Göncz Kinga: A kormányban nem pszichiáteri minőségemben vagyok jelen

Göncz Kinga, a nemrég kinevezett új esélyegyenlőségi miniszter az [origo] Társalgójának vendégeként elmondta: sokszor a személyes példa hiányzik legjobban ahhoz, hogy a romák iskolázottságra vágyjanak. A miniszter fontosnak tartja, hogy változzon a társadalom melegekről alkotott képe, minél több reális információval rendelkezzenek az emberek.

Göncz Kinga: Itt vagyok, várom a kérdéseket!

Ön lett az új esélyegyenlőségi miniszter. Hogy került a tálca élére, milyen kihívásokkal szembesült először? (ikork)
- Úgy kerültem a tárca élére, hogy a miniszterelnök megkért erre, mivel Lévai Katalin európai parlamenti képviselő lett. A legnehezebbnek az tűnt az első pillanattól fogva, hogy a rettentő sok tennivaló között muszáj prioritásokat állítani.

Nem gondolja, hogy ez a tárca csak egy lufi, amit jól el lehet adni, de tulajdonképpen semmit se csinál? (Hungaro2)
- A tárcának az a feladata, hogy összehangolja a többi minisztérium működését ezen a területen, és képviselje az esélyegyenlőség szempontrendszerét. Az Európa-tervhez kapcsolódó európai uniós források fogják adni a következő években a fejlesztések fedezetét, nagyon fontos, hogy ezekben a programokban az esélyegyenlőség kiemelten szerepeljen és az is fontos, hogy ennek gazdája legyen, ez az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal.

Amikor Ön nekivágott ennek a munkának, egyből átlátta, milyen nehézségekbe ütközik? És most, hogy minden energiáját a tárgynak szenteli, tudja-e mit, hogyan és miért kell tennie? Ön szerint eredményesen tudja képviselni ezt a kört? (cool)
- Ismertem a kormányhivatal munkáját korábban is, több területen együtt dolgoztunk. Azt remélem, hogy megfelelően fogom tudni képviselni ezeket a kérdéseket a kormányon belül, és úgy látom, hogy erre van fogadókészség is.

Mennyire látja valószínűnek, hogy az unióban mindenkinek biztosítva lesz az egyenlőség, mind oktatásügyileg, egészségügyileg vagy akár munkaügyileg nemre, nemzetiségre vagy szociális háttérre való tekintet nélkül? (miohio)
- Az EU is csak törekszik erre, szeretne elérni minél nagyobb egyenlőséget. Mi is errefelé tartunk, még akkor is, ha messzebbről indulunk, mint néhány észak-európai ország.

Megjegyezném, az esélyegyenlőség csak a romákra vonatkozik. Nem egyoldalú ez egy kicsit Ön szerint? (KANonim)
- Az esélyegyenlőség nemcsak a romákra vonatkozik. Az Európai Unió először a nőkre vonatkozóan beszélt egyenlő bánásmódról, ezt később terjesztette ki a fogyatékos emberekre, az etnikai kisebbségekre, a migránsokra stb. Még később kezdett esélyegyenlőségről beszélni, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az egyenlő bánásmód esélyteremtés, pozitív diszkrimináció nélkül sok esetben nem elég.

Nem gondolja, hogy esélyegyenlőség címén pozitív diszkriminációban részesítik a romákat? (Hungaro2)
- Az esélyegyenlőség megteremtésének az egyik eszköze a pozitiv diszkrimináció, amit vállalnunk kell indokolt esetben mindannyiunk érdekében.

Fotó: Fábián Évi

Nem félnek attól, hogy bár a különféle programokkal támogatni szeretnék a hátrányos helyzetűeket, de a helyi megvalósítás során pont a romák érdekei nem érvényesülnek? (ikork)
- Minden központi program sikere a helyi együttműködéseken múlik. Fontos, hogy a roma emberek helyben is képviseljék az érdekeiket.

Kialakitható valamilyen megoldásterv az aluliskolázott, lopásokból élő és a magatartásukkal a többségi társadalom ellenszenvét kiváltó romák megsegítésére, felemelésére? (ikork)
- Az iskolázottság az egyik kulcs ahhoz, hogy valakinek piacképes szakmája legyen, amiből meg tud élni. Emiatt van olyan nagy hangsúly a gyerekek esélyteremtésén.

Piacképes szakmát szerezni elég nehéz, főleg úgy, hogy alig van munkalehetőség bizonyos térségekben. Hogy vesz rá egy 40 éves, évtizedek óta munkanélküli, analfabéta cigány asszonyt, hogy tanuljon? (ikork)
- Az a tapasztalatom, hogy az emberek hajlandók tanulni, ha látják értelmét, ha ettől reményük lesz arra, hogy munkát találjanak. Sok ilyen konkrét esettel találkoztam magam is.

Nap mint nap roma munkavállalókkal találkozom. Egyik se akar tanulni, mert nem látja értelmét. Írni-olvasni a 30 felettiek egyáltalán nem tudnak, és nem is akarnak. Semmiféle motivációjuk nincsen arra, hogy képezzék magukat. Azok, akik nagy ritkán eljutnak a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséig, nem bírnak elhelyezkedni. Ez ma a valóság. Ez ellen nincs mit tenni. (ikork)
- Úgy tűnik, hogy Magyarországon ma nagy hiány van jól képzett szakmunkásokban. Ha valaki nem tud írni-olvasni, annak valóban sokat kell még tanulnia hozzá, de ez nem reménytelen. Sokszor a személyes példa vagy személyes segítség az, amire szükség van.

Ön szerint hogy lehetne elérni azt, hogy a munkáltatók ne a bőrszin alapján vegye fel az embereit? (ikork)
- Tavaly fogadta el a parlament az egyenlő bánásmód törvényét, ez világosan kimondja, hogy a munkáltatók nem diszkriminálhatnak. Jövőre fog létrejönni az a hatóság, amely ennek a törvénynek a be nem tartását szankcionálja.

Szerintem az egyenlő bánásmód törvényt elég nehéz lesz betartatni. Szinte nem is bizonyítható be, hogy mi történik valójában egy ilyen interjún. Azt meg végképp nem lehet szerintem ellenőrizni, hogy egy betanított munkára miért veszik fel inkább a 8 általánost végzett többségit, mint a szakmunkással rendelkező romát. (ikork)
- Az egyenlő bánásmód törvényének fontos része a fordított bizonyítási teher, azaz a munkaadónak kell bizonyítania, hogy nem diszkriminált. Ez talán segít.