Egymástól rettegnek Európa bankjai

Európában egy újabb bankválság jelei láthatóak. Az európai bankok tőzsdei értéke szinte a felére esett az elmúlt másfél évben, a bankok hitelköltségei a duplájukra nőttek a nyáron, és egyre több kölcsönt vesznek fel az utolsó menedéknek számító Európai Központi Banktól, mert egymástól nehezebben kapnak. Ha a bankoknak nem megy, akkor a gazdaság is leáll.

Már nem egyszerűen a gazdaság lassulásától tartanak az euróválság hatásai miatt aggódó politikusok és gazdasági vezetők: az utóbbi hetekben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójától az amerikai pénzügyminiszterig számos vezető hívta fel a figyelmet az elsősorban európai bankokat fenyegető újabb válságra.

A vészjelzések mögött az a félelem áll, hogy megismétlődhet a 2008-2009-es bankválság, ami vélhetőleg ezúttal is egyet jelentene a hitelezés szinte teljes leállásával. Márpedig ez esetben semmi sem menthetné meg a fejlett világ gazdaságait, hogy növekedés helyett gazdaságaik elkezdjenek zsugorodni, és beköszöntsön egy újabb recesszió.

A bankok pénze részben államkötvényben van

A július óta az IMF élén álló Christine Lagarde már egy hónappal ezelőtt azt mondta, hogy a bankok tőkehelyzete a kulcs az euróválság "fertőzöttségének" megállításához. Kijelentette, a bankok sürgős feltőkésítése nélkül az eurózóna legnagyobb államaiban is bekövetkezhet a gazdasági teljesítmény visszaesése, rossz esetben pedig a további gyengülést előidéző likviditási krízis (ez lényegében a beruházási források elapadását jelenti).

A probléma lényege, hogy sok európai pénzintézetnek van jelentős mennyiségű, kockázatosnak tekintett államkötvénye. Itt elsősorban a görög papírokra kell gondolni: ma már jóformán piaci konszenzus van abban, hogy Görögország előbb-utóbb csődbe megy, vagyis adósságának egy részét sohasem fogja visszafizetni. Ezek a kötvények tehát jelenleg a névértékük töredékét érik csak. De az ír, a portugál, a spanyol vagy az olasz államadósságra sem tekintenek ma már úgy a befektetők, mint amit biztos, hogy visszafizetnek.

Attól tartva, hogy nem kapják vissza a pénzüket, a bankok bizalmatlanná válnak versenytársaikkal szemben, így a piaci szereplők végül drágán vagy egyáltalán nem kölcsönöznek egymásnak, ezért a cégek számára létfontosságú vállalati hiteleket sem tudnak (vagy szintén csak drágán) kihelyezni.

A magyar bankokat más típusú gondok gyötrik

"Az a fajta probléma, amely jelenleg a nagy európai bankokat sújtja, a magyar bankokra nemigen jelent veszélyt, más természetű nehézségekkel viszont nekik is szembe kell nézniük" - mondta az [origo]-nak az egyik hazai befektetési alapkezelőnél dolgozó szakember, aki a téma érzékenysége miatt azt kérte, hogy ne írjuk le a nevét.

Azt mondta, a magyar pénzintézeteknek nincs jelentős kitettségük az eurózóna úgynevezett perifériaországai felé, és nincs olyan bonyolult eszközállományuk sem, amely a tőzsdei árfolyamok ingadozása során visszaüthetne. "Az eurózóna válsága, együtt a magas kamatokkal, sakkban tartja az európai bankokat, amelyek tőkepiaci tevékenysége sokkal erősebb, mint a magyar bankoké. Ez azért fontos, mert az e tevékenységből eredő kockázatokat nehéz felmérni. A magyar bankrendszer ehhez képest elég egyszerűen működik" - magyarázta forrásunk.

Hozzátette ugyanakkor, a hazai pénzintézetek portfóliójában nagyon rossz hitelek vannak, és itt nem is elsősorban a lakossági jelzálogkölcsönökre, hanem a vállalati hitelekre kell gondolni. "Az ezek mögött álló fedezetek értékelése nagyon bizonytalan, ezért néhány magyar bank hitelezése hamarosan teljesen le fog állni, és elképzelhető, hogy szükségük lesz tőkepótlásra" - jelentette ki. Azon kérdésünkre, hogy milyen mértékben súlyosbítja a helyzetet a végtörlesztés, azt válaszolta, ezt a lehetőséggel élők pontos számának híján nem tudja megítélni, de "a magyar bankrendszer biztosan nincs most felkészülve arra, hogy rövid időn belül nagy forinthiteligényt kielégítsen".

Az előjelek már itt vannak

Vannak jelei annak, hogy az európai bizalmatlanság légköre már kialakulóban van. A New York Times nemrég azt írta, hogy július és augusztus között az európai bankok hitelfelvételi költségei megduplázódtak, 2009 tavasza óta nem látott szintre emelkedve. Az Európai Központi Bank (EKB) többször próbálta már ellensúlyozni a folyamatot, legutóbb szeptember 21-én jelentette be, hogy könnyít az alacsony kamaton történő hitelkihelyezési feltételein, hogy segítse a bajban lévő intézmények forráshoz jutását.

Paradox módon az EKB programja, pontosabban annak eredményei is hozzájárulnak a bizalomhiány erősödéséhez. Az elemzők figyelmét nem kerülte el, hogy a múlt hét kedden több mint fél éve nem látott mennyiségű (201 milliárd eurónyi) egyhetes lejáratú hitelt igényeltek a bankok az EKB-tól. A New York Times beszámolója szerint ennél is rosszabb jelnek számít, hogy néhány pénzintézet dollárkölcsönt vett fel az EKB-tól, egyikük félmilliárd dollárt. Ez a lap szerint arra utal, hogy egy nagy európai bank nem kap a tengerentúlról hitelt, és talán vészesen közel van az összeomláshoz. (Kiléte nem tudható, a hitelfelvevők adatait az EKB nem közli.)

Hasonlóan beszédes esemény volt a múlt hét elején, hogy a brit Financial Times informátorai szerint a Siemens félmilliárd eurónyi betétjét átvitte az egyik francia bankból az EKB-hoz. A német nagyvállalat lépését állítólag részben az intézmény pénzügyi helyzete miatti aggodalom is motiválta. A francia bankok, aggasztóan nagy görög kitettségük miatt, egyébként is a leggyakoribb szereplői a szaporodó gondokról szóló híreszteléseknek.

Volt egy stresszteszt, de minek

A francia pénzügyi felügyelet elnöke, Jean-Pierre Jouyet ugyan épp a napokban nyilatkozta, hogy a szerinte feltőkésítésre szoruló 15-20 európai bank között nincsen francia, a részvénypiac történései mást mutatnak. A Société Générale és a BNP Paribas papírjainak ára az idén összesen 59, illetve 47 százalékkal zuhant, ami a nagy nyári tőzsdei esések mértékét is többszörösen felülmúlja. Eközben a Wall Street Journal amerikai üzleti lap szerint a Morgan Stanley amerikai nagybank 2010 vége óta folyamatosan csökkenti francia kitettségét.

Tény, hogy az Európai Bizottság által a nyáron elvégzett banki stresszteszt, amelynek eredményeit júliusban közölték, azt mutatta, hogy a francia bankok nincsenek a veszélyeztetettek - sem a teszten megbukott nyolc, sem az azon éppen csak átcsúszó tizenhat bank - között. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a 2010-es stresszteszt egyetlen ír bankot sem hozott ki gyengének, de a vizsgálat után pár hónappal Írország IMF-mentőcsomagért folyamodott, hogy a banki nehézségek okozta államháztartási gondjait kezelni tudja. Akkori sajtóértesülések szerint néhány bank nem fedett fel mindent magáról, nehogy rossz osztályzatot kapjon.

Rossz esetben 2-3 százalékponttal lassulhat a GDP-növekedés

Vészjósló kép rajzolódik ki az IMF aktuális, szeptemberi Globális Pénzügyi Stabilitási Jelentéséből is. A félévente megjelenő kiadvány leszögezi, hogy az államok adósságválsága átgyűrűződőben van a bankszektorba, fokozva a hitelpiaci kockázatokat, ezért több intézménynek friss tőkére és adott esetben állami segítségre lehet szüksége. A szervezet azt írta, az eurózóna tagjai által kibocsátott 6 és fél ezer milliárd dollár értékű államkötvény csaknem fele számít kockázatosabbnak, mint a kibocsátása idején.

Az IMF becslése szerint az európai adósságválságnak a banki eszközök értékére gyakorolt hatása eddig 200 milliárd euró körüli, a bankok tőzsdei értéke pedig 40 százalékkal csökkent 2010 januárja óta. Az IMF Világgazdasági Előrejelzés nevű, szintén félévente megjelentetett kiadványának negatív szcenáriója azt mutatja, hogy a hitelpiac kiszáradása az amerikai GDP-növekedés ütemét 2,2 százalékponttal, az eurózónáét pedig 3,3 százalékponttal vetné vissza. Ez mindkét esetben bőven a gazdaság zsugorodását jelentené.

Az IMF-nek már van terve

A G20-országok pénzügyminiszterei, valamint az IMF és a Világbank képviselői részvételével megrendezett, hétvégi washingtoni találkozón többek között Timothy Geither amerikai pénzügyminiszter sürgette, hogy az eurózóna oldja meg az egyre fenyegetőbb adósságkrízist, máskülönben a globális bankszektor és a teljes világgazdaság látja kárát.

A csúcstalálkozón tett hivatalos nyilatkozatok közül a legtöbb nem ment messzebb ennél, a BBC szerint ugyanakkor kiszivárgott egy, az eurózóna válságát komplexen kezelni hivatott IMF-terv, amelyben a görög adósságleírás hatásait kezelni képtelen bankok megsegítéséről is szó van, ennek részletei azonban nem ismertek.