"Végül érzelmi alapon döntöttem" - akik a végére hagyták a nyugdíjpénztári döntést

Kedd délutánig több mint 41 ezren nyilatkoztak arról, hogy megőrzik magán-nyugdíjpénztári tagságukat, és ugyan az ügyfélszolgálatokon negyed óránál nem kell többet várni, érezhetően többen vannak, mint a hónap elején. Az [origo]-nak nyilatkozók közül volt, aki azért várt idáig a nyilatkozattal, mert eddig nem ért rá, de többen azt mondták, hogy nehezen született meg a döntés, és ezért nem jöttek korábban.

Kedd délelőtt folyamatosan érkeztek az emberek a Közép-magyarországi Nyugdíjbiztosító Igazgatóság Fiumei úti székházába, hogy személyesen nyilatkozzanak arról, hogy nem lépnek be az állami nyugdíjrendszerbe, azaz maradnak a magánnyugdíjpénztárukban. Érezhetően többen voltak, mint január elején, amikor az [origo] tudósítója nagyjából másfél tucat emberrel találkozott a magán-nyugdíjpénztári és nemzetközi nyugdíjügyeket intéző pultok előtt (a három héttel ezelőtti riportunkat itt találja meg).

A sorszámokat osztogató középkorú férfi mindenkinek elmondta, hogy mit készítsenek elő az ügyintézéshez, miközben arról is biztosította a nyilatkozni szándékozókat, hogy negyed óránál többet nem igényel az adminisztráció. Ez valóban így is volt, 5-8 perces várakozás után jutott egy-egy ügyfél a 15 nyitva tartó ablak valamelyikéhez, és ott sem tartott 5 percnél tovább a nyilatkozat megtétele (a nyilatkozattétel praktikus tudnivalóiról szóló cikkünket itt találja meg).

Egyre több a nyilatkozó

"Kedden reggel 8 előtt pár perccel érkeztem, és már 40-en voltak előttem. A teremben kizárólag 30-40 éves kor közötti emberek voltak, és úgy tűnt, hogy mind magán-nyugdíjpénztári maradást intéztek. Az embereket 15 ablaknál fogadták, így viszonylag gyorsan haladt a sor, én is végeztem negyed óra alatt. De azért meglepett a nagy tömeg" - számolt be tapasztalatairól egy férfi, aki kedden intézte a pénztárban maradáshoz szükséges papírmunkát a Fiumei úti székházban.

Szőke Lovas Zsuzsa, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság sajtótitkára az [origo]-nak azt mondta, hogy a múlt év végéig 3885-en, január közepéig 15 ezren, kedd délutánig pedig valamivel több mint 41 ezren nyilatkoztak arról, hogy maradni kívánnak a magán-nyugdíjpénztári rendszerben, ami azt mutatja, hogy az utóbbi napokban jól láthatóan megnőtt az érdeklődés.

A nyilatkozattételre december 22-étől van lehetőségük a pénztártagoknak, és az eddigi tapasztalatok szerint országszerte átlagosan 700-800-an keresték fel az ügyfélszolgálatokat naponta. A sajtótitkár azt mondta, nincs tudomása arról, hogy az utóbbi napokban érzékelhetően nőtt volna a forgalom, amit abból szűr le, hogy nem jelezték sehonnan a várakozási idő növekedését. A Fiumei úti ügyfélszolgálaton nem válaszoltak a forgalom alakulásával kapcsolatos kérdésünkre, illetve hogy érzékelnek-e valamilyen zárás előtti rohamot.

Szabadnap és külföld

"Sokkal rosszabbra számítottam, azt hittem, akár órákat is sorban állhatok" - mondta az [origo]-nak egy 28 éves cukrász, aki azért halasztotta az utolsó napokra az ügyintézést, mert csak most tudott szabadnapot kivenni az új évben. A fiatal nő a döntése hátteréről azt mondta, egy percig sem volt kérdéses számára, hogy maradjon a magán-nyugdíjpénztári rendszerben, szerinte ugyanis így van esélye arra, hogy legalább az általa befizetett összeget megkapja majd öregkorára.

Indulatosabban érvelt a maradás mellett az a 41 éves férfi, aki szerint "vérlázító, hogy erőszakkal, zsarolással" akarja a kormány visszaterelni az embereket az állami rendszerbe, önmagában ez is elég volt számára, hogy a maradás mellett döntsön. Azért csak most, január végén jött nyilatkozatot tenni, mert két hónapig Spanyolországban dolgozott, és pihent. Korábban Németországban is szerzett tapasztalatokat, ahol állítása szerint megtanulta, hogy az öngondoskodásnak igen jelentős a szerepe, mivel a németek zöme tisztában van azzal, hogy a népesség korfája nem az állami nyugdíj biztonságát erősíti. Az építészként dolgozó vállalkozó azt is sérelmezte, hogy ő és munkatársai is becsülettel fizetik a járulékokat, mégis őket fenyegették meg a szabályozással.

Nehezen meghozott döntés

Sokkal nehezebben hozta meg a maradás melletti döntést és ezért is várt a határidő végéig az a 32 éves fiatalember, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az is csak március végére derülhet ki, hogy valójában mekkora a reálhozama az eddigi magán-nyugdíjpénztári befizetéseinek. Számára az is érv volt, hogy a befizetett megtakarítása örökölhető, mint mondta, azzal is kalkulált, hogy a most öt hónapos kisfia is megkaphatja a pénzt, ha vele történne valami, míg ugyanez az állami befizetésekre nem igaz - magyarázta.

Sokat vacillált a Fiumei úti iroda felkeresése előtt az az 50 éves nő is, akinek bevallása szerint komoly lelki traumát okozott, hogy ilyen helyzetbe hozták, és amiben ismerősei, barátai sem tudtak igazi segítséget nyújtani. A döntését részben a "csak azért is" motivációra visszavezető nő azt mondta, hogy abban is bízik, hogy az Alkotmánybíróság a törvény visszavonására vagy módosítására késztetheti a kormányt (az alkotmánybírósági eljárással kapcsolatos fejleményekről ebben a cikkben talál részleteket). "Az még sem járhatja ugyanis, hogy miközben tőlem kőkeményen beszedik a járulékot, addig olyan is kap állami ellátást, aki még csak nem is hallott az állami közteherviselésről" - tette hozzá.

Egy 30-as éveiben járó férfi azt mondta, hogy 30 százalékban érzelmi, 70 százalékban értelmi megfontolások alapján hozta meg döntését. Azt mondta, az előbbin a módszer elleni tiltakozást érti, az utóbbin pedig azt, hogy megnézte, hogyan fog kinézni a 20-50 közötti népesség várható korfája akkor, amikor ő fog nyugdíjba menni, és ezáltal milyen ellátásra számíthat. "Na ezért maradok" - tette hozzá. Volt olyan sorbanálló, aki kisgyermekével érkezett, és állítása szerint az édesanyjának a magyarázata győzte meg a maradásról. "Mindkét megoldás mellett és ellen is voltak érvek, végül érzelmi alapon döntöttem" - mondta.