Nyugdíjhajrá: milyen szempontok alapján lehet dönteni?

Vágólapra másolva!
Vannak, aki vitatják, hogy az állam képes lesz nyugdíjat fizetni néhány évtized múlva, és vannak, akik a magánkasszákban nem bíznak. Egyesek elvi döntést hoznak, és vannak olyanok, akik racionálisan mérlegelve választanak az állami és a magánnyugdíj között. Hétfő késő délutánig van idő gondolkodni, segítségképp az [origo] összegyűjtötte az eddig felmerült érveket és szempontokat.
Vágólapra másolva!

Január 31., este hat óra - a pénztári törvény és a nyugdíjközpontok nyitvatartási ideje alapján eddig van lehetőség arra, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszerben maradó pénztártag leadja erről szóló nyilatkozatát a kijelölt 38 ügyfélszolgálat egyikén (a nyitva tartási időkről és teendőkről szóló összeállításunkat itt találja). Aki nem nyilatkozik, automatikusan átkerül az állami rendszerbe, magánpénztári tagsága pedig március végén megszűnik. Péntek délig 61 ezren adtak le olyan nyilatkozatot, miszerint nem lépnek át az állami rendszerbe, ami az összes pénztártag nagyjából két százaléka.

Nehéz jó és megalapozott döntést hozni a nyugdíjpénztár-választásnál, mert ahhoz ismerni kellene az elkövetkező évtizedek gazdasági, politikai, demográfiai és társadalmi folyamatait, ezek ugyanis mind hatással lehetnek a nyugdíjkifizetések nagyságára - és természetesen jelenleg csak nagy bizonytalansággal jósolhatók meg előre.

A nyugdíjválasztás körüli bizonytalanságot jól jelzi, hogy az [origo] által megkérdezettek közül többen nyilatkoztak úgy, hogy érzelmi alapon döntöttek, nem utánaszámolással (riportjainkat itt és itt találja meg). Az új nyugdíjszabályokat megalkotó kormány szerint racionálisan senki nem dönthet a magánkasszák mellett, a pénztárakat tömörítő Stabilitás Pénztárszövetség pedig azt állítja, hogy hosszú távon a magánszámlákra szavazók járnak jobban - a választást mindenkinek saját felelősségére kell meghoznia, az [origo] ehhez kíván segítéseget nyújtani azzal, hogy összeszedte az eddig elhangzott érveket és szempontokat.

A demográfiai érv

A több évtizednyi munkavállalás előtt álló fiatalok és középkorúak számára a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz 20-30-40 év múlva, milyen intézmény lesz képes ekkor a nyugdíjak kifizetésére és mekkora lesz ez az összeg. A fogyó népesség és idősödő társadalom mellett egyre több eltartott fog jutni egyre kevesebb aktív munkavállalóra, ami azt jelenti, hogy az állami nyugdíjrendszereket jellemző felosztó-kirovó modellnek finanszírozási gondjai lehetnek. Ezzel a folyamattal a legtöbb fejlett országnak meg kell küzdenie, s bizonytalan, hogy a családtámogató intézkedések valóban képesek lesznek-e úgy megfordítani a trendet, hogy a jövőbeli állami nyugdíjrendszerek valóban fenntarthatók legyenek.

Ez alapján jó döntés lehet az állami rendszerbe való visszatérés azon magánnyugdíjpénztár-tagoknak, akik bíznak az állam garanciájában, illetve akik úgy vélik, hogy a demográfiai gondokat a magánkasszák sem tudják kezelni - és épp ellenkezőleg, a magánpénztárnál érdemes maradniuk azoknak, akik szerint ez kifog majd az államon, miközben a kasszákon nem. Romló demográfiai viszonyok közt sem valószínű ezzel együtt, hogy az államok a jövőben teljesen képtelenné válnának nyugdíjfizetésre (Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke a Népszabadságnak azt mondta, hogy egy minimális szolgáltatásra valószínűleg mindenképp képes lesz az állam.)

Magyarországon ezenfelül azt is figyelembe kell venni, hogy a befizetések elapadása nem csak a demográfiai folyamatokból adódik, hanem abból is, hogy nagyon alacsony a foglalkoztatás szintje. Ennek feltehetően az az egyik oka, hogy viszonylag nagy a fekete- és a szürkegazdaság, azaz sokak anélkül dolgoznak, hogy ezután megfizetnék a közterheket - a Magyarországhoz hasonló Csehországban például egymillióval több bejelentett foglalkoztatott van. Ebből az adódik, hogy annak megérheti az állami nyugdíjrendszerbe való átlépés, aki arra számít, hogy az elkövetkező kormányok sikeresen veszik fel a küzdelmet az illegális foglalkoztatással szemben.

A politikai érv

Az [origo]-nak a magánpénztári tagságuk fenntartásáról nyilatkozó pénztártagok közül többen is azzal indokolták lépésüket, hogy bíznak a kormányváltásban, illetve abban, hogy az elkövetkező évtizedekben olyan politikai váltás lesz Magyarországon, amely ha részben is, de helyreállítja a jelenlegi állapotot. A magánkasszáknál maradók abban bízhatnak, hogy a következő kormányok vállalják, hogy a munkáltatók által fizetett 24 százalékos járulék után is kaphatnak állami nyugdíjat a magánpénztári tagok, a jelenlegi kormány ugyanis úgy döntött, hogy ezután csak az állami kasszába fizetőknek jár kifizetés.

Ahogyan a Horn-kormány 1997-1998-ban megalkotta a magán-nyugdíjpénztári rendszert és a mostani kabinet pedig felülírta azt, úgy nem elképzelhetetlen, hogy akár a demográfiai változás miatt egy jövőbeli kormány ismét a magánmegtakarítás irányába tolná el a nyugdíjrendszert. Az MSZP január közepén közölte, hogy újabb kormányra kerülése esetén kárpótolná a nyugdíjjogosultságukat elvesztőket, ami jelzi, hogy a nyugdíjkérdés a politikai arénában maradhat a következő választásokig.

Érdemes a magánnyugdíjpénztárban maradás mellett dönteniük azoknak, akik abban bíznak, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisíti a nyugdíj-átalakítás törvényeit - véli a Stabilitás Pénztárszövetség. A nyugdíjpénztárak érdekszervezete azt is közölte, hogy ha a magyar fórumon nem nyernének jogorvoslatot, akkor a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulnak. Akik az állami rendszerbe való visszatérés mellett döntenek, de csak azért, mert aránytalannak tartják a két választási lehetőség közti különbséget, jogfenntartó nyilatkozatot adhatnak be a nyugdíj-igazgatóságokhoz, amely alapján - a Stabilitás szerint - később könnyebben érvényesíthetik jogaikat az állammal szemben (január 26-ig közel 10 ezren éltek ezzel a lehetőséggel).

Utánaszámolás

Azt még a kasszákat tömörítő Stabilitás is elismerte, hogy ha a jelen helyzet marad, akkor keveseknek éri meg a magánrendszerben maradni, de azért akad néhány csoport, amelyeknek a jelenlegi szabályok szerint is a magánpénztárnál maradás az előnyösebb. Elsősorban azoknak érdemes számolgatniuk, akik jelentős hozamot tudtak elérni a pénztárukban, és azt is érdemes figyelembe venni, hogy mindezt hány év szolgálati idő alatt, mivel a szabályok szerint az eddig összegyűjtött nyugdíjjogosultság egyik választási esetben sem vész el.

Érdemes tehát mérlegelnie annak, aki közel van a nyugdíjhoz, esetében ugyanis elképzelhető, hogy a pénztárban összegyűjtött vagyon többet ér, mint a további néhány év szolgálata után járó összeg. A mérlegelésnél a kormány egy másik nyugdíjügyi döntését is figyelembe kell venni, hiszen a nők januártól már 40 év szolgálati idő után nyugdíjba vonulhatnak, s egyben hozzájutnak a pénztárban felhalmozott vagyonhoz is.

Jólkeresők

A magánpénztárban maradás a jólkeresők számára is racionális döntés lehet. A nyugdíjjárulék fizetése ugyanis a fizetés arányában történt, vagyis aki sokat keresett, az sokat is utalt a pénztárba, miközben az állami nyugdíjat a jelenlegi szabályok szerint nem ilyen arányosan állapítják meg (bizonyos szint fölött egyre kisebb mértékben számít be a járadékba a fizetés nagysága, azaz egy szint fölé nem is nagyon emelkedhet a nyugdíj).

Azok, akik vállalkozók vagy cégvezetők, tehát akik a saját fizetésükről döntenek, megtehetik, hogy a magánpénztár választása után minimálbérre jelentik be magukat, s ez alapján fizetik a járulékot. Bár a jövőbeli megtakarítás összege is csökken ezáltal, de a kisebb béren nyert pénzt befektethetik (nyereségként veszik ki, vagy akár a cégben fialtatják tovább). Ezzel a módszerrel elkerülhető, hogy az eddig felhalmozott megtakarítás az államhoz kerüljön és a később félretett pénzekkel se járjanak rosszabbul.

Nem csak a tehetőseknek lehet racionális választás a pénztári maradás, hanem azoknak is, akik azzal számolnak, hogy a következő évtizedekben nem lesz magas bejelentett jövedelmük - ebben az esetben ugyanis úgy gondolkodhatnak, hogy az állami nyugdíjuk semmiképp sem lesz elegendő, a saját számlán felhalmozott pénzt pedig egyben is fel lehet venni.

Külföld, kiegészítő nyugdíj

Ésszerű döntés lehet a magánpénztárban maradás azok számára is, akik abban gondolkodnak, hogy hosszabb ideig külföldön vállalnak munkát, hiszen az eddigi megtakarítás ekkor is a munkavállaló tulajdona marad, illetve azon országok esetében, amelyekkel megállapodása van Magyarországnak, a külföldi munkaidő is beszámít a hazai szolgálati évekbe. Ekkor érdemes azonban az öngondoskodás különböző formáit átgondolni, hiszen az országtól függően más-más nyugdíjrendszer részeivé válhat a munkavállaló.

A magánnyugdíj mellett eddig lehetőség volt rá, hogy a munkavállaló vagy béren kívüli juttatásként a munkáltató kiegészítő járulékot fizessen be a pénztárba. A Magyar Nemzet szerint a kiegészítő nyugdíj befizetései visszajárnak ugyan, de az utánuk járó, elért hozam nem, vagyis több százezer forintot bukhat az, aki több évig magas összegeket fizetett be kiegészítő nyugdíjjárulékként, és most az állami nyugdíjra szavaz.

A megtakarítás magas hozama azonban arra is csábíthat, hogy valaki visszalépjen az állami rendszerbe. Ez akkor érvényes, ha valaki a reálhozamot (a hozam inflációval csökkentett értékét) szeretné a közeljövőben felhasználni. A pénz felhasználásának három módszere van, ezek a készpénzes kifizetés, az állami kasszába utalás és az önkéntes pénztári felhasználás.

Az állami szempont

A kormány egyik célja a nyugdíjrendszer átalakításával az, hogy az idei és jövő évi büdzsé hiányát a szükséges 3 százalékos szint alatt tartsa, amit az Európai Uniónak vállalt az úgynevezett konvergenciaprogramban. Az Orbán-kabinet a visszalépők vagyonából az államadósságot is csökkenti. Mivel a megtakarítások közel fele magyar állampapírokban van, ezért a visszalépők vagyona a kötvények bevonása után azonnal csökkenti az államadósság szintjét. A kormány számításait azonban befolyásolja, hogy hányan és mekkora vagyonnal döntenek úgy, hogy inkább a magánpénztárnál maradnak. Amennyiben a gazdagabbak maradnak a pénztáraknál, akkor akár ezermilliárd várt forinttól is eleshet az állam.