Örül a piac a reformhíreknek, megugrott az olajár

Lassan körvonalazódnak a februárra ígért reformintézkedések, tovább keménykedik az MNB, újra 100 dollár felett az olaj ára, kezdi öszeszedni magát az eurózóna - heti gazdasági összefoglaló Barta Györgytől, a CIB Bank elemzőjétől.

Készülő reformok

A héten egyre inkább körvonalazódni látszott a kormány februári gazdaságpolitikai csomagjának képe. Bár a piacot igazán érdeklő részletek és konkrétumok még váratnak magukra, az már most látszik a forint árfolyamán, a CDS-jegyzésáron és a hozamokon, hogy a korábbi csalódások ellenére a befektetők újból megelőlegezik a bizalmat a kormánynak. A minisztériumi szakértők több olyan terület átalakítását is javasolják, amelyek korábban tabunak számítottak a politikusok körében. A legörvendetesebbnek azt tartjuk, hogy a rendkívül igazságtalan szerkezetű közteherviselést munkaerő-piaci ösztönzőkkel megpróbálja a kabinet kiegyensúlyozottabbá tenni. Épp itt az ideje annak is, hogy - megelégelve a korábbi "népi összekacsintást" - a rokkantnyugdíjazás folyamatát is megregulázzák. A gazdag olajállamok szociális bőkezűségét tükröző közlekedési támogatások (például az utasoknak csak egy töredéke vesz teljes áron jegyet a MÁV-nál) szigorítása is elkerülhetetlen a hosszabb távú fiskális fenntarthatóság szempontjából. A lakosság is láthatja, hogy a feneketlen zsákként működő közlekedési mamutvállalatok a rengeteg állami támogatás ellenére sem képesek színvonalas szolgáltatást nyújtani.

Az IMF Magyarországról szóló jelentésében az utóbbi időkben meglebegetett reformok miatt már megengedőbb hangot használt a kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatban, elismerve az erősödő költségvetési tisztánlátást. A nemzetközi szervezethez hasonlóan túl optimistának tartjuk a kormányzati növekedési és munkaerő-piaci prognózisokat. Az átalakítások struktúrája sem optimális, például nem feltétlenül az egykulcsos adó vezet a legnagyobb munkaerő-piaci fellendüléshez és növekedési többlethez, nem is beszélve annak a szociális kohéziót némileg gyengítő jövedelemátcsoportosításról.

Összességében elmondható, hogy az általános irány jó, a fiskális konszolidáció melletti kormányzati elköteleződés és a piacbarátabb hangnem üdvözlendő. Ha kitart a mostani lendület és felelősségteljes viselkedés, valamint sor kerül még egyéb, pazarlóan működő területek alaposan végiggondolt átalakítására is (önkormányzatok, oktatás, egészségügy, nyugdíjak, szociális segélyezés) a ciklus hátra lévő részében, Magyarország valóban versenyképesebbé és régiós sikertörténetté válhat.