Dr. Hajduska Marianna: A rossz elviselésétől leszünk szebb emberek

Munkanélküliség, abortusz, válás, gyermekünk vagy a párunk elvesztése, vagy éppen az öregedés: krízishelyzetek, amelyeket nagyon nehéz kezelni, és elkerülhetetlen, hogy nyomot hagyjon a lelkünkben, és negatívan befolyásolja további életünket. Dr. Hajduska Marianna pszichiáter, aki évtizedek óta foglalkozik az ilyen típusú élethelyzetek megoldásával, úgy véli: úrrá lehetünk ezeken a problémákon úgy, hogy ne megtört, hanem "szebb emberré váljunk" általuk.

Köszöntöm a kedves olvasókat, a krízishelyzetek, az életszakaszváltások, a fiatal felnőttkor problémái, az életközép szakaszának a konfliktusairól szívesen fogadom a kérdéseket.

Szia! Válófélben vagyok és még csak 24 éves vagyok, és van egy kisfiam is. Szerinted újra tudom kezdeni az életem? [devil_09]

Ez egy elhatározás kérdése. Ki kell heverni a válást. Kell egy kis idő, amíg feldolgozódnak a konfliktusok és a sérülések. Utána van rá esély, hogy egy jobb minőségben tudja újrakezdeni.

A felnőtté váló, önállósuló családtagok szüleinek a család, lakóhely elhagyását követően milyen krízisekkel kell szembenézniük? [1PofátlanPasi31]

A szülő mindig veszít, amikor a gyerek leválik, és erre talán a születése pillanatától készülni kell. Át kell tudni alakítani a kapcsolatot barátivá, hogy utána a találkozások tartalma pótolja a találkozások gyakoriságát vagy időtartamát. De erre korábban kell készülni, mint, hogy a felnőtté váló gyerek elköltözik. Ilyenkor lehet új szerepeket vállalni, új tartalmakkal kitölteni a mindennapokat - de mindenképpen veszteség.

Hogyan lehet feldolgozni egy gyermek elvesztését? [Monini]

Ez a legnagyobb krízis, amely előfordulhat. Teljesen természetellenes, hogy az ember a gyerekét veszítse el. Én például olyan kreatív megoldásokat láttam erre, hogy az illető anya vagy apa másokon próbált segíteni, saját fájdalmán a segítésben, az adni akarásba és tudásba fordította. De ilyenkor egy szakember segítsége is nagyon sokat jelenthet.

Üdvözlöm! Mennyire jelent krízist, ha egy családban fogyatékos gyermek születik vagy később maradandó fogyatékossáot szerez? [Katák Katája]

A gyermekkel kapcsolatos negatív történések mindig nagyon nagy krízist jelentenek. Egy "beteg" gyermek, ha a baj feldolgozódott, nagyon összetarthat egy családot, de szét is viheti a felnőttek kapcsolatát. Érdemes konzultálni az amúgy is ott lévő segítőkkel, hogy hogyan lehet ezt a lehető legharmonikusabban megoldani.

Kedves Mariann! Azt szeretném kérdezni, hogy annak, akit hétévesen megerőszakoltak, nem lesz orgazmusa soha?[angel400]

Egy ilyen traumát érdemes pszichoterápiában feldolgozni, akkor van remény arra, hogy a férfiakkal való harmónia helyreáll - és nem csak szexuálisan. Ilyenkor rendeződik a bizalom, az intimitás és a másik elfogadása.

Lehetséges az, hogy több mint 10 éve történt szexuális zaklatásnak nem emlékszem a pontos részleteire? Hogy lehet felidézni hogy történt e nemi erőszak? [Iza25bp]

Gyakran előfordul, hogy egy súlyos válsághelyzetet az ember "elfelejt", pontosabban megfogalmazva elfojt. Mert nem bírná el a tudat a teljes szembenézést. Nem biztos, hogy most, tíz év után az a fontos, hogy mi történt, biztos, hogy a kiszolgáltatottság élménye önmagában is kritikus volt. Inkább meg kéne próbálni helyretenni, hogy ne nyomassza, hogy tovább lehessen lépni.

Jár ide egy felhasználó, mindig panaszkodik, hogy az édesapja fogdossa éjszakánként... hova forduljon segítségért? [Private Ryan]

Nehéz válaszolni úgy, hogy nem tudom, hogy hány éves az illető. Ha gyerek vagy kamasz, akkor mindenképpen meg kéne próbálni az édesanyjával megbeszélni a dolgot. Erre lehet, hogy hitetlenkedve reagál egy anya, akkor vannak olyan szolgáltatások, mint a Kék Vonal, vagy egyéb segélykérő, telefonos segítők, akikkel meg kéne beszélni a problémát. Abban is tudnak segíteni, hogy konkrétan milyen pszichológus adjon támogatást a probléma kezelésében.

Jó napot! 18 évesen voltam börtönben, és azóta, hogy kijöttem, a sok csalódás után, egyre többet van rajtam öngyilkossági kényszer. [Lucifer Angyal]

Egy ilyen krízist, mint az elzárattatás, fel kellene dolgozni. Érdemes lenne keresnie valakit, akivel meg lehet beszélni az ottani élményeket, oldani a bűntudatot, a dühöt, az agressziót. Mert gyakran az öngyilkossági gondolat egy gátolt, kifelé irányuló indulat saját személy elleni fordításával magyarázható.

A szüleim már körülbelül 10 éve elváltak. Én azóta, körülbelül először, most találkoztam apámmal, és semmit nem éreztem. Ez baj? [NyháziSrác 16]

Ha jól értem, akkor sok-sok évig egyáltalán nem látta az apját. Nyilván nagyon vegyes érzések vannak a mélyben, természetesnek tartom, hogy ilyenkor tartózkodó és visszafogott érzésekkel, rejtett haraggal reagál valaki. Talán meg kellene beszélni, hogy mi is volt a hosszú szünet oka, kiben mi zajlott. Ha szeretnének egy hiteles, valódi apa-gyerek kapcsolatot.

Egy régebben történt abortusz okozhatja a szexuális élvezet (számának, minőségének) csökkenését? Szükség lehet terápiára? [1PofátlanPasi31]

Egy abortusz egy nagyon komoly veszteségélmény, egy meg nem született gyermek elvesztése. Sokszor szükség van rá, de érdemes azonnal feldolgozni, meggyászolni, ha ez nem történt meg, akkor későbbiek során is mindezt meg lehet tenni. Mert valóban okozhatja a szexuális élet minőségi-mennyiségi problémáját.

Te elítéled az abortuszt, vagy mint életszakasz nem fogadod el? [Amorflana]

Én nem ítélem el az abortuszt, ez félreértés. Csak azt próbáltam hangsúlyozni, hogy egy jelentős krízis, amelyet néha meg kell tenni. Sajnos néha két rossz közül kell választani, és nem egy jó és egy rossz között. De ha megtörtént, akkor érdemes feldolgozni és megérteni, hogy ne hagyjon maradandó nyomokat.

Hogyan lehet valakit ráébreszteni arra, hogy túl sokat dolgozik, és elhanyagolja a családját, ha a megélhetésért teszi, úgy tűnik, nincs más választása? [kankalin876]

Ez egy ismert probléma, munkamániának vagy "munkaholizmusnak" is hívják. Nagyon nehéz a ráébresztése és a kezelése is, mert egyik oldalról a társadalom értékeli azokat az embereket, akik teljes erőbedobással tudnak teljesíteni, és nem látják, hogy igénytelen, szürke magánéletek húzódnak meg a háttérben. Erőteljesen kell jelezni az elégedetlenséget, hátha eljut az üzenet a másik félhez.

A munkhelyelvesztését hogy a francba lehet kezelni? Idegörlő [lallipopp]

Ez egy másik nagy krízis. Hiszen a munkahellyel nem csak egy állást veszít el az illető, hanem az önbizalom is sérül. Emberi kapcsolatokat is veszít, sőt, a mindennapi életben az idő struktúrálása is törést szenved, az anyagi problémákról nem is beszélve. Ilyen sok veszteség természetes, hogy "idegőrlő". Azt ajánlom, hogy minél gyorsabban meg kell próbálni találni egy új állást, nem a legjobbat, hanem egy elfogadhatót. Hogy az önbizalom helyreálljon. És majd állásból lehet az ideálisat megkeresni.

Nagyon nagy a nyomás és az elvárás a féfiak és a nők felé is. Egyáltalán hogyan lehet harmóinkusan élni?
[lallipopp]

Ez valóban így van. Már az is számít, hogy nézünk ki, közel állunk-e az ideálishoz - de merni kell egy kicsit függetlenebbnek lenni, saját értékeket találni, amiket fontosnak tartunk, és akkor már kisebb a nyomás. Bármilyen meglepő, a többieknek ez sokkal vonzóbb. Nem feltétlenül kell a versenybe, a versengésbe beszállni, nagyon sok valóban sikeres embert egyáltalán nem érdekelte, hogy az iskolában ő-e a legjobb tanuló, és nem jutott eszébe, hogy összehasonlítsa magát másokkal. A harmóniát mindekinek saját magában kell megtalálnia, olyat, ami róla szól. Ehhez kell bátorság.

A stressz, a munkahiány mennyiben válthat ki depresziót? [moderator 301]

A stressz és a munkahiány nem teljesen hasonló fogalmak. A stresszre mindenki különbözképpen reagál, van aki indulattal, van aki szorongással, visszahúzódással vagy depresszióval. Az értelmes tevékenység hiánya viszont mindenképpen önértékelési zavart okoz. Amely egy idő után vezethet lehangoltsághoz. Nem csak a "munka" lehet értelmes tevékenység. Kreatív hobbik, vagy bármi olyan elfoglaltság, amiben hasznosnak érezzük magunkat, karban tartja az önbizalmat.

Hány éves kortól jöhet elő a "kapuzárási pánik" és mi válthatja ki? [Aziraphael]

A kapuzárási pánikot mostanában keverik az életközépi krízissel. Ez utóbbi elég gyakori, és a harmincas évek végétől a negyvenes évek végéig tart kb. Amikor is az illető esetleg változtatni akar az addig életén, családján, hivatásán. A kapuzárási pánik idősebb korban fordul elő. Tulajdonképpen az öregedés pánikja. Az váltja ki, hogy a fiatalságot, amely önmagában egy érték, a lehetőségeket kénytelen elengedni az illető. Ebbe nem könnyű beletörődni. De a pániknál jobb megoldások is léteznek.