Bitter: Nem félek a szétszakadástól

Vágólapra másolva!
A világ legveszélyesebb motorversenyét megjárt Bitter Sándor válaszolt olvasóink kérdéseire a Vendégszobában. A népszerű magyar versenyző elárulta, hogy közúton nem motorozik, főzni nem tud és nem fél attól, hogy baja esik.
Vágólapra másolva!

Az a kérdésem, hogy mióta motorozol és ki fedezte fel a tehetséged?
- 18 éves korom óta, és Szabó2 Laci bácsi vett észre. A kezdetek kezdetén még MZ-vel próbálkoztam, akkor még csak arra volt lehetőség. Ehhez képest boldog vagyok hogy idáig eljutottam.

Nem gondolkodtál azon, hogy esetleg kipróbáld magad a MotoGP-ben?
- Nem! Számomra az egy nagyon steril világ, és a testi adottságaim abszolút nem megfelelőek oda, hiszen nagyon pici súlyú pilótákról van szó. Ezen kívül irdatlan pénzek mozognak háttérben.

A motorversenyzést meddig lehet elkezdeni, vagy inkább meddig ajánlatos?
- Igazából sosem késő, hogyha az embernek van elég motivációja, de azt gondolom hogy van egy határ, kb. 40 év, amikor az ember már nem vállalja be azt a kockázatot amit esetleg tizen- vagy huszonéves fejjel. A motocrossban ez természetesen még inkább eltolódik, egész pici korban kell elkezdeni, a gyorsaságiban ez nem annyira jellemző, sőt sok olyan versenyforma is van ahol kifejezetten az érett pilótákat keresik. Ilyen például az Endurance-vb vagy a mostani man-szigeti viadalom.

Akkor 18 évesen még nem késő elkezdeni?
- Egyáltalán nem késő, hiszen én is akkor kezdtem. Most ráadásul sokkal jobbak a lehetőségek, rengeteg márkakupa van és szériasorozatok, ahol kiderül a tehetség.

Meg lehet ebből a versenyzésből élni?
- Attól függ kinek, mivel ez nem hobbi, hanem hivatás, ezért nyilván meg kell kérni az árát, vagyis fizetés jár érte. Ha az ember profin csinálja akkor meg lehet élni, ha nem, akkor csak hobbi marad az egész.

Nincs önben félelem, hogy egyszer bukik egyet és darabokra szakad?
- Nem kifejezetten. Természetesen egy olyan sérüléstől, amelytől örökké tolókocsiba kényszerülök, attól nagyon félek de ez a gondolat a versenyek során nem jön elő.

Volt már súlyosabb baleseted a pályafutásod során?
- Rengeteg. A nagy eséseket számoltuk, a barátaimmal, de 180 regisztrált bukta után nem volt kedvünk tovább számolni őket. Ebből természetesen csak néhány az aminek nyoma marad.

Azon nem gondolkoztál, hogy ki kéne próbáld magad a Dakaron?
- Eszembe sem jutott. Teljesen más világ, nagyon tisztelem az ott indulókat, de a pályaversenyzés engem jobban vonz.

Forrás: [origo]Kábé hány lóerős egy olyan versenymotor amivel te versenyeztél?
- A man-szigeti versenyen egy széria Suzuki GSX-R 1000-rel mentem, ami a fékpadmérések szerint 161 lóerő volt a hátsó keréken.

Mit csinálnál még olyan szívesen mint a motorozást?
- Kipróbálnám magam mindenféleképpen a ralipályákon is, illetve a profi ökölvívás az, ami még nagyon érdekel.

Ha én a feleséged vagy a barátnőd lennék, lebeszélnélek a motorozásról!
- Ha én a férjed lennék vagy a barátod, akkor biztos, hogy nem hagynám magam lebeszélni.

Miért épp pont a motorozás?
- Eredetileg ökölvívónak készültem, a papám híres bunyós volt, és a kettőnk stílusa nem egyezett meg, én inkább az elmozgós játékos bunyót szerettem. Ebből aztán állandó vita volt otthon, emiatt ezt abba is hagytam (természetesen csak időlegesen), de amúgy pedig gyermekkori szerelem a gyorsasági motorozás.

Milyen viszonyban vagy Talmácsi Gáborral?
- Tisztelem, hiszen jó sportoló, semmi bajunk egymással. Amikor mind a ketten Magyarországon vagyunk, akkor szoktunk találkozni.

Most is voltak a Man-szigeten halálos balesetek, nem félsz, hogy egyszer te is úgy járhatsz, hiszen nagyon veszélyes az a verseny!
- A verseny előtt féltem, aztán elkapott a helyszín varázslatos érzése, és akkor már nem gondoltam rá. Természetesen az nagyon megijesztett, amikor tudtam, hogy néhány társam életét vesztette, de ez a man-szigeti tt-nek sajnos a kötelező velejárója, hiszen gyakran 300 km/órás sebességel száguldozunk át falvakon. Eddig sajnos a statisztika 211 halálos áldozatot regisztrált.