A csokiszökőkút felé visz az út az ördög sörözőjéhez

A Rákóczi-barlangot Európa legszebb barlangjai között tartják számon, de mindenképp a Baradla-barlang egyik legnagyobb kihívója. Elképesztő formák és színek, csodás tó az alján, és nulla élőlény. Az aggteleki-hegységi barlang télen ugyanúgy néz ki, mint nyáron, csak olcsóbb. Magyarország egyik legszebb pontján jártunk.

Aki még sosem hallott róla, ne keseredjen el, nem egy ősrégi attrakcióról van szó, amin már Petőfi Sándor is megpihentette a tekintetét: a Rákóczi-barlang, az Aggteleki Nemzeti Parkban csak tizenegy éve látogatható. Az odavezető út nincs is nagyon kitáblázva, de azért meg lehet találni – a bolyongás megelőzésére itt egy térkép.

Egy kis kapu mögött bújik meg az ország legszebbnek tartott barlangja. További képekért kattintson! Fotó: Tuba Zoltán – Origo

Mi Bódvarákó felől gyalog érkeztünk a volt esztramosi kőbánya területén található barlanghoz. Jegyet az alatta lévő házban kell venni, innen a lelakatolt bejárathoz már vezetőnkkel együtt megyünk. Puritán a bejárat, egy információs tábla jelzi csupán, hogy a kapu mögött van valami érdekesség.

Elképesztő színek és formák

A barlangot egy vasérckutató tárón keresztül lehet elérni. Ez egy 200 méteres, nagyjából vízszintes szakasz – útközben egy csillével és egy kerti törpére emlékeztető bányásztörpével találkozunk. A szakasz végén lefelé folytatódik az út: innentől hetvenkilenc méternyi mélység és nehezen leírható, csodás látvány vár ránk. Meredeken haladunk egyre lefelé a vaslépcsőn az időnként kiszélesedő térben. A falak olykor fehérek, ami a tiszta mész színe, a vörösbarna foltok vas-oxidról, a szürkék pedig mangánról tanúskodnak. A barlangban sem növények, sem állatok nincsenek, még egy apró denevér sem él meg itt. Télen-nyáron egyformán 8-10 fokos, a relatív páratartalom pedig 95-96 százalék.

A kettes számú tó a barlang alján. Balra a búvárok által használt beszállólétra. További képekért kattintson! Fotó: Tuba Zoltán – Origo

A cseppkövek sokasága és formagazdagsága letaglózó, még így is, hogy korábban is jártam már néhány barlangban. Hamar egyértelművé válik, hogy az út elég meredeken ível lefelé – ez az oka annak, hogy tíz évnél fiatalabbak nem látogathatják –, alján, közel nyolcvanméteres mélységben egy kristálytiszta vizű tó fölött ér véget a túra. Többször megállunk, például a barlang második szakaszánál, amely a Zöldséges kert nevet kapta a cseppkövek formája miatt. Vezetőnk sorolja a növényeket, melyeket tényleg nem túl nehéz beleképzelni a formákba: brokkoli, karfiol, borsó; de van olyan is, ami szőlőre vagy pattogatott kukoricára hasonlít. Kiderül, hogy a cseppkövek anyaga kalcium-karbonát, színük pedig attól függ, hogy mit oldanak ki a talajból. Az eltérő színű és formájú cseppkövek mellett szegfűkalcitok, szalmacseppkövek, borsókő-cseppkövek is előfordulnak itt, különlegességük, hogy a különböző típusú képződmények helyenként egymásra rakódnak.

Miért elképesztő gyökérség letördelni a cseppköveket?

Azért, mert az ép cseppkő ötven év alatt 20-25 centimétert nő, míg a sérült cseppkő száz év alatt nő 1-2 centit. Otthon a nappaliban amúgy sem mutat olyan jól, mint eredeti helyén. Vannak persze olyan cseppkövek is, amelyek nem lesznek vandalizmus áldozatai, hanem egyszerűen súlyuknál fogva szakadnak le, míg mások a robbantás során repedtek meg.

Ez a cseppkő valószínűleg a bányarobbantások során tört le. Keresztmetszetén a fák évgyűrűihez hasonló fejlődési gyűrűk láthatók. Kattintásra még több képet láthat! Fotó: Tuba Zoltán – Origo

A félhomályban nem könnyű jegyzetelni, annyi mindenesetre biztos, hogy a barlang legszebb része az Aranykalitka névre keresztelt terem, ahol szintén nem voltak szégyellősek a névadók: az egyik hatalmas alakzat az India térképe nevet kapta, de van csokiszökőkút és fürtös köles is. Általában egész találó nevek.

A szocializmusban meddőhányóként használták

A környéken vasércet bányásztak, a barlangra egy bányarobbantás során találtak rá, amikor véletlenül beszakadt. Az szocializmus idején az elsődleges cél a termelés volt; a természetvédelemre vagy a csodaszép cseppkövek védelmére túl sok energiát nem pazaroltak. Ezt a barlangot például meddőhányóként használták, a hasznosíthatatlan kőzeteket szépen behányták a cseppkövek közé, egy részüket elpusztítva ezzel. Nagyobb részük szerencsére megmaradt. A barlang feltárásának pontos időpontja ismeretlen, annyi biztos, hogy első szakaszának bejárása és feltérképezése 1958-ban volt. A további járatok feltárását és az alján lévő két tó kiterjedésének felderítését 1964-ben végezték.

Szimpatikus döntés az üzemeltető részéről, hogy nem tekint aranytojást tojó tyúkként a 2002 óta látogatható természeti kincsre: egy nap maximum nyolcvan ember látogathatja a barlangot, és egy túrán egyszerre csak tíz ember vehet részt. Érdemes tehát számolni azzal, hogy egy osztálykirándulásnyi gyereket legalább két turnusra kell osztani, ezért nem árt előre bejelentkezni. Télen amellett, hogy kisebb a tömeg, a belépő is olcsóbb.

A barlang fogságában

Apró érdekesség, hogy a 2010-es árvíz a barlangi tóra is hatással volt: vízszintje ekkor megemelkedett másfél méterrel. Mivel közvetlen a tó partjáig nem mehet el az egyszeri látogató, csak vezetőnk és egy 2002-ben elveszett búvár tapasztalataira támaszkodva állítjuk, hogy a tó vize iható. Szilágyi Zsolt búvár január 26-án tévedt el a barlang II. számú tavában, és ült napokig a koromsötétben a beszédes Ördög sörözője nevű ágban, egy alig másfél méteres, levegős fülkében. A Barlangi Mentőszolgálat három nap után találta meg az addigra már legyengült búvárt, és közel öt nap után tudták felvinni a felszínre. Túlélését nagyban segítette, hogy a tudott inni a tó vizéből, és ételt és gyógyszereket juttattak el hozzá.

Látogatáshoz érdemes telefonon bejelentkezni, mert egy nap csak nyolcvan embert tudnak levinni a mélybe. Kattintson a további képekért! Fotó: Tuba Zoltán – Origo

Kérésünkre vezetőnk modellezi, milyen érzés lehetett napokon át ücsörögni a tökéletes sötétségben: lekapcsolja a világítást, és innentől kezdve moccanni sem merünk a barlang gyomrában, mivel még távoli derengés sem látható. A teljes némaságot csak a csöpögő hangok törik meg, és az egész szörnyen kényelmetlen érzés. Aztán amikor újra felkapcsolja a villanyt, ismét elénk tárul a pazar látvány.