"Az INA horvát nemzeti vállalat kell, hogy maradjon" - interjú az INA felügyelőbizottságának elnökév

Vágólapra másolva!
"Nincs kétségem afelől, hogy a Mol részt tud venni a megfelelő menedzsment biztosításában" az INA számára - mondta az [origo]-nak Davor Stern, a társaság felügyelőbizottsági elnöke, aki az elmúlt hetekben mind a horvát kormánynál, mind a versenyhatóságnál támadta a magyar irányítású olajcéget. Stern szerint az INA-nak nem kell a Mol-csoport részévé válnia, mert a piaci konszolidációnak "nem ez a legjobb módja egy friss nemzetállamban", mint amilyen Horvátország is.
Vágólapra másolva!

Az elmúlt hetekben többször is jelezte, hogy a Mol és a horvát kormány között kötött részvényesi megállapodás egyes részeit felül kell vizsgálni. Azt javasolta a kormánynak, hogy kezdeményezze a részvényesi megállapodás újratárgyalását, és a horvát versenyhatóságot is felkérte egy vizsgálatra, hogy nézzék meg, valóban engedélyezhető volt-e annak aláírása. Miért támadja ennyire a Mol INA feletti irányítását lehetővé tevő megállapodást?

A részvényesi megállapodás csak egy nagyon tág megállapodás, azzal általánosságban nincs gond, csak az azokból következő alacsonyabb szintű dokumentumokkal. Ezek a vállalat napi működését szabályozzák. A döntéshozatali folyamatok, a vállalatirányítás kérdései egy sor megállapodásban vannak részletezve, és véleményem szerint, amit a felügyelőbizottság és az igazgatóság horvát tagja is oszt, ezeket kell újratárgyalni. Meglátásunk szerint, amit szakértők is alátámasztanak, ez a struktúra nincs összhangban a horvát társasági törvénnyel. De szeretném arra is emlékeztetni, hogy a részvényesi megállapodásban benne van, hogy az aláírástól számított két év után a megállapodás újratárgyalható.

Közben a horvát sajtóban vesztegetési vádak jelentek meg Hernádi Zsolttal kapcsolatban. A horvát jogrendszer alapján meg kell semmisíteni minden olyan szerződést, amelynek a keletkezéséhez valamilyen bizonyított bűntény kapcsolódik. Mindezek fényében hogyan látja a részvényesi megállapodás jövőjét?

Nem vagyok ügyvéd, így nem tudok és nem is akarok reagálni arra, hogy mi történne, ha valamilyen bűntény valóban bizonyítást nyerne.

De azt azért általánosságban meg tudja erősíteni, hogy van egy ilyen jogi szabályozás?

Tényleg nem szeretném ezt kommentálni, de logikusnak hangzik, nem hiszem, hogy ebben a horvát jogrendszer nagyban különbözne más európai országokétól.

A legfrissebb nyilatkozataiban már úgy fogalmaz, hogy csak akkor van szükség az újratárgyalásra, ha a horvát stratégiai érdekek sérültek. Sérültek?

A megállapodás egy dolog, és a napi történések és a valóság egy másik. Ha a vállalat nem azt a stratégiát hajtja végre, amely a megállapodás szelleméből következne, és vannak arra utaló jelek, hogy az INA nem úgy teljesít, ahogyan tudna, akkor lépnünk kell. (Nem a pénzügyi eredményekről beszélek, mert azok, köszönhetően az 1990-es években elindított kitermelési projekteknek, és az olajpiaci áraknak, jól alakulnak.) De ezeken kívül semmilyen új kutatási projekt nem indult az INA-n belül, a teljes finomítói fejlesztési program késik, és a kúthálózat fejlesztése is nagyon lassú. Eközben az INA piacot veszít a benzin nagy- és kiskereskedelmi piacán. Mindezek miatt a felügyelőbizottságban nem vagyunk elégedettek a társaság eredményeivel, és azt gondoljuk, hogy sokkal jobban tudna és kéne teljesítenie.

A Mol és a horvát kormány között kötött részvényesi megállapodás

A Mol 2003 óta volt kisebbségi tulajdonos a horvát olajtársaságban az INA-ban, majd 2008 októberében a legnagyobb tulajdonossá vált. A következő év januárjában kötött részvényesi megállapodás alapján a Mol átvette az INA irányítását. A magyar központú cég az INA hatfős igazgatóságába három főt delegál, köztük az elnököt, akinek a szavazata egyenlőség esetén dönt. A horvát kormány szintén három főt delegál a testületbe. A Mol öt főt delegál az INA kilencfős felügyelőbizottságába. A horvát kormány a szerződés szerint vétójoggal rendelkezik bizonyos esetekben azért, hogy biztosíthassa a nemzeti energia-ellátást, és beleszólhasson az INA stratégiai eszközeit érintő egyes döntésekbe. A részvényesi megállapodás határozatlan időre szól, és addig hatályos, amíg mindkét fél legalább 25 százalék plusz 1 szavazattal rendelkezik az INA-ban. A horvát kormány elővételi jogot kapott a Mol INA-részesedésére arra az esetre, ha a Mol ellenséges felvásárlás célpontjává válna.

Úgy látják, hogy a Mol nem végez elég jó munkát az INA vezetésében?

Egyáltalán nem beszéltem a Molról. A felügyelőbizottság mindössze úgy látja, hogy az INA vállalatirányítási rendszere megakadályozza a céget abban, hogy jobb eredményeket érjen el. A részvényesi megállapodás következménye az lett, hogy egy nagyon szokatlan vállalatirányítási rendszer alakult ki az INA-ban. Létezik két nem végrehajtó szervezet: a felügyelőbizottság és az igazgatóság, és csak a harmadik szinten jelennek meg a végrehajtó szintek a menedzsmenten belül. Ez pedig nem hatékony, legalábbis azok alapján, amit eddig láttunk.

Tud egy példát mondani a nem hatékony működésre?

Az utóbbi hetekben a horvát vasúti társaság tendert hirdetett a következő négy év benzinbeszerzéseire, aminek az ajánlattételi határidejét az INA három perccel lekéste. Ezzel egy egymilliárd kunás megrendelés lehetőségétől estünk el. Egy nemzeti olajtársaság nem késheti le egy nemzeti vasúttársaság tenderét, ez érthetetlen és elfogadhatatlan.

Davor Stern

Davor Stern 2010 októbere óta az INA felügyelőbizottságának elnöke. Korábban, 1997 és 2000 között az INA vezérigazgatója, az előtt két évig gazdasági miniszter volt. Karrierjét az INA-ban kezdte 1972-ben, majd tíz év múlva a horvát olajcég moszkvai irodájának vezetését vette át, amit 1986-ig vezetett, majd hét éven keresztül különböző nemzetközi energiacégek moszkvai képviseleténél dolgozott. Egy elemzés szerint azóta is az orosz üzleti érdekek előmozdítója Horvátországban. A Nacional zágrábi hetilap 2007-es listáján szerepel Horvátország ötven leggazdagabb embere között. Édesapja magyar származású volt, Piszkén született. Stern négy nyelven, angolul, oroszul, németül és héberül beszél.

A késés mégis inkább szándékos vagy véletlen emberi mulasztásnak tűnik, és nem egy strukturális hiba következményének.

Szervezett cégeknél egy órával a leadási határidő előtt már a helyszínen van valaki, és pontban a határidőben leadja az ajánlatot. Negyvenéves karrierem során még sosem láttam ilyen szervezetlenséget.

Az fb-nek a vállalatirányítás átalakítására vonatkozó érvelése azért meglepő, mert a Jutarnji List beszámolója szerint a horvát kormánynak nagyobb befolyása van a menedzsmentre, mint az igazgatóságra. Miért akarnák éppen ezt felszámolni?

A horvát kormánynak egyáltalán nincs rájuk semmilyen befolyása. Ön horvát állampolgárokról beszél, de ez még nem jelenti azt, hogy rájuk a kormánynak befolyása lenne. A kormány elkötelezett amellett, hogy az INA-ban és környékén ne jelenjen meg a politika, és a felügyelőbizottság és az igazgatóság tagjainak jelölésén kívül nem szólnak bele az INA működésébe. Hadd tegyem ehhez még hozzá, hogy a nemzeti hovatartozásnak semmi köze nincs a szakmai kompetenciákhoz, ezeket nem szabad keverni.

Nem az rontja inkább az INA hatékonyságát, hogy folyamatos politikai támadásnak van kitéve?

Nem biztos, hogy értem, mire gondol. Nem tudok politikai támadásról, ami az INA-t vagy a vezetőit érte volna. Ha valami rosszallás és kritika merül fel, azt nem szabad politikai támadásnak hívni. A horvát kormány az INA 44 százalékának tulajdonosa, így ami politikai beavatkozásnak tűnik, az valójában egy részvényes álláspontja. Sokkal jobb lenne, ha a kormány egy hivatalán vagy egy állami cégen keresztül gyakorolná tulajdonosi jogait, mert így a politikai él kevésbé jelenne meg.

Az ön álláspontja szerint tehát a részvényesi megállapodás általánosságban elfogadható, a Mol irányítási jogát nem kívánják elvenni, de a vállalatirányítást át kívánják alakítani.

Nagyon leegyszerűsítve igen, de mindehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy az INA-nak szüksége van egy középtávú stratégiára. Ez minden cég bibliája. Ennek a dokumentumnak a horvát energiastratégiával összhangban kell lennie, és a végrehajtását a menedzsment boardnak kell intéznie.

Forrás: INA
Davor Stern az INA felügyelőbizottságának elnöke. "Soha nem mondtam, hogy az INA-t a Mol-csoporton belül szeretném látni a jövőben."

Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgatóról súlyos, bár semmivel nem bizonyított vádak jelentek meg a horvát sajtóban. Mint az fb elnöke milyen lépéseket tett, miután megtudta a hírt?

Ennek egyelőre semmi köze a vállalat irányításához, a felügyelőbizottság nem foglalkozik ezzel a témával, mert nincs mivel.

Beszélt Hernádi Zsolttal, amióta megjelentek ezek a hírek?

Idestova öt éve nem beszéltem Hernádival.

Ön az fb elnöke. Nem volna természetes, hogy időről időre beszéljenek egymással?

Alapvetően igaza van, akár beszélhetnénk is, de rendszeresen egyeztetek Mosonyi Györggyel, aki a felügyelőbizottság alelnöke és egészen a közelmúltig a Mol vezérigazgatója volt. Kinevezésem alkalmából ő gratulált nekem egy rövid levélben, Hernáditól ilyet nem kaptam, de erre nem is kötelezi semmi, mint ahogy arra sem, hogy felhívjon és beszéljünk, a személyes ego soha nem lehet része üzleti ügyeknek. Az INA működéséhez elégséges, hogy én és Mosonyi György rendszeres kapcsolatban vagyunk és beszélünk, ha szükséges.

A kettejük közötti kommunikáció mégsem lehet tökéletes, különben nem üzengetnének egymásnak a horvát sajtóban.

Mi egyáltalán nem üzengetünk egymásnak. Mosonyi György egy közleményében valóban üzent nekem, de elképzelni sem tudom, hogy milyen félreértés alapján értelmezhette úgy, hogy én azt nyilatkoztam, a sisaki finomítót becsukhatják. A valóság az volt, hogy valaki kiszivárogtatta, hogy ilyen tartalmú előterjesztés, mint az egyik lehetőség szerepelt a felügyelőbizottság előtt, de azt nem fogadtuk el. A horvát kormány álláspontja pedig az, hogy Sisakot semmiképp sem csukjuk be, mert az ellentétes az ország energiastratégiájával, ezért én ezt nagyon határozottan kijelentettem a sajtóban.

A Mol álláspontja az ön korábbi állításaival szemben az, hogy eddig is folyamatosak voltak a fejlesztések, és a jövőben további egymilliárd dollárt kívánnak befektetni az INA-ba.

De ezek mellett olyan vélemények is megjelentek, hogy piaci alapon nem kifizetődő a sisaki finomító felújítása. Az igaz, hogy túl sok a finomító a régióban. A szerb Bosanski Brodban található finomítót megvették az oroszok, és modernizálják. A Gazpromnyeft modernizálja a pancevói finomítót, szóval van bőven kapacitás a régióban. De pont ezért van szükség arra, hogy az INA nagyobb piacot szerezzen - például a vasúttársaság tenderével -, hogy megérje a sisaki finomítót megtartani.

Amíg ön az elmaradt fejlesztésekről és rossz vállalatirányításról beszél, addig Horvátországban is sok iparági szakértő úgy látja, hogy a Mol modernizálja az INA-t, aminek nagyon erős szocialista nagyvállalati hagyományai vannak.

Egy dolgot el kell ismerni. Amikor én 2000-ben elhagytam a céget mint vezérigazgató, a középszintű vezetés sokkal erősebb volt, mint amikor a Mol tulajdonos lett 2003-ban, és ezen sokat javítottak. Ettől függetlenül még bőven van tere a fejlődésnek, és annak, hogy magasan képzett embereket vegyünk fel, akik egy jó menedzsment irányítása alatt dolgoznak. Afelől pedig nincs kétségem, hogy a Mol részt tud venni a megfelelő menedzsment biztosításában. De sajnálom, hogy a Mol nem vállalt nagyobb szerepet 2003 és 2008 között abban, hogy beinduljanak a finomítói fejlesztések, pedig akkor már a 25 százaléknyi plusz egy részvény tulajdonosa volt. A Mol adta akkoriban a gazdasági vezetőt és még egy igazgatósági tagot, ezenkívül vétójoga volt. Ezek összességében szignifikáns eszközök, amelyekkel hatékonyan lehet vezetni egy vállalatot. Öt év hosszú idő, és hogyan lehet az, hogy egy olyan erős és tiszteletreméltó vállalat, mint a Mol, nem tudott haladást elérni egy olyan ügyben, ami Horvátországnak is csak előnyére vált volna? Ezzel öt "aranyévet" veszítettünk el, mert a felújításokat végző mérnöki irodák és a speciális berendezéseket gyártó cégek sokkal nagyobb versenyben voltak, mint most.

Mol: Több mint háromszorosára nőttek a fejlesztésekre fordított összegek

A Molt ért folyamatos horvátországi támadások hatására a magyar központú olajcég szerdán minden horvát napilapban egyoldalas fizetett hirdetést jelentetett meg. Ebben úgy fogalmaznak, hogy 2009 óta "felgyorsultak a beruházások" az INA-ban. "Finomító-korszerűsítés Rijekában, töltőállomás-hálózat átalakítása és kutatás-termelés üzletág fejlesztése" - sorolják a hirdetésben a fejlesztési területeket. "Az utóbbi pár évben az INA évente 3,9 milliárd kunát fordított beruházásokra. Ezt megelőzően ez az összeg mintegy 1,1 milliárd kuna volt" - teszik hozzá.

A Mol kijelenti: Az INA középtávú stratégiája szerint a társaság rekordnagyságú összeget, 20 milliárd kunát kíván beruházásokra költeni 2015-ig. Ennek 2/3-át Horvátországban fektetik be, ami jelentős hozzájárulás a horvát gazdaság növekedésének előmozdításához, ráadásul közvetlenül és közvetve is újabb munkahelyeket teremt Horvátországban.



A Mol régóta hangsúlyozza, hogy a felújításokra szükség volna, de az ő értelmezésük szerint ezek éppen azért maradtak el, mert nem tudtak zöld ágra vergődni a horvát kormánnyal. Nem volt megfelelő a kommunikáció a Mol és a horvát fél között, vagy nem volt egyértelmű politikai támogatása a fejlesztéseknek?

A korábbi politikai ügyekhez nehéz lenne bármit hozzáfűznöm, de ismét arra utalnék, hogy öt év hosszú idő, és az elvesztett évek nagy kárt okoztak a cégnek.

A finomítói fejlesztéseken kívül milyen üzleti stratégiát kellene az INA-nak követnie?

Az új olajmezők felkutatása teljesen leállt az INA-n belül, nincsenek új koncessziók és megszerzett új mezők vagy olajkitermelési helyszínek. Az INA jelenlegi kitermelési adatai kizárólag annak köszönhetők, hogy 1995 és 2000 között helyes stratégiát követtünk. Az INA elérte a kitermelési csúcsát, és új mezők megszerzése nélkül ezek csökkeni fognak, amit senki nem akarhat.

A Mol-csoporton belül több új kitermelési és kutatási projekt is van.

A Mol-csoport nem az INA. Ez egy fontos különbségtétel, amit nem szabad megkerülnünk. Az INA-n belül kell, hogy legyenek önálló kutatási és kitermelési projektek.

Ha az INA-t a Mol-csoport részeként látná a jövőben, akkor nem számítana annyira, hogy melyik vállalatnál tartják számon a kitermelési projekteket. Mi a jövőképe az INA-ról?

Valóban, soha nem mondtam, hogy az INA-t a Mol-csoporton belül szeretném látni a jövőben. Az INA egy horvát nemzeti olajtársaság kell, hogy maradjon, amelyik profitot termel a tulajdonosainak, és az ország energiastratégiáját követi. Az INA-n belül pedig létezhet egy nagy, vagy akár a legnagyobb tulajdonos, a Mol, amelyik az INA stratégiáját valósítja meg.

A nemzetközi olajpiacon már a Mol is kis szereplőnek számít. Hogyan tud majd egy független és még a Molnál is kisebb INA sikeresen érvényesülni?

Önnek teljesen igaza van abban, hogy egy közép-európai olajipari vállalat nagyobb eséllyel érvényesülne a nemzetközi piacon, mint az egyes országok olajcégei. Még én voltam az INA vezérigazgatója, amikor 1998-ban, akkor még Csák Jánossal, a Mol akkori elnökével és Mosonyi György vezérigazgatóval, illetve az akkor még nagyon fiatal Áldott Zoltánnal [aki ma az INA elnök-vezérigazgatója - a szerk.] arról tárgyaltunk, hogy a Mol és az INA összeolvadnak. Nagyon sajnálom, hogy ez akkor nem történt meg, mert ez lett volna a legjobb mindkét cégnek. Az összeolvadás után tovább terjeszkedtünk volna a szlovák és cseh piac felé. Ebből a Mol a szlovák piaci belépést meg tudta valósítani. A víziónk az volt, hogy Lengyelországtól kiindulva egészen Görögországig létrehozzunk egy közép-európai olajvállalatot.

Időközben a Molnak ebből valamennyit sikerült megvalósítania, az INA viszont nem tudott ilyen mértékben fejlődni. Ha valakinek tehát, akkor a Molnak most van esélye a korábbi tervek legalább egy részének megvalósítására. Miért nem támogatják ebben?

Nem kétséges, hogy a Molnak kell ebben vezető szerepet vállalnia, amihez sok sikert kívánok neki. De fiatal közép-európai nemzetállamokba a piaci konszolidációknak nem az a legjobb formája, hogy felvásárolnak és átvesznek egy nemzeti céget. Az együttműködés helyesebb módja, ha a nemzeti olajvállalatok együttműködnek, de egyelőre megtartják nemzeti jellegüket.

Az ön álláspontja tehát az, hogy szívesen csatlakoznak egy regionális együttműködéshez, de ragaszkodnak hozzá, hogy megmaradjon az INA mint "nemzeti bajnok" horvát vállalat?

A közép-európai olajpiac konszolidációja még legalább 10 évig eltart, ilyen időtávra nem érdemes még előretekinteni, már csak azért sem, mert sok minden meg fog változni Horvátország EU-csatlakozásával is. De egyelőre a két társaság stratégiája az kell, hogy legyen, hogy a Mol megmarad az INA egyik nagy részvényesének, akit mi tisztelünk, és baráti vállalatnak tekintünk. Az INA pedig egy nemzeti olajvállalatként nemzeti stratégiát követ. Azt nem zárnám ki, hogy a jövőben egy részvénycsere folyamán a horvát kormány is részesedést szerezzen a Molban, a Mol pedig növelje az INA- részesedését. De Horvátországban az INA-nak meg kell maradnia önmagának, ahogy a Molt is magyar vállalatnak tekintik Budapesten.

A horvát kormány az elmúlt hónapokban számos olyan lépést tett, ami pont ezt a stratégiát kívánja megvalósítani. Igyekeznek megakadályozni, hogy a Mol többségi tulajdonos legyen az INA-ban, és megtartsák nemzeti cégnek.

A kormány nevében nem beszélhetek, de magam is úgy látom, hogy a kormánynak is ez a törekvése.

Várhatóan ősszel választások lesznek Horvátországban, egyelőre a baloldali ellenzék látszik esélyesnek a kormányalakításra. Hogyan változhat meg a kormány stratégiája?

Nehéz erre válaszolnom, de addigra az INA középtávú stratégiájának el kell készülnie. Ezt a kormánynak is el kell fogadnia, és ha így lesz, akkor a politikai oldalak potenciális változásának nem szabad befolyásolnia a cég stratégiáját.

Ön mire számít, maradhat az fb élén egy kormányváltás esetén?

Ha kialakult a cég stratégiája, akkor teljesen mindegy, hogy milyen képzett személyek töltik be a pozíciókat. Erre kell törekedni.

Az amerikai Jamestown Foundation egyik elemzésében úgy állította be önt, mint aki az orosz érdekeket képviseli Horvátországban. Mi igaz ebből?

Nem gondoltam, hogy ez a gondolatmenet van annyira hiteles, hogy megjelenjen a sajtóban, de röviden annyit tudok rá mondani, hogy teljes képtelenség. Valóban tizenhat évet dolgoztam Oroszországban, többek között mint az INA képviselője. Büszke vagyok az ott eltöltött évekre és a munkámra, de senkinek nem vagyok lekötelezve és nem képviselek semmilyen külföldi vagy belföldi érdeket a részvényesekén kívül.

Amikor elindult az együttműködés a horvát állam és a Mol között, akkor még teljes egészében magánkézben volt a Mol. Mára a legnagyobb tulajdonosa a magyar állam lett. Változtat ez valamit azon, hogyan tekintenek a Molra?

Ez a változás csak javította a Mol megítélését. Horvátország egy friss állam, és nehéz, erőszakos körülmények között vívtuk ki a függetlenségünket, ezért örülünk neki, hogy egy másik baráti állam társtulajdonossá vált, más magánbefektetők mellett. Mindig könnyebb, ha két kormány tárgyal egymással, különösen igaz ez Magyarországra és Horvátországra, mert óriási segítséget kaptunk a magyaroktól az EU-csatlakozásunkhoz. Biztos vagyok benne, hogy a horvát kormány és az emberek többsége ezt egy "biztonsági hálónak" látja az INA alatt, mert a magyar kormány nem fog a horvát nemzeti érdekekkel ellentétesen cselekedni. Fontos lenne, hogy egy dolgot ne értsenek félre. Sem a horvát kormány, sem én magam nem vagyok a magyarok vagy a Mol ellen. A magam részéről ezt jól tudom bizonyítani azzal, hogy éveken át képviseltem a TriGránit ingatlanfejlesztő céget [Demján Sándor vállalkozását - a szerk.] Horvátországban, ahol megépítettük az ország legnagyobb bevásárlóközpontját, az Arena Centert. Kifejezetten jó tapasztalatom van a magyarokkal való együttműködésben, egyértelmű, hogy nincsenek negatív előítéleteim.