Heller Ágnes: Már semmi sem döbbent meg

A Társalgó vendége volt Heller Ágnes filozófus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a New York-i New School for Social Research továbbképző fakultásának filozófiaprofesszora. Elmondta, mit gondol a választás szabadságáról, önmagunk megismeréséről és a boldogságról.

Mi az Ön filozófiai mottója, ami leginkább tükrözi szemléletét? (teavaj)
- Azt hiszem, hogy az életfilozófiának nincs mottója. Talán azt választottam volna, amit Nietzsche: "szerettem volna azzá lenni, ami vagyok", illetve egy másik gondolatot is hozzátettem az életfilozófiámhoz: nem szeretnék másik életet választani. Ha valamitől félek az életben, az az, hogy más ember lettem volna, mint ami lettem, hogy másként választhattam volna, mint ahogy választottam. Ez nem jelenti azt, hogy nem bántam meg az életben semmit, de valaminek a megbánása is olyan tapasztalat, amit nem szívesen veszít el az ember. Nem mondom, hogy nem szenvedtem sokat az életben, de a szenvedés is olyasmi, amit az életben nem csak nem lehet, de nem is szabad elkerülni. A balszerencsét sem lehet elkerülni. Nem az a kérdés, hogy balszerencsénk van-e, hanem hogy mit tudunk kezdeni a balszerencsénkkel, hogy képesek vagyunk-e még a balszerencsénket is valahogyan jóra fordítani.

Ön szerint van igazi szabad választása az embernek ebben a manipuláló társadalomban? Nem csak az előre kijárt lehetőségek, utak közül döntheti el, hogy melyik a legkevésbé rossz neki? Van így, ilyen értelemben szabad akarat? (Cyhiraeth)
- Ez két külön kérdés, az egyik a szabad akarat, a másik a szabad választás kérdése. Az akarat egy metafizikai - filozófiai kérdés, és előbb azt kell megkérdezni, hogy van-e az embernek olyan külön képessége, amit akaratnak nevezhetünk. A szabad választás azonban nem kötődik egy ilyen metafizikai feltételhez. Hiszen mindennapi tapasztalatunk, hogy állandóan választanunk kell, és ez a választás viszonylagosan szabad. Ha az ember azt gondolná, hogy a szabad választás az lenne igazából, ha minden kényszerítő körülménytől függetlenül tudnánk választani, akkor ez olyan volna, mint - hogy Kantot idézzem -: azt gondolja a madár magában, hogy milyen nehézzé teszi a repülést a levegő ellenállása, mennyivel könnyebb lenne légüres térben repülni. Amiben persze nem lehet repülni...

Tehát a szabadság viszonylagos, és mindig létezik is. Nem mindig nagyon fontos, hogy mit választok, pl. hogy ebben vagy abban a vendéglőben fogok-e vacsorázni - ez jelentéktelen, de választás ez is, mert másképp is dönthettünk volna. Vannak morálisan alapvető kérdések, amik azután egész életünket eldönthetik, hogy pl. eláruljuk a barátunkat, vagy inkább elviseljük a szenvedést, ahogy Júdásnak is választása volt, hogy elárulja-e a Mestert, vagy hogy valakivel együtt éljünk, vagy inkább ne éljünk azzal az emberrel együtt: ezek olyan kérdések, ahol szintén dönthetünk, nem abszolút szabadon, de van "a" és "b". A Teremtés Könyvének elején világossá van téve, mit jelent a választás. "Isten odafordul Káinhoz: miért borult el az arcod? Választhatod a jót, de a gonosz, mint egy kutya, ott ül az ajtód előtt." Káin a kutyát választotta, a gonoszt, de ez nem volt szükségszerű.