- Ijedten néztél a chat szó hallatán. Nem mozogsz otthonosan a számítástechnika világában?
- Van ugyan számítógépem, de nemigen használom. Internetem nincs otthon, de nem is nagyon hiányzik. Volt, hogy fotót próbáltam küldeni egy digitális fényképezőképről, de még egy Internet-kávézóban sem tudtak segíteni. Egy ízben koncertjegyet szerettem volna rendelni a hálón, de hasztalan. Nem az én világom.
- Mit vársz a Való Világtól?
- Én úgy vagyok mindennel, hogy ha már belevágok valamibe, igyekszem végigvinni. Nem csak a pénzért fogok igyekezni, nekem a győzelem íze a fontos. Amúgy most jöttem meg külföldről, semmivel nincs több információm a műsorról, mint bárki másnak. De alapvető filozófiám, hogy amit elém sodor az élet, abba bele kell vágni!
- Tavaly jelentkeztél?
- Igen, egy barátom unszolt. Eleinte nem házról volt szó. Tudomásom szerint amolyan Survivor-jellegű, túlélős műsorban gondolkodtak, hogy kitesznek egy tucat embert a természetben, megnézni, miképp boldogulnak. A sajnálatos terrortámadások után erről szó sem lehetett.
- A válogatásokon nem futottál össze valamelyik lehetséges lakótársaddal?
- Pont az egyik vetélytársammal, Topival találkoztam idén egy orvosi ellenőrzésen. Viccelődtünk, jó arc volt. Úgy tudom, hogy a másik valóságshow válogatásán előfordultak olyanok, hogy anyaszült meztelenül kellett zuhanyzást imitálnia a jelentkezőnek, a beválogatás reményében. Itt nem volt ilyesmi, csak a tetoválásomat mutattam de, de mivel nem intim részen van, nem volt cseppet sem megalázó a procedúra.