Vihar előtti vidámság

A párbaj előtti idő egészen jó hangulatban telt, a lakók a fenyegető estére fittyet hányva sziesztáztak, viháncoltak, viccelődtek.

Katka tudta a legkevésbé titkolni feszültségét, próbált lopva egy kicsit Leóból erőt meríteni, de ritkán találta egyedül a srácot.
- Vajon kit fognak megkérdezni rólam?
- Legfeljebb engem - válaszolt a benzinkutas. - De az is lehet, hogy még engem se. De neked egyértelműen csak én vagyok, de azt nem várhatják el, hogy Ági ellen szóljak.

A jóbarátnak aztán vigasztalás helyett inkább a saját dolgain járt az esze.
- Ha kint maradsz, nézed az adást? Meg írjál sms-t, valahogy üzenj, hogy minden oké-e?

Próbáltak valami titkos jelzést kitalálni maguknak, ami a kamerák kereszttüzében nem ítéltetett sok sikerre. Katka végül, feladva reményét, hogy valaki vele is foglalkozik, Marcsi haját fésülgette, bizonygatva, hogy maga részéről kizártnak tartotta, hogy vele menjen ma párbajozni.

Ágica szolid kampányolással töltötte a délutánt, de mondhatjuk azt is, a legjobb a oldaláról mutatkozott. Fennhangon ígérgetett, hogy fokozatosan leszokik a dohányzásról, hogy majd Leo mellett alszik, még egy szerelmi vallomást is kicsikart magából.

Mikor bevonultak a hálóba, úgy tűnhetett, alapvetően felhőtlenül viháncoltak Leóval, gyámbászták egymást, csiklandoztak, csókolóztak, ölelgették egymást. Legfeljebb másfél percre kaptak össze, nem sértődtek meg komolyan semmin, szóval nem lehetett rájuk ismerni. Ha Ágica búcsúzónak szánta, valóban kedvesre sikeredett.