Szörényi László nem lenne újra nagykövet

Szörényi László irodalomtörténész, volt nagykövet szerint a középkori perzsa nyelv megtanulása a legnehezebb. A Társalgóban elmondta az is, hogy leginkább máltai nagykövet szeretett lenni, mert Máltán nyugalmas az élet. Ennek ellenére nem akar a jövőben újra nagykövet lenni.

Sok szeretettel üdvözlök mindenkit és várom esetleges kérdéseiket. Irodalomtörténész vagyok, de 4 évig diplomata is voltam Olaszországban, tehát ha olyan kérdést tesznek fel, amiben illetékes vagyok, szívesen válaszolok.

Mi a fő kutatási területe? (angyalszem76)
- Az európai és magyarországi neolatin költészet története. Neolatinon azt a latin szóhasználatot és az ezen keletkezett iroalmat értjük, amely körülbelül 1300-tól a mai napig terjed. 1304-ben született Petrarca, azaz ez év júliusában lesz a 700 éves évforduló. Nagyjából az ő óriás hatású fellépésétől számítjuk a humanizmust, amely a neolatin irodalom első megjelenési formája. Magyarországon - amely Szent Istvántól kezdve tulajdonképpen latin nyelvű ország is - ez a humanista latin nyelvhasználat és stíluseszmény teljes diadalt Janus Pannoniusszal aratott, aki egyúttal századokig az egyetlen magyar költő volt, akit egész Európa ismert. Magyarország hivatalos nyelve 1844-ig a latin maradt, a tudomány nyelve bizonyos tudományszakokban még továbbra is a latin volt. A 20. századi latin nyelvhasználat egyre szűkebb körbe szorult vissza, de így is nagyon jelentős: gondoljuk el például, hogy Sztravinszkij operájának, az Oedipus Rexnek latin szövegkönyve van, ezt eredetileg nem kisebb költő írta, mint Cocteau, és az akkor 21 éves Danielou, a későbbi bíboros fordította latinra

Forrás: [origo]

Sok mindennel foglalkozik, de mi a fő kutatási területe? (xracer)
- Jelenleg a magyar és európai neolatin eposz története a 17-18. században. Idén még szeretnék megírni egy viszonylag nagy Zrínyi-tanulmányt is. Tartok tőle, hogy nyáron írok egy újabb Krúdy-tanulmányt is.

Bizonyára több nyelven is beszél. Mennyin, és ezek közül melyiket volt a legnehezebb megtanulni? (trackerx)
- Mivel latin, görög és perzsa szakos voltam, ezért ezek mellé kellett tanulnom szanszkritot és arabot is (ezeket már rég elfelejtettem). Akárcsak a kurdot, a beludzsot, vagy az oszétot. Élő európai nyelvek közül olaszul tudok a legjobban, beszélek még németül, franciául és angolul valamelyest és olvasok még vagy 8 nyelven. A legnehezebb azt hiszem a perzsából a középkori perzsa volt, ugyanis azt irtózatosan nehezen kibetűzhető írással írták.

És mennyire érzed magad erősnek szakmailag? (szeretnivalo)
- Ez is változik, általában ha megírok valamit, akkor utána fél óráig, néha 3 óráig is elégedett vagyok vele. Azután pihentetem, és előveszem, mondjuk egy hét múlva. Akkor látom, hogy tele van hülyeségekkel. Nincs mindig erőm újraírni. Régebbi tanulmányaimat nem szoktam olvasni, mert nem vagyok mazochista.

Meg lehet élni abból, ha valaki ír? Vagy ez csak mellékfoglalkozás, éppúgy, mint ahogy a 17-18. században volt a nagy költőinkkel (Kazinczy, Vörösmarty stb) és csak azoknak való, akiknek van annyi pénzük, hogy ezt már hobbiból csinálják? (PET)
- Sajnos amennyire tudom, nemigen lehet megélni az írásból, irodalomból legfeljebb a könyvkiadók élnek meg. Gyalázatos módon rendezetlen nálunk az írói honrárium kérdése, jelenleg is vannak olyan javaslatok, amelyek elfogadása esetén talán javulhat a helyzet.

Mi a véleménye a mai Eötvös Kollégiumról? Nevelhet most vagy a jövőben olyan 'nagyságokat', mint korábban? (trackerx)
- Adja isten! Én magam sokáig tanítottam ott, utoljára csak egy évig 1997-98-ban, de akkor olyan szerencsém volt, hogy 11 elsőrendű gyereket kaptam, akik éjjel-nappal el nem untak Arannyal foglalkozni. Most éppen nem tanítok ott, de néha találkozom Jankovics Jóska barátom jóvoltából az ő tanítványaival, utoljára éppen múlt szerdán, akik rendkívül rokonszenvesek és kíváncsiak voltak. Márpedig kíváncsiság a tudás anyja.

Miről ismerszik fel egy tehetséges költő, írópalánta? (EasyRider69)
- Jó kérdés. Amíg nem írt olyat, amit olvashatnék, többnyire a személyről. Abban van valami, és ha végül odaadja az írását, hogy véleményemet kéri, akkor többnyire nem zoktam benne csalódni. Maga ez az írás a lehető legkülönfélébb lehet, gyomorilag mindenevő vagyok, szemileg mindenolvasó.

Milyen műsorokban lehet Önt látni, hallani? Van esetleg saját műsora? (angyalszem76)
- A Duna Televízióban volt egy 44 részes sorozatom a magyar irodalomtörténetről, ez a kezdetektől Jókaiig tartott, további minimum 50 rész tervét elkészítettem, de 4 éve nincs rá pénz. A rádióban szoktam szerepelni különböző műsorokban (Irodalmi Újság stb.). A királyi televízióban évek óta nem vagyok hajlandó fellépni, mert utolsó két szerződésemet nem fizették ki.

Mi áll közelebb Önhöz a tévés, vagy a rádiós szereplés? (angyalszem76)
- Mind a kettőt szeretem. A rádiósban megvan a beszélgetés intimitásának az illúziója, a televíziós stúdióbeszélgetéseket nemigen kedvelem, annál inkább azt, amikor terepen vagyunk. Nincs annál szebb például, minthogy az ember egy esős hegyoldalban - egy fűrésztelep és egy sírbolt között - Erdélyben lelkesen magyarázza Jósika Miklós szépségeit, és közben az operatőr rettenetesen elkezd röhögni. Tudniillik hátulról éppen megtámadott egy fél tehéncsorda :)

Igaz-e, hogy az Ön nevéhez fűződik a Szoborpark ötlete? (angyalszem76)
- Igen, a Hitel egyik 1989. évi tavaszi számában írtam egy Lenin-kert című cikket, ebből támadt a Szoborpark ötlete, amelyet később a rendszerváltozás után úgyis tudtam támogatni, mint a fővárosi magisztrátus tagja.

Egyetemi oktatóként milyen tapasztalatai vannak a telekommunikációs eszközök használatáról? Mi a véleménye arról az egyre inkább elterjedőben levő felfogásról, hogy egy tanár legyen mindig elérhető? (Bettiboo)
- Ne legyek mindig elérhető, úgyis megtalálnak.

Használja-e az internetet? Jónak tartja? (bernouli)
- Használtatom, illetve használom, ha úgy vesszük. Rengeteg neolatin szöveg is van rajta, és ezeket igen szeretem kinyomtatni, sokszor a tanításhoz is jól jönnek.

Többen megfogalmazták már, hogy a mobilozás rombolja, slendriánná teszi a nyelvi fogalmazókészséget. A nyelvi fejlődés szempontjából előrelépésnek vagy visszalépésnek tekinthető ez a nyelvi változás? (trackerx)
- Eddig még minden speciális rétegnyelv megtalálta a maga helyét mint ihletforrás, valamely költőnél vagy írónál. Eleinte nyilván groteszk és humoros hatásokra alkalmas, később teljesen szokványos lesz, elkopik, de addigra már úgyis lesz új izgalom. A nyelv szereti, ha háborgatják, hálásan felel rá

Nem gondolja azt, hogy veszélybe sodorja a rengeteg valoságshow az irodalmat, a történelmet és az értékeket amit képviselnek? (fuzo)
- Életemben nem láttam valóságshowt, anélkül is utálom. Elhülyülni sokféleképpen lehet, ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy ezt képernyő bekapcsolásával tegye, akkor legalább használjon szemüveget, hogy szemidegei ne rongálódjanak

Forrás: [origo]

Milyen példákat tud hozni a telefon irodalmi alkotásokban betöltött szerepére? Mivel indokolható ezekben az esetekben a telefon mint kommunikációs eszköz használata a személyes kommunikáció helyett? (VorosKisNosi)
- Nagyon jó a kérdés, de csak megkerülő választ tudok rá adni, amíg valami más nem jut eszembe :)) Ez a kerülő nem egyéb, mint Kerényi Károly egy szellemes kritikája az 1930-as évek elejéről. Idéz egy angol vagy amerikai regényből egy transzatlanti telefonbeszélgetést. A beszélgető felek a lélekről beszélgetnek, nem is valami magasztos hangfekvésben, de mindesetre ahhoz, hogy megértsük őket, kortársnak kell lenni (mondja Kerényi), mert különben az egész azonnal rejtvénnyé nemesedne vagy hullana szét. Ugyanis a telefonon magától értetődő dolgokat nem magyaráznak, nem értekeznek, hanem sűrítetten és lényegre törően halaszthatatlannak tűnő dolgokról cserélnek eszmét (ha ezek az eszmék zavarosak, természetesen lehet ez a telefonbeszélgetés órákig tartó fecsegés is). Nos, mondja Kerényi, úgy vagyunk mi a régi görögök lélekfogalmával - hiszen az az ürügy, amelyen ő elmondta e gondolatait, nem egyéb mint Rohde nagy vallástörténei monográfiájának kritikája - mint majd az utánunk következő századok, a 20. századi lélek rejtelmeivel. Bírjuk a szavakat, de ha elveszítjük a mögötte rejlő érzületet, akkor az értelem is elhomályosul. Mint ahogyan ismerjük a görög pszükhé szót (ebből jön a pszichológia stb.), de hogy a görögök mit értettek lelken, azt csak találgathatjuk.

Mit gondol az infotech lázról? Hogyan épülhet ez be egy értelmiségi életébe? (Grizfeju)
- Sajnos az enyémbe nem épült be, úgyhogy azt sem tudom, miről van szó. Mindig sejtettem, hogy valami baj van velem.

Leszakít-e vagy integrál a mobiltelefon-használat? Vagyis kizárja-e magát az a modern információs társadalomból, akinek nincs mobilja? (Tejbegriz)
- Nem hiszem. Nekem azért nincs mobilom, mert utálom, hogyha vonaton, buszon, vagy az utcán hívnak. Mélységesen undorít, amikor mások mellettem élik fülileg nemi életüket, vagy rendelik meg a legközelebbi bérgyilkosságot, vagy fürdőszobai javítást (utóbbi példa a szegedi vonatról). Miután én nem kívánok felebarátomnak olyan rosszat, mint amilyet ők nekem, ezért én udvariasságból sem használok mobiltelefont.