Elég lehetett-e a pénz az oroszoknak a Molért?

Még vezető kormányzati tisztségviselők is elismerték korábban, hogy kikezdhető volt a Mol védekezése a Szurgutnyeftyegaz ellen, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy végül mi vezette rá az oroszokat arra, hogy engedjenek a magyar kormánnyal szembeni vitában. Fellegi Tamás fejlesztési miniszter szerint az oroszok nem kértek semmit a pénzen kívül, de a magyar energiapiacon eközben több olyan lehetőség is van, amelyekre orosz cégek pályáznának.

A kedden váratlanul bejelentett állami Mol-részvénypakett vásárlásával kapcsolatban a legérdekesebb, hogy vajon mivel sikerült rávenni a csomag megtartását több nyilatkozatban is megerősítő, tulajdonosi jogainak gyakorlása érdekében még tavaly novemberben is jogorvoslati eljárást kezdeményező Szurgutnyeftyegazt arra, hogy nem túl magas áron - igaz, így is szép nyereséget zsebre téve - eladja a pakettet.

Ez a felvetés a keddi sajtótájékoztatón többször is elhangzott, de Fellegi Tamás fejlesztési miniszter mindannyiszor ugyanazt válaszolta: a vételáron kívül nem adunk semmit, nincs mögöttes alku, titkos megállapodás - ez piaci tranzakció, piaci áron. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a Szurgutnál beletörődtek: a magyar jogszabályi környezet és a Mol alapszabálya nem teszi lehetővé, hogy az orosz vállalatot ellenséges szándékúnak minősítő menedzsment ellenében keresztülvigyék az akaratukat. A kialakult helyzet kétségkívül rontotta az oroszok tárgyalási pozícióját, de beszédes, hogy a magyar-orosz kormányközi gazdasági vegyesbizottság két hónappal ezelőtti ülése alkalmával Viktor Zubkov miniszterelnök-helyettes fontosnak tartotta ismételten kifogásolni a Szurgut befektetésének akadályozását.

Fellegi Tamás fejlesztési miniszter és Hernádi Zsolt a Mol elnök-vezérigazgatója

Papírfal

A beletörődés valószínűségét csökkenti, hogy éppen a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium egyik magas rangú döntéshozója ismerte el újságírók előtt pár hónappal korábban, hogy "papírból van az a fal, amit a Szurguttal szemben a Mol felépített" - utalva arra, hogy nehezen védhető az orosz olajvállalat kiszorítása a cégből.

Ráadásul az [origo] információja szerint a Szurgut nemzetközi jogi lépéseket fontolgatott az ügyben. Egy, a vitát jól ismerő szakjogász tavaly novemberben a [origo]-nak úgy nyilatkozott, ha a bírósági út nem járható, akkor az orosz cég nemzetközi befektetővédelmi intézményeknél próbálhatja meg érvényesíteni igazát.

Kedden este, az [origo]-nak egy név nélkül nyilatkozó, nemzetközi céges jogban tapasztalattal rendelkező szakjogász azt mondta, hogy elviekben elképzelhető, hogy a Szurgut a Világbank mellett működő washingtoni nemzetközi bíróság, az ICSID (Internatioinal Center for Settlement of Investment Disputes) elé vitte volna az ügyet. "A Szurgut nem a Mollal, hanem a magyar állammal szemben léphetett volna föl, mondván a bírósági ítélet - vagyis az állam - meggátolja részvényesi jogainak gyakorlásában" - tette hozzá a szakember.

Kérdés, mi lett volna egy ilyen eljárás kimenetele, az azonban kétségtelen, hogy a Mol magyarországi védelme nem feltétlenül követte a nyugati mintákat. 2009 nyarán egy, az energetikai piacot jól ismerő szakember a Mol védelméről azt mondta az [origo]-nak, hogy a cég védekezési stratégiája keleties jellegű, de hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy ne állna összhangban a magyar jogszabályokkal. Az angolszász piacokon dolgozó szakemberek szemében azonban aggályos volt a menedzsment Molnál látott megerősítése és a saját részvények kölcsönadása, nyugaton ugyanis erre nem nagyon akad példa.

Atom, gáz, Ina

A magyar kormány ugyan állítja, hogy az oroszok a vételáron kívül nem kértek semmit a részvénypakettért cserébe, a háttéralku-elmélethez azonban nem nehéz muníciót gyűjteni, a magyar-orosz viszonyban számos olyan függő kérdés van, amelynek megoldását elvileg össze lehetett kapcsolni a Mol-üzlettel oly módon, hogy az az orosz érdekeknek megfeleljen. Nagy üzletnek ígérkezik például a Paksi Atomerőmű bővítése vagy a budapesti metrókocsi-beszerzés - egy ilyen nagyszabású, esetleg orosz cégnek juttatandó megrendelés akár kompenzációként is szolgálhat.

Oroszországnak nagyon fontos a Déli Áramlat-gázvezeték projektjének támogatása, és a képhez az is hozzátartozhat, hogy 2015-ben lejár a Magyarországra szállított orosz földgázról szóló, hosszú távú szerződés, vagyis közelednek az új árról folytatandó tárgyalások. Tavaly olyan pletykák terjedtek a piacon, hogy a Mol beengedné a Szurgutot az általa csaknem ötven százalékban birtokolt horvát olajtársaságba, az INA-ba - Hernádi Zsolt azonban kedden az [origo] kérdésére tagadta, hogy ilyen megállapodás született volna.

Az állam mindig megvédte a Molt

A Mol védelmét mindig is fontosnak tartotta a magyarországi politikai elit, ennek eredményeként született meg a lex Molként emlegetett jogszabály, amely lehetővé teszi olyan szabályok alkalmazását, amelyek bebetonozzák a menedzsmentet, és ezáltal gyakorlatilag lehetetlenné teszik a felvásárlást. A lex Molt még akkor fogadták el, amikor az OMV szerette volna megvenni a céget, és a kormány a törvény megalkotásával deklaráltan a magyar olajtársaság OMV általi felvásárlásának kívánt gátat szabni. A magyar parlamenti pártok rég látott összhangot mutattak a jogszabállyal kapcsolatban: az előterjesztést a parlament 337 igen szavazattal, 4 ellenében, 3 tartózkodás mellett fogadta el 2007 októberében.

A Mollal kapcsolatos helyzet érdekessége nem az, hogy az állam távol tartaná a stratégiainak ítélt ágazatokban a külföldi befektetőket a nagyobb cégektől, erre ugyanis van példa számos országban - az azonban nem jellemző, hogy ezt a vállalatvezetés pozíciójának bebetonozásával oldják meg, ez ugyanis nem csak a külföldi, hanem bármilyen, esetlegesen hatékonyabban dolgozó belföldi invesztorokat is kizárja a versenyből.

A nyugati piacgazdaságokban inkább az a jellemző, hogy valamilyen állami hatóságot hoznak létre a külföldi felvásárlás megítélésére, illetve hogy politikai nyomásgyakorláson keresztül mutattak ajtót a nem kívánatos befektetőknek. Az állami beavatkozás nyugati fellegvárában, Franciaországban az 1990-es években jelent meg a gazdasági patriotizmus kifejezés, amely 2005-ben vált széles körben ismertté, Dominique de Villepin akkori miniszterelnök ugyanis ekkor hírdette meg a stratégiai iparágak védelmének stratégiáját.