Valóságtagadás és közösségnélküliség – lehet, hogy ezért frusztráltak a szektások?

A szegedi háborúellenes gyűlésen rájöttem egy nagyon fontos dologra. Mégpedig arra, hogy miért olyan rettenetesen frusztráltak a Tisza szektásai. Már korábban is sejtettem, hogy a kilátástalanságuk oka a közösségnélküliségben, a közös célok és értékek hiányában keresendő. Szar lehet ugyanis úgy élni, hogy az emberben nem dobban meg valami, amikor olyanokkal van együtt, akik hasonlóan gondolkodnak a nemzet jövőjéről. És akkor a valóságtagadásról ne is beszéljünk.

Mert amikor ők összejönnek, akkor egészen más a helyzet, mint nálunk. A szektát nem tartják össze közös értékek, nincs ott „kötőanyagként” a nemzettudat, és nincs ott egy következetes elköteleződés sem az ország, a többi ember vagy a jövő iránt. Ők kizárólag a pillanatnak élnek: nem válaszokat akarnak kapni, hanem kérdéseket akarnak feltenni, lehetőleg olyanokat, amelyekről előre eldöntötték, hogy az arra adott választ nem fogják elfogadni. Nem megoldásokat keresnek, hanem új problémákat, mert csak ezek mentén találnak egymásra ideig-óráig.

Értékek hiányában csak a gyűlölködés marad nekik

Ez látszik az elmúlt pár év „messiásain” is: akik ma Magyar Péternek csápolnak, azok nemrég még Márki-Zay Pétert akarták miniszterelnöknek. Előtte nem sokkal pedig Karácsony Gergelyt. De közben volt Fekete-Győr András, Gyurcsány, Dobrev is, és mindez néhány év leforgása alatt zajlott le a fejükben.

És tegyük fel a kérdést: hogyan várhatjuk el bárkitől, hogy életre szólóan elköteleződjön egy ország jövője iránt, amikor azt sem tudja eldönteni, hogy kiben bízik, kivel tud azonosulni, kit látna szívesen a hazája szolgálatában?

Értékek hiányában nincs össztartó erő

Az egyetlen összetartó erő, ami a „közösségükben” van, az az Orbán Viktor iránti gyűlölet, illetve mindig az, amit a nemzetközi közösségi médiatrendek éppen diktálnak.

Ma ukrán zászló, korábban szivárványos, esetenként EU, nők jogai, férfiak jogai, vegán étrend… nincs egy következetes gondolat, nincs egy állandó cél, amely felé haladhatnának.

Ez a gyökértelenség, ez a bizonytalanság pedig olyan embereket termel ki, mint a Szegeden Orbánnak „bekérdező” szektaaktivista, aki szintén nem az igazságot akarta hallani, hanem provokálni jött. Zárójelben jegyzem meg: Lázárék neki is megadták a tiszteletet és a választ, nem történt vele az, ami a Magyar Pétert kérdezni vágyó újságírókkal szokott.

Közben pedig épp olvasom, hogy a házi sajtójuk megírta: Magyar Péter mekkora császár volt Szegeden, de a kormánynak nem tett jót ez a nap.

Ez már a valóságtagadás kategóriája, amire most helyhiány miatt nem térek ki részletesen.