Szilvi vigasza

Leo hallgat, Szilvi zokog. Már azt hittük, ez így is marad, amikor a rettentően kiakadt Szilvit hatalmas meglepetés érte: megkapta a kiskutyáit.

Csaba érdeklődött Leónál a lakatolt szájú oroszlán küldőjéről, a fekete sál történetéről, mindhiába. Aztán Ágica is próbálkozott, de a közgazdász értette az üzenetet, egy szót nem lehetett kihúzni belőle. Aztán valami tesztet töltöttek ki, a lány magáról kérdezett:

- Erős személyiség vagyok?
- Nem erős, de személyiség.
- De tanulok a hibáimból - próbálta védeni a mundért a leányzó.
- Én nem így vettem észre...
- Ez itt köztünk teljes összevisszaság, nem is gondolkodom rajta. Lesz, ami lesz. Az a kedvenc mondásom: a kártyát a sors keveri, de játszani magunknak kell.
- Nekem meg az, hogy: minden attól függ, amitől lóg - viccelődött Leo.
- Nekem is van egy még jobb - replikázott Ágica. - Minden nap megszűnik valami rossz, de minden nap születik valami jó.

Szilvin újra és újra erőtt vett a hisztérikus zokogás. Korábban bevallotta, még nem volt ennyire rosszul, de majd elmúlik pár óra múlva. Nem így történt.
- Semminek nincs értelme. Mennyit kell még bizonyítanom, és kinek?
Ágica és Leo ekkor már motoszkálást hallottak az ajtónál, ami hirtelen kinyílt és befutott rajta Szilvi két kiskutyája. A táncoslány most már valóban magán kívül volt, Frenki alig bírta odaadni a rokonok által küldött üdvözlőlapot. A két kiskutya körberohangálta a lakást, Szilvi sikongatva utánuk. Erős váltás: a depi abbamaradt, de most a mánia tünetei mutatkoznak Szilvin, a többiek még mindig aggódnak.