Dukai Regina: Jó a kapcsolatom a bulvársajtóval

Dukai Regina szerint jobb énekesnőnek lenni, mint modellnek, de azt kizártnak tartja, hogy duettet énekeljen szintén zenész párjával. Imádja a szalonnát, az amerikai focit, és az internetre is rákattant. A modell-énekesnő a Vendégszobában járt.

Te is fogsz énekelni a Hooligansszel, ahol a barátod, Tóth Tibi énekel?
- Nem, semmiképpen nem szeretnék így együtt dolgozni velük. Kizártnak tartom, hogy együtt lépjünk fel, vagy duettet énekeljek velük.

A labdarúgó VB alatt készült az új lemez, amikor szinte folyamatosan futószalagon voltak a mérkőzések. Nem vagytok nagy focirajongók?
- Valahogy hidegen hagy minket, a párommal a foci. Vagyis nem annyira, mert amikor voltam Olaszországban, Milánóban modellkedni, akkor voltam egy jó pár Inter-meccsen és ez engem nagyon megfogott.

Mi az, ami leginkább tetszett a San Siróban?
- Az, hogy iszonyú nagy tömeg volt, és az az összetartás, ahogy énekelték együtt a himnuszt. Ez egy külön élmény. Oda mindenkinek el kell menni, mert ilyet nem lehet mindennap látni.

Ha Magyarországon is ilyen hangulat lenne a meccseken, te kimennél?
- Bizonyára. De sajnos az összetartás és a lelkesedés nem mondható el a magyar fociról.

Mikor kezdtél énekelni?
- Gyerekkoromban már zeneiskolába jártam, zongorázni tanultam, aztán '99-ben felkerültem Sík Olgához, Budapestre. Ő tanított énekelni három éven keresztül. '98-ban jelentkeztem a Kifutó című tehetségkereső műsorba, ahol Whitney Houstont énekeltem. 2001-ben jött a modellkedés a képbe, mert volt az Év arca verseny, ahol elindultam és azt meg is nyertem.

Miért akar az ember énekesnő lenni? Mi az a belső indíttatás? Mi az, ami téged motivált, hogy énekesnő legyél?
- Imádom a zenét. Igazából Whitney Houston indított el ezen az úton, mert gyerekkorom óta ő a példaképem, éjjel-nappal hallgattam a számait. Nagyon sok zenei rendezvényen megfordultam, és egészen kicsi koromtól kezve úgy gondoltam, hogy nekem ez az életem, ezt kell csinálnom.

Hogy derült ki az, hogy ennyire tehetséges vagy?
- Általános iskolában kórustag voltam, és igazából akkor dőlt el, hogy a színpadon szeretnék állni, amikor a kórus vezetője azt mondta, hogy kapok egy szóló dalt a karácsonyi koncerten, kiállhatok egyedül és énekelhetek. Az az érzés, amikor ott álltam, és mindenki tapsolt nekem, ahhoz nincs fogható, azóta is az motivál.