Éles vitákat hozhat a gazdasági csúcs

Ma és holnap kerül sor a G-20 csoport csúcstalálkozójára, ahol olyan fajsúlyos kérdéseket vitatnak meg, mint a globális válságkezelés, a pénzügyi világ újraszabályozása, a bankárfizetések korlátozása, a világgazdaság fenntartható pályára állítása és a spekulációs tőkemozgások megadóztatása. Világszerte a találkozó sikerében bíznak a piacok, de a globális szinten követendő lépésekkel kapcsolatban nagyok a véleménykülönbségek az országok között.

A világgazdaság ugyan talán már nem fuldoklik, de még komoly a baj, a közvélemény a túl sokat kereső és kockázató bankárokban és a spekulánsokban látja a fő felelőst. Sokan a válságból már egy fenntarthatóbb növekedési pályára állva szeretnének kijönni, de ehhez rövid távon komoly költségeket kellene vállalni. A fenti listából is kitűnik, hogy témákban nem fognak szűkölködni a világ vezető hatalmait tömörítő G-20 országcsoport állam- és kormányfői, akik csütörtökön és pénteken találkoznak egymással az egyesült államokbeli Pittsburgh-ben.

Az utóbbi hónapok legfontosabbnak ígérkező csúcstalálkozójával kapcsolatban leginkább attól lehet tartani, hogy hangzatos irányelveket és célokat fogadnak majd el, de a konkrét intézkedések jóval kevésbé lesznek átütő erejűek - főleg, hogy a válság egyik fő okának tartott makrogazdasági egyensúlytalanságok csökkentése politikai és rövidebb távú gazdasági szempontból sem tűnik reálisnak.

Az ezzel együtt szinte biztos, hogy a pénteki közös fotózásig elkészül majd egy mindenki által aláírt záródokumentum, ha másért nem, hát azért, mert a pénzpiacok minden bizonnyal idegesen fogadnák annak elmaradását. Egyes vélemények szerint a csúcs kevésbé feszült hangulatban zajlik majd, mint a legutóbbi, áprilisi találkozó, de abban is van logika, amit Dominique Strauss-Kahn, az IMF első embere hangoztat: könnyebb kompromisszumot kötni, ha félnek az emberek, márpedig az utóbbi hónapokban kicsit csökkent a világvége-hangulat.

Fenntartható és kiegyensúlyozott növekedést!

Az elképesztő biztonsági intézekedések közepette zajló egyeztetés egyik fő kérdése lehet az az amerikai felvetés, aminek nem kevesebb a célja, mint hogy "új, fenntartható és kiegyensúlyozott" növekedési pályára állítsa a világgazdaságot. Ehhez mindenek előtt arra lenne szükség, hogy a globális szinten jelentkező két fő problémát, azaz Kína esetében az elképszető kereskedelmi többletet, illetve a nyugati államok, és főleg az Egyesült Államok esetében a hatalmas költségvetési deficitet kezelni kellene, de erre egyelőre igen kevés az esély.

A G-20 az AP szerint jó eséllyel arról is megállapodik majd, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetésével felvázolják a jövőben követendő gazdasági pályát, de kérdéses, hogy ennek milyen konkrét következményei lesznek majd a nemzeti gazdaságpolitikák szintjén. Amennyiben ugyanis bármilyen megállapodás születik, akkor annak hitelességéhez egy "kikényszerítési mechanizmust" is csatolni kellene, egyéb esetben ugyanis semmi nem garantálja majd, hogy az államok be is tartják majd az ígéreteiket. Márpedig azt Gordon Brown brit miniszterelnök is elismerte, hogy a nemzeti gazdaságpolitikák összehangolása nélkül nincs esély a valódi kilábalásra, a G-20 csoport pedig egyfajta "világgazdaságot kormányzó testületként" működhetne.

Kisebb bónuszt a bankároknak!

Minden bizonnyal a találkozó egyik fő kérdése lesz a bankárok fizetésének és magatartásának szabályozása, a közvélemény ugyanis szinte világszerte fel van háborodva a válság felelőseinek tekintett bankárok elképesztő bónuszai és az általuk követett, "felelőtlenül kockázatos" befektetési magatartás miatt.

A G-20 országai között azonban nincs egyetértés a hogyannal kapcsolatban: a hétvégi választásokra készülő Angela Merkel és a nemrég tartott G-20-as pénzügyminiszteri csúcs nem hozott eredményt ebben az ügyben. Nicolas Sarkozy francia elnök ugyanis maximalizálná a banki bónuszokat, miközben a szeptember elején tartott G-20-as pénzügyminiszteri csúcson kiderült, hogy a saját fizetési felelősét már kinevező Egyesült Államok, illetve a hagyományosan Washingtonnal tartó Egyesült Királyság nem támogatja ezt a tervet.

Több tőkét a bankoknak!

A bankokkal kapcsolatban van esély azonban a a banki tőkekövetelmények újraszabalyozására, azaz arra, hogy a vezető ipari államokban több pénzt kelljen tartalékban tartaniuk a pénzintézeteknek az esetleges veszteségeik fedezésére. A G-20 szinte biztos megegyezik a kérdésben, de a feladat nehézségét jelentő részletek kidolgozását minden bizonnyal a nemzeti felügyeletekre testálják.

A legnagyobb kérdés az, hogy mennyi tőkét kellene a nagy pénzügyi csoportoknak félretenniük, ez ugyanis nem csak a veszteségelnyelő képességüket, hanem a versenyképességüket is nagyban befolyásolja majd. Pittsburgh-ben jó eséllyel nem lesz vita arról, hogy emelni kell a tőkekövetelményeken, az európai államok azonban azzal vádolják az amerikaiakat, hogy a kifejezetten szigorú szabályozási tervük egyik célja az európai bankok háttérbe szorítása.

A francia és német politikusok szerint az amerikaiak azt szeretnék elérni, hogy a külföldi bankoknak több tőkét kelljen bevonniuk, mint a krízis előtt már feltőkésített, azóta meg állami milliárdokkal kimentett amerikaiaknak, ami kiszoríthatja az előbbieket a piacokól - márpedig Európában a nagy pénzügyi cégek nagyon erősen vannak jelen a nemzeti piacokon is, így a kérdésnek komoly poltikai kihatásai is lehetnek.

Globális végrendelet és Tobin-adó

Szintén fontos szabályozás lesz a multinacionális bankok számára előírt "globális végrendelet" előírása. A Lehman Brothers befektetési bank tavaly szeptemberi csődje megmutatta ugyanis, a sok száz milliárd dollárt elbukó pénzintézet leányvállalatai nagyon rendezetlen szerkezetben működtek a különböző országokban.

A rendezetlenség miatt a szakértők még most sem tudják pontosan felmérni a károkat, és azt, hogy egyáltalán kinek járna kártérítés, illetve kinek maradt adósa a pillanatok alatt összeomló bank. Egyes vélemények szerint a G-20 csoport tagjai azonban előírhatják, hogy egy hasonló méretű banknak előre kell rögzítenie, hogyan bonyolítható le egy esetleges csőd vagy felszámolás baj esetén.

A csúcstalálkoző előtt pár nappal a megbeszélések egyik főszerepére készülő francia elnök egy első hallásra szimpatikus, de fölöttébb problematikus ötlettel is előállt, Sarkozy ugyanis bevezetné a nemzetközi spekulációt visszaszorítása érdekében az úgynevezett Tobin-adót. A bankok túlzott kockázatvállalásának csökkentése érdekében Sarkozy minden pénzügyi tranzakciót egy speciális adóval terhelne meg, ami a hosszabb távú befektetések irányába mozdíthanát el a pénzügyi világot. A baj csak az, hogy az először az 1970-es években felvetett Tobin-adót szinte egyetlen szakember sem tartja megvalósíthatónak, így esélytelen, hogy a G-20-ak rábólintanának.