Egy év múlva beveheti Orbán az MNB-t

Vágólapra másolva!
Feltűnően hallgatnak a fideszes politikusok a kamat- és árfolyampolitikáról, pedig a monetáris tanács tagjainak egy év múlva esedés cseréje után többségbe kerülhetnek az új kormányfő által delegált tagok a jegybankban. A forintpálya meghatározása azért lehet problematikus, mert más árfolyamban érdekeltek a devizahitelesek, és másban a magyar exportvállalatok.
Vágólapra másolva!

"Nem mondok le, a jegybank teszi a dolgát és én is, amíg tart a kinevezésem" - mondta Simor András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a monetáris tanács hétfői ülése után tartott sajtótájékoztatón, ahol Orbán Viktor kormányfőjelölt éles kritikájára reagált. Simor pozícióját nagyon erősen körülbástyázza a jegybanktörvény, de a magyar jegybanki politika ezzel együtt jelentősen átalakulhat jövő tavasszal, a monetáris tanács hét tagja közül ugyanis négynek is lejár a mandátuma 2011 márciusában.

A monetáris tanács tagjai közül a 2005-ben még Gyurcsány Ferenc által kiválasztott Csáki Csabának, Bánfi Tamásnak, Bihari Péternek és Neményi Juditnak is egy év múlva jár le a mandátuma. Mivel jelenleg hét tagú a testület, így jövő márciusban többségbe kerülhetnek az újonnan kinevezett tagok, a jelenlegi vezetésből csak az elnök, Simor András, illetve a két alelnök, Király Júlia és Katvalits Ferenc maradna. Mivel a monetáris tanácsban egyszerű többséggel születnek a döntések, így az új tagok akarata érvényesülhetne a régiekkel szemben.

A kormányfőnek van döntő szava

A jegybanktörvény elvileg megosztja a beterjesztés felelősségét a miniszterelnök és a jegybankelnök között, de a tagok kinevezésében a 2005-ös tövénymódosítás óta a miniszterelnöknek jut nagyobb szerep. Öt évvel ezelőtt Járai Zsigmond akkori jegybankelnök például kifogásolta, hogy Gyurcsány Ferenc nem kérte ki véleményét az új tagok személyéről, csak ismertette jelöltjeit, de Járai kritikájának nem volt hatása a kinevezésekre.

A tagok közül két fő kinevezésére, illetve felmentésére az MNB elnöke tesz majd javaslatot jövőre, de szükség lesz a neveket hivatalosan beterjesztő miniszterelnök egyetértésére is, további két tag kinevezésére és felmentésére pedig a miniszterelnök joga a javaslattétel. Amennyiben az előterjesztést megfelel a törvényességi szempontoknak és a jegybanktörvény előírásainak, úgy a köztárasasági elnök kinevezi a jelölteket (2005-ben azért jelölhetett négy személyt is Gyurcsány, mert a tanácsnak 13 tagja volt).

Mindez azt jelentheti, hogy Orbán Viktornak döntő szava lesz a monetáris tanács összetételében, ami a Fidesz árfolyampolitikai álláspontjának érvényesülését jelentheti: amennyiben olyan jelöltek kerülnek be a jegybanki testületbe, akik az inflációcsökkentést tartják elsődlegesnek, akkor erősebb forintra lehet számítani, ha pedig olyanok, akik a gazdaság dinamizálását, akkor gyengébb árfolyamra lehet készülni. Egyelőre kérdéses azonban, hogy mit hoz majd a jövő, a Fidesz vezető politikusai ugyanis az utóbbi egy évben nem sokat árultak el a célkitűzéseikkel kapcsolatban.

Nem kommentálták a döntéseket

A várható árfolyampolitikával kapcsolatos homály abból adódik, hogy a kormányzásra készülő Fidesz az utóbbi időben ugyanis feltünően figyelt arra, hogy ne nyilatkozzon a monetáris politikával és a forint árfolyamával kapcsolatban, Simor Andrást, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökét is offshore-ügyei, nem pedig kamatdöntései miatt menesztené a kétharmados többséget szerzett párt.

A Fidesz mostani szótlansága ugyan a jegybanki függetlenség támogatása miatt a piaci bizonytalanságot minden bizonnyal csökkenti, de annak fényében különösen meglepő, hogy korábban nem fukarkodtak az akkor még ellenzéki politikusok a kamatpolitika bírálatával, mondván: a jegybanak kamatcsökkentési dinamikája nem elég intenzív, a magyar gazdaság talpra állításához sokkal gyorsabb és bátrabb kamatcsökkentésre lett volna szükség. Nem lett volna pldanélküli, ha a kampányban is szó esik a forintról, 2002-ben a végül győztes szocialista párt egyik fő gazdaságpolitikai üzenete ugyanis épp az volt, hogy "belehal a magyar gazdaaság az erős forintba".

A kritikus hangoknak most is lehetne muníciója, a magyar kamatszint bár soha nem látott mélységbesűllyedt, de regionális szinten most is kifejezetten magas: az MNB kamatlába 5,25 százalék, miközben Csehországban 1 százalékos, Lengyelországban 3,5 százalékos, az eurózónához tartozó Szlovákiában pedig - akárcsak Nyugat-Európa nagy részében - 0,25 százalékos.

Járai már nem az erős forint híve

A Fidesz részéről az utóbbi nagyjából egy évben hivatalosan ugyan senki nem nyilatkozott a kamat-, illetve árfolyampoitikáról, de több olyan megnyilatkozás is napvilágot látott, amely mintha inkább a forint gyengítésére utalna. A párthoz közel állónak tekintett Járai Zsigmond egykori pénzügyminiszter és jegybankelnök például nem rejtette véka alá, hogy gyengébb árfolyamot tartana helyesnek. Járai idén márciusban "bunkóságnak, szakszerűtlenségnak és hozzá nem értésnek" nevezte a 2008 októberi, 3 százalékos kamatemelést, és azt is kifejette, hogy "korábban az erős forint híve volt, de most megköveti magát (...) a forintgyengülés átmenetileg megengedhető, ha közben a monetáris politika kordában tartja az inflációt". (Járai a piaci elemzők szerint akár a jegybankelnöki posztra is esélyes lehet, főleg, hogy a Mol-igazgatóságba való kinevezése arra utal, hogy nem lesz kormánytag - erről itt olvashat részletesen)

Gyengébb forint következne abból is, hogy a Fidesz szerint a kamatok alacsonyan tartásával kellene segíteni a gazdaság növekedését. A párt gazdaságpolitikai programja sok konkrétummal ugyan nem szolgál, de az egyértelműen kideül a Matolcsy György által jegyzett dokumentumból, hogy a párt szakítana az utóbbi nyolc év egynsúlyra törekvő szemléletével, és egy növekedéspárti koncepció mellett indulna el.

A hangsúlyeltolodásból arra lehet következtetni, hogy az MNB-t Járai alatt jellemző monetáris szigorral (magas kamatok és erős forint) ellentétben az export támogatása lehet a prioritás, ami gyengébb forintárfolyamot hozhat - hiszen a gyengébb kruzus versenyelőnyt jelent a magyar termelőknek a külpiacokon. A jegybankot már most kötelezi a törvény arra, hogy amennyiben nem jár inflációs nyomással, akkor támogassa a kormány gazdaságpolitikáját, de a forint gyengítésének inflációs hatásai miatt az MNB jó eséllyel nem támogatna egy ilyen politikát. Erre utalhat az is, hogy a monetáris tanács legutóbbi ülésén hozott 25 bázispontos kamatcsökkentés kisebb lett a sok elemző által lehetségesnek tartott 50 bázispontnál.

Kinek jó az erős forint?

A nagy dilemma abból adódik, hogy a társadalom befolyásos csoportjainak előnyös az erős és a gyenge forint is. A devizahitelesek miatt érdemes erősíteni, illetve erősen tartani az árfolyamot, hiszen a tartósan gyenge forintkurzus fizetésképtelenséggel fenyegeti az adósokat, amely végső soron az egész pénzügyi rendszert is veszélyeztetheti. A forint további erősödése megkönnyítené az adósok helyzetét, hiszen ugyanakkora kölcsönért forintban kevesebbet kellene fizetniük.

Az erős forintnak emellett jóléti funkciója is van, azaz rövid távon szinte mindenki profitálhat belőle, külföldi nyaraláskor ugyanis ugyanannyi forintért több devizát kaphatunk. Hasonló módon a vásárlóerőt is pozitív irányba befolyásolja a forint ereje: minden olyan terméket, amelyet külföldön gyártottak, olcsóbban vehetünk meg, ha erős a forint. Ebből a szempontból azok, akik autót, tévét, külföldi ruhamárkákat terveznek venni, esetleg külföldről rendelnének könyvet, elektronikai berendezést, jól járnának, ha tovább erősödne a forint. Az erős forint nem utolsó sorban a benzin és a gáz árát is kedvezően befolyásolná, igaz, itt első sorban a dollárral szemben lenne szükséges erősödés, mivel ezen termékek árát a zöldhasúval mérik a világpiacon.

Kinek jó a gyenge forint?

A gazdasági szereplők jelentős része azonban épp a gyenge forintban érdekelt. Az exportvállalkozások ugyanis költségeik jelentős részét forintban fizetik, viszont az eladott termékeikért devizában kapnak pénzt, ezért az átváltási arány számukra akkor kedvező, ha gyenge a forint az adott devizához (jellemzően az euróhoz) képest.

Magyarországon sok vállalkozás termel exportra vagy közvetlenül, vagy beszállítóként (például az autóiparban), ezért a gyengébb előnyei az általuk létrehozott vagy megőrzött munkahelyekben is érezhetőek. Jelzésértékű, hogy a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) márciusi konferenciáján az egyik szövetségi tag arról panaszkodott, hogy nekik sokkal inkább megfelelne egy 280 forintos, mint egy 260 forintos euróárfolyam - ami arra utalhat, hogy az exportlobbi nem lenne elégedett a mostani, amúgy a korábbi, 230 forint körüli csúcsokhoz képest nem túl erős árfolyammal, hanem további 5-10 százalékos gyengítést tartana helyesnek.

A gyengébb forint mellett kiállók nem csak a klasszikus exportcégek lehetnek, ahogy ugyanis a forint erősödése a külföldön nyaralóknak kedvez, úgy a gyengülés a hazai turizmusnak tehet jót: egy balatoni nyaraláson gondolkodó német számára komoly érv lehet a magyar út mellett, ha az eurójáért több szolgáltatást kap.