Dr. Tverdota György: A zsenialitás szétdúlja a személyiséget

Vágólapra másolva!
József Attila születésének századik évfordulója alkalmából Dr. Tverdota György egyetemi tanár, a József Attila Társaság elnöke járt a Csevegőszobában. Olvasóinknak a József Attila-életmű lehetséges értelmezései mellett azt is elárulta, hogy a költő nemcsak életkörülményei, hanem saját pszichéje miatt is sokat szenvedett életében.
Vágólapra másolva!

Sok szeretettel üdvözlöm a József Attilával kapcsolatos beszélgetésen részt vevőket, örülök neki, hogy végre nekem is lehetőségem nyílt részt venni az internetes irodalmi világ életében. József Attila-kutató vagyok, és nagyon szívesen válaszolok a kérdéseikre. Ha valaki vitatkozni kíván, szívesen állom a vitát is.

Doktor úr! Tanárként melyik szakterülettel foglalkozik? (ballon)

- Én az ELTE Bölcsészkarán tanítok, és a két világháború közötti korszak irodalmával foglalkozom, azon belül elsősorban költészettörténettel, és a legfontosabb kutatási területem a József Attila-kutatás.

Milyen konkrét feladata van a József Attila Társaságnak? (cool)

- A József Attila Társaság két évvel ezelőtt alakult. Egyrészt azért alapítottuk, mert vannak irodalmi társaságok - Berzsenyi Társaság, Ady Társaság, Németh László Társaság, Nagy Lajos Társaság -, tehát József Attila is megérdemli azt, hogy egy társadalmi közösség szervezetten foglalkozzon az emlékével. Az azonban nem véletlen, hogy két éve alakultunk meg. Azt a célt tűztük ki, hogy a 2005-ben lezajló József Attila-emlékévet megfelelőképpen előkészítsük és mindent megtegyünk azért is, hogy az emlékév sikeresen bonyolódjon le.

Ez elég sok munkát ad nekünk, és azon még nem gondolkoztunk, hogy utána mi lesz. A Petőfi Társaság vagy a Kisfaludy Társaság száz évet élt. Nem az életkor számít, hanem hogy eredményesen dolgozzunk, ameddig van erre igény.

Ön szerint beteg volt József Attila? (DeSzeretlek)

- Igen. József Attila beteg volt, ebben közmegegyezés van, vita inkább arról folyik, hogy mi volt a betegsége és hogy mennyire volt súlyos. Ő maga neurotikusnak tudta magát, ami azt jelenti, hogy idegbeteg. A szakemberek körében felmerült és aztán elterjedt, hogy nem csak idegbeteg volt, hanem elmebeteg is. Ez egy ideig tartotta magát. Az utóbbi időben azonban az elemzők azt állítják, hogy a betegsége inkább átmenet a neurózis és a pszichózis között.

Ahogy mondani szokták, borderline-eset, magyarul határeseti pszichózis. Átmenet a súlyos neurózis és a kezdődő elmebetegség között. Az a hipotézis, amelyik szerint skizofrén volt, megdőlni látszik. Egyébként rengeteg félreértés van ezen a téren, tehát nem árt leszögezni, hogy súlyos testi tünetei voltak, főleg az emésztőrendszere területén, és ezeket a testi tüneteket próbálta meg gyógyíttatni pszichoterápiával.

Nem pontosan látom, miért van értelme egy társaságot alapítani azért, mert már van másmilyen társaság. Miért ne lehetne József Attila emlékét gondozni egy másik társaságban? Vagy mivel az konkurencia, ott nem ápolhatjuk más emlékét? Kicsit nevetségesnek tartom ezt az egészet. (piar_karden)

- Azzal, hogy vannak más társaságok is, csak arra utaltam, hogy létezik egy társadalmi gyakorlat vagy kulturális gyakorlat, hogy az általunk tisztelt költő, író, művész emlékének az ápolására az illető lelkes hívei rendszeresen összejönnek, rendezvényeket terveznek, esetleg publikációkat adnak ki. Akik József Attilát szeretik, megszervezték magukat. A nagyvilágban mindenütt léteznek ilyen társaságok, például a Joyce Társaság nemzetközi társaság, nemzetközi kongresszusokat szerveznek, folyóiratokat és könyvsorozatokat adnak ki. Alig van természetesebb dolog, mint hogy a József Attilát szeretők társaságba szerveződjenek.

És ez alatt a két év alatt a József Attila kutatásában mire jutottak, vagy találtak valami érdekes, megemlíthető dolgot, ami a köztudatban nem szerepel? (dda)

- Nagyon fontosnak tartom, hogy a József Attila Társaság nem csak kutatásokkal foglalkozik, nem csak és nem is elsősorban tudósokat fogad a soraiba (bár ilyenek természetesen szép számmal vannak köztünk), hanem a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből és korosztályaiból fogad diákokat, tanárokat, színészeket stb.

Fotó: Fábián Évi
Fotó: Fábián Évi

Tehát nem tudományos konferenciákban merül kii a tevékenységünk, szavalóversenyeket szervezünk, színházi előadásokat kezdeményezünk, kiállítások történnek azokból a képekből, amelyeket vagy a tagjaink vagy mások festenek, rajzolnak, József Attila-filmek készülnek. Tehát a tudományos kutatás eredményeit a József Attila Társaság tagjai megismerik, megbeszélik, de a kutatásnak vannak saját fórumai, az Akadémián és az egyetemeken. Nekünk az a fontos, hogy József Attila kultusza minnél szélesebb körben legyen jelen a magyar kulturális életben.

Tényleg olyan volt ő, mint amilyennek a versei alapján elképzeljük? (DeSzeretlek)

- Jó kérdés. Nem könnyű rá válaszolni. A legfontosabb azt hiszem az, hogy József Attila különbözik sok más nagy költőnktől. Ady túlságosan kemény harcos, Babits túlságosan tanáros, Juhász túlságosan félszeg, József Attila az a költő, akihez úgy érzi az olvasó, hogy személyes köze van. Ahogy mondani szokás, leattilázzuk őt. Adyról senki nem mondja azt, hogy Bandi, Petőfiről hogy Sándor, József Attilát pedig nagyon gyakran Attilaként emlegetjük. Ez azt jelenti, hogy közel áll hozzánk, intim vele a kapcsolatunk, az élete, a sorsa, a betegsége, a problémái nem zárhatók ki a költészetéből, nem olvashatóak külön a versei és külön az élete.

Azt is hallani lehet róla, hogy a hétköznapi életben nagyon nehéz volt őt elviselni. Ez igaz-e, és ha igen, mi miatt? (DeSzeretlek)

- Ez igaz, de a nagy költőket, nagy művészeket, nagy tudósokat általában elég nehéz elviselni. Ady Endre, Szabó Lőrinc, Babits Mihály, Füst Milán - a maga módján mindegyik kiállhatatlan ember volt. Talán az az egyik magyarázata ennek, hogy a zsenialitás szétdúlja az emberi személyiséget, a személynek nincs elég ideje, figyelme, türelme arra, hogy az életét kiegyensúlyozottan élje, mert a tehetség követelőzően dörömböl a lelkének az ajtaján, nem engedi, hogy úgy cselekedjen, ahogy mi hétköznapi emberek. Osvát Ernő mondta egykoron: Shakespeare zseni volt, mi legyünk tisztességes emberek. Annyit azért el kell mondanom, hogy József Attilának voltak olyan korszakai, amikor rendkívül kedves és szeretetre méltó ember volt, és erről a kortársak is bőségesen megemlékeznek.

1929-30-ban következett be egy éles váltás a kedélyállapotában, szigorúbb, követelőzőbb lett, később pedig a betegség egyre több részt követelt belőle. Amint mondtam, testi tünetei is voltak, és az egyik a gyomorfekély volt. A gyomorbeteg emberekről köztudott, hogy keserűek, savanyúak. Talán ennek is következménye, hogy a kedélye elromlott.