Bódis Kriszta: Büszke vagyok a kívülállóságomra

Vágólapra másolva!
Bódis Kriszta, a Kemény vaj című regény szerzője, valamint számtalan dokumentumfilm - többek között a szakmai berkekben nagy port kavart Amari Kris - rendezője járt a Vendégszobában. Olvasóink kérdései nyomán kiderült, hogy milyen helyzetben van ma egy dokumentumfilmes Magyarországon - függetlenül attól, hogy nőnek vagy férfinak született.
Vágólapra másolva!

Mindenkit üdvözlök! Várom a kérdéseket.

- Én is szeretnék filmrendező-forgatókönyvíró lenni. Továbbtanulni is ebbe az irányba próbáltam. Azt szeretném megkérdezni, hogy Önnek mennyire volt nehéz ezt elérni? (Anna18_)
- Én pszichológia-esztétika szakon végeztem, és mind az írást, mind a filmezést autodidakta módon tanultam. Tehát valójában nem tudok tanácsot adni. Ma már több lehetőség van, mint az én időmben volt.

- Lehet másképp is tanulni? (arrakellesz)
- Filmezést és forgatókönyvírást is lehet műhelyekben, és felsőoktatásban tanulni.

- Lehet egyáltalán tanulni az ilyesmit? (arrakellesz)
- Valóban azt gondolom, hogy nem az iskola a lényeg. Fontos, hogy olyan emberekkel találkozzunk, akiktől sokat tanulhatunk. Mindig fel kell tenni azt a kérdést, hogy miért akarsz dokumentumfilmet csinálni, és miért éppen arról a kérdésről. Elsősorban úgyis az számít, amit te tapasztalsz meg. Én az a típusú dokumentumfilmes vagyok, aki kitolja a határokat, közel megy, és egész emberként az egész életével filmez.

- A műhelyekben, felsőoktatásban tanult forgatókönyvírás és filmezés valahogy nem olyan, mintha valaki el akarná mesélni milyenek az ízek úgy, hogy csak hallomásból ismeri azokat? (arrakellesz)
- Én nem tanultam ilyen helyeken, így nem tudom milyenek. Szerintem ne legyenek ebben a kérdésben előítéleteink, mert elsősorban rajtunk múlik, hogy tapasztalatokat szerezzünk akár másodkézből is. Sokat lehet tanulni szerintem mások hozzáállásából is, válogatni, hogy mi szimpatikus, mi kevésbé. Mi az amit követni tudunk, mi az, amit biztos, hogy nem.

- Ma dokumentumfilmeket nem egyszerű csinálni. Se pénz, se együttműködések. Szóval nem egy leányálom. Egy magadfajta leány mégis miért ezt a filmtípust választotta? (cool)
- Amikor választottam, és amikor általában választok az élet adta lehetőségek közül, akkor nem szokott eszembe jutni, hogy lány vagyok. Persze értem a kérdést, de sajátos módon viszonyulok hozzá. Alapvetően, mint ember dolgozom, bár egyre inkább foglalkoztat az, ami női. Az utolsó filmem esetében például azt a kritikát kaptam, hogy nyilván tetszettem a szereplőimnek, és ezért mindent megcsináltak nekem. Tehát azt mondták, hogy tulajdonképpen áldokumentumfilmet készítettem. Nem ez az első eset, hogy azért mert nő vagyok, hitelteleníteni próbálják az általam elért eredményeket, és így akarnak félretolni. (Az Amari Kris című filmre utaltam, ami a Békés megyei oláh cigányok törvénykezési szokásairól szól.)

- Milyen történetet ír legközelebb? (Mauricio16)
- Artista címmel egy állami gondozott kamaszlány történetét írom, aki komoly gondokat okoz a gyermekvédelem számára, bár nem vesznek róla tudomást mindaddig, míg egy tragédia nem történik vele. A történet nem lineáris, több szereplővel, és több szálon fut, hogy valójában mi történt, azt mozaikokból, vallomásokból tudhatjuk meg.

- Milyen filmet csinál legközelebb? (Mauricio16)
- Egy leszbikus szerelem történetét dokumentálom, egy éve forgatunk egy "speciális" stábbal, akik érintettek a történetben.