutni?

A legnagyobb vágyam a Húsvét-sziget, de szeretném látni a Szent Ilona- és a Falkland-szigeteket is. Mindig is izgattak a speciális, el nem ismert területek, mint a Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság, Hegyi-Karabah, Abházia vagy épp Dél-Oszétia. Legközelebb is épp egy ilyen területre indulok.