Tovább csúszik az M0-ás engedélyezése

Vágólapra másolva!
A Fővárosi Bíróság (FB) 2006. szeptember 11-re halasztotta a SZIKE Környezet- és Természetvédelmi Egyesület kontra Közlekedési Főfelügyelet (KF) közigazgatási per tárgyalását kedden, az M0-ás körgyűrű 31-es számú főút és M3-as autópálya közötti szakasza építési engedélyezése ügyében.
Vágólapra másolva!

A civil szervezet azért fordult a bírósághoz, mert álláspontja szerint a KF 2006. április 4-én született építést engedélyező határozata törvénysértő volt, ezért a bíróságtól annak hatályon kívül helyezését kérte.

A bíró a hatórás tárgyalás végén elmondta, hogy a jövő hétfőn határozatot hirdet a perben.

A felperes SZIKE oldalán perbe szállt egy csömöri, illetve egy árpádföldi civil szervezet is, míg az alperes KF mellett első számú beavatkozóként részt vett a Környezetvédelmi Főfelügyelőség, másodfokú alperesi beavatkozóként pedig a Nemzeti Autópálya Zrt.

A tárgyaláson több súlyponti téma merült fel, és a felperes tíz pontban terjesztette elő érvelését. Így egyebek mellett a felperes keresetindítási joga is kérdésessé vált, vagyis, hogy a civil szervezeteknek van-e joguk az építési engedélyt a bíróság előtt megtámadni.

Az alperesek szerint ugyanis a három civil szervezet - a környezetvédelmi törvényre hivatkozva - csak a környezetvédelmi engedélyt lenne jogosult megtámadni, az építési engedélyt pedig azért nem, mert ügyfélként nem vettek részt az elsőfokú közigazgatási eljárásban, amelyet az érintett helyi önkormányzatok folytattak le.

A felperes hivatkozott két uniós irányelvre is, amelyek szerint nekik van igazuk, ám a bíró felhívta a figyelmet arra, hogy bár az említett EU-s jogszabályt 2003-ban fogadták el, de 2005-ig kellett beépíteni a tagállami jogba, míg az elsőfokú környezetvédelmi eljárás 2002-ben már jogerősen lezárult, így arra már nem lehetett alkalmazni az uniós irányelvet.

A bíró idézett egy korábbi, a 4-es metróval kapcsolatos legfelsőbb bírósági döntést, amelyben megállapították, hogy a Levegő Munkacsoportnak csak a környezetvédelmi szakhatósági állásfoglalás tekintetében van jogosultsága perbe szállni.

A felperes keresetének egy másik fontos pontja az épülő autópálya és a lakott terület közötti védőtávolság kérdése volt. A felperes hivatkozott az autópálya törvényre, ami szerint a sztráda melletti 200-250 méteres sávban nem lehet lakott terület, ezzel szemben az érvényes közigazgatási határozat 100 métert, míg az építési engedély mindössze 70 métert állapított meg.

Vita alakult ki arról is, hogy honnan kell számítani a védőtávolságot. Az alperesek szerint a sztráda szélétől, míg a felperes civilek szerint a gyorsforgalmi út közepétől, ami utóbbiak értelmezésében azt jelentené, hogy még közelebb haladhat a sztráda a kertes házaktól.

A másodrendű beavatkozó NA Zrt. szerint az autópálya törvénybe foglalt védőtávolságra vonatkozó szöveg címzettjei a helyi önkormányzatok, hogy azok ne engedélyezzék a már elkészült sztráda közelébe lakóépületek építését.

A bíró az elhúzódó tárgyalási időre tekintettel nem engedélyezte a jelenlévő SZIKE és a csömöri civil szervezet képviselőjének, hogy kifejtsék álláspontjukat, ezért azt röviden összefoglalva a jogi képviselő mondta el.

Az ügyvéd felhívta a figyelmet arra, hogy az autópályáról lefolyó olajos víz, bár olaj- és iszapcsapdán keresztül, de belefolyhat a közeli patakba, amelyet egyben forrásként is nyilvántartanak, így súlyosan szennyezi az élővizet.