65. Mercz András - Old Bridge, Egyesült Államok

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra.  Ma Mercz András válaszol Old Bridge-ből.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Édesanyám gondolt egy merészet még 1998-ban, és úgy döntött, megpróbálja, milyen az élet az óceán túlsó oldalán. Ezért beadta a követségre a zöldkártyakérvényeket, és megkaptuk, így ez az akadály elhárult. Ráadásul olyan munkakörben dolgozott, amit bárhol lehet végezni. Repülőket reptetett. A terv az volt, hogy majd megyünk mi is. 2006 novemberében úgy éreztem, hogy Grönlandnál balra fordulni jó dolog, így jutottam ide. Persze előtte azért a szünidőben ki-kijártunk nyáron, tehát tudtam, hova jövök, mi lesz, hogy néz ki. A későbbi problémák elkerülése érdekében már nyáron próbáltam szakmán belül elhelyezkedni, de nem sikerült. Így - az amerikai filmek és fiatalok példáját követve - egy Magyarországon ismeretlen gyorsétteremben sikerült elhelyezkednem, ahol elég hamar manager lett belőlem. Viszont ez az állás a 18 éveseknek és fiatalabbaknak jó, ezért úgy döntöttem, hogy ideje lépni. Körbenéztem, tudtam, hogy a kocsmárosok (bartender) jól keresnek, így egy közeli bárba tértem be munka reményében, ahol a tulaj épp szakácsot keresett. Én inkább a management és a bár rész iránt érdeklődtem, tehát megegyeztünk, hogy ő betanít a bárban, és később beszélhetünk a manageri posztról is, de neki kell valaki a konyhán. Így egy régi álmom valóra vált, hogy szakács legyek, és most mint Sous Chef főzök a lelkes Old Bridge-ben és vonzáskörzetében élőknek. A munkám, mivel főzök, nagyon élvezem, néha stresszes, de az csak jó.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
A várost ahol lakom, Old Bridge-nek hívják, nem a tipikus amerikai kisváros, és nem is egy Budapest. Nagyobb, és szétszórt, ezért itt igaz a mondás, hogy mindenki mindenhova kocsival megy. És valóban, a sarki közért is minimum 25 perc séta. Így a kocsihasználat indokolt. Az állam, ahol a város van, New Jersey. A "kertek államának" is hívják, ami nem csoda, mert nagy része olyan, mintha egy nagyváros agglomerációja lenne. Azért vannak nagyvárosok is, igazi kemény gettókkal, például a newarkit személyesen is ismerem, mivel egy kedves barátom arra lakik. Jersey területe 22 000 négyzetkilométer, de 8 millió ember lakja, így megközelítőleg négyszer nagyobb a népsűrűség, mint Magyarországon. Keletről az Atlanti-óceán, nyugatról Pennsylvania, délről Delaware, északról New York állam határolja. A tengerpart közelsége a klímára is hatással van. Előfordul, hogy májusban esik a hó, és van, hogy decemberben még 20 fok van. Az a remek, hogy tényleg van minden. Ha az ember a parton akar tottyadni, megteheti, de ha épp a hegyekbe van kedved menni kirándulni, akkor az sincs messze. Vagy ha épp csak úgy menni van kedved valahova, ahol semmi sincs, arra is lehetőséged van. Van mocsár, hegy, óceán, puszta, erdő, egyszóval minden kicsiben, plusz még az is jó, hogy mindez államon belül (nem mintha gond lenne átlépni az államhatárt). Mellesleg a város szép, tiszta, kellemes, barátságos. Ez az államra szintén igaz, ami bővelkedik sok-sok egyetemi városban, sőt van, ahol maga az egyetem a város. Például Rutgers esetében két városban van az egyetem egyszerre.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
A közbiztonságot említeném, és persze abban, hogy 20 perc alatt a deszkán szörfözhetek. Ezekben mindenképp. Abban is talán jobb, hogy ha van egy átlagos kereseted, akkor megteheted, hogy kocsid van és házban laksz, még ha bérled is, ami eleve gyakoribb. Nagyon más. Mások az emberek, a jó az, hogy közvetlenek. Még ha felszínesen is, de azok.

Miben rosszabb?
Nagyon nehéz barátokat találni, nagyon buták - persze van kivétel. Nagyon sokszínű, néha túl sokszínű. Felszínesek a viszonyok. Néha nagyon meleg és párás tud lenni a levegő. Mindenki hitelből él, és nincsenek tisztában a világgal. 21 éves kell, hogy legyél, hogy ihass, és ezt komolyan is veszik, de 15 évesen már vezethetsz. Főúton nem egyszerű balra fordulni. Könnyen el lehet tévedni. Kedvenc történetem, amikor a közlekedésért felelős kedves barátunk - aki azért felel, hogy a táblák jó helyen legyenek - azért késett a sajtótájékoztatóról, mert eltévedt. Ez remekül tükrözi, hogy közlekedni egy rémálom, de ez főleg Jersey-re igaz, Delaware-ben például már minden ki van táblázva.

Mi hiányzik Magyarországról?
Az, hogy hajnalban arra ébredjek, hogy az erősen mákos, 50 éve elválni készülő házaspár az ablak alatt vitassa meg, hogy ki miért utálja a másikat. Magyar nyelvet hallani. A vasárnapi focimeccsek a Mátyás téren, hogy nem hallom, hogy "Józsi, benn volt az!". Az, hogy zárt helyen is lehet dohányozni. A füstös, igénytelen talponállók, ahol mindenki tudja, hogy mi a helyzet. Az, hogy elsétálok a közértbe. Az hogy van metró, villamos. De komolyra fordítva a szót: a családom. Barátok, a péntek esti és egyéb más esti Adyk, a hosszú baráti beszélgetések, és az, hogy mindenki közel van, és minden közel van. Nem kell említenem a magyar ételeket, nagypapám és nagymamám főztjét. Az apró dolgok: például, hogy van járda. Budapest, úgy ahogy van, annak minden bajával és bájával, és minél többet vagyok itt, annál kevesebb baja van. És persze lakhelyem: Újpest "city".

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A fekete cimborám, a haverok, kollégák, a newarki gettó. Az, hogy halljam, hogy az indiai család mikor megy el éjjel. Az, hogy 20 perc alatt óceán mellett vagyok, az, hogy tengeri ételeket ehetek. Az, hogy kocsival lehet mindenhova eljutni. Az, hogy minden le van egyszerűsítve, az, hogy minden egyszerű, és ha valami egy kicsit nehezebb, bár európai fejjel - főleg magyar fejjel - ez még mindig túl egyszerű, és megoldjuk, akkor megváltónak néznek. Az, hogy tele vagyok lehetőséggel, az, hogy az emberek mobilak. Magyarországon 22 év alatt egyszer költöztem, anyum kilenc év alatt már egyszer, és tervezzük a következőt. Minden nagy, de még mindig ugyanabban az országban vagy, és az, hogy minden ugyanúgy vagy nagyon hasonlóan van kitalálva. Az, hogy ha elindulok dél felé, akkor foghatók a country rádióadók. A hosszú, végtelen utak, a nagy, gyönyörű 18 kerekűek. Az, hogy a bárokban pár kör után egyet a báros fizet. A törzshelyeim, ahol tudják, mit eszem, mit iszom. És persze a vékony, fekete lányok.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Vannak szegények és gazdagok. Az, hogy ki milyen kocsit vezet, nem számít, mert maximum havi 400 dollárért (74 000 forint) már lehet Jaguárt is lízingelni. Ha azt veszem, hogy az esetek 90%-ában mindent hitelből fedeznek, az egész ország el van adósodva, és mindenki tartozik a banknak, akkor úgy könnyű. Én azt mondanám, hogy valamivel jobb, de csak azért, mert más a minimum. A környezet, az ország, a kultúra mást követel meg. Megköveteli, hogy legyen kocsid, és ne a szüleiddel lakj. Valamint megteheted, hogy hetente többször étteremben egyél.

Mennyibe kerül egy kávé?
Egy nagy bögréhez már hozzá lehet jutni 1,50 dollárért (278 forint), persze ez nem Starbucks, és ez Jersey, a második legdrágább állam.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
A belváros itt tág fogalom, mert ha azt veszem belvárosnak, ahol a könyvtár van meg a "községháza", akkor az nagyjából ott van, ahol mi lakunk. Itt egy stúdió 800 dollárnál (148 000 forint) kezdődik. A kétszobás lakás 1500-1800 dollár (278 000-330 000 forint) havonta. Ebben benne van a fűtés, a gáz, a víz, és be van rendezve. Van hűtőszekrény, konyhabútor, ruhásszekrény stb. Valamint van biztonsági szolgálat, és ingyen karbantartás. Tehát, ha csöpög a csap, azt meg kell csinálniuk ingyen.

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Nem tudom, nem próbáltam az otthoni felnőtt életet. Itt kaptam meg az első munkahelyem. De valószínű, hogy ennyit nem keresnék otthon ezzel a munkával ilyen kaliberű helyen, mint itt. És ha nem pusztán az "átváltom forintra, hú de jól keresel" dolgot nézzük, akkor is azt kell, hogy mondjam, hogy szerintem igen. Ez az anyagi része, másrészről otthon kertes házban laktam, hatalmas kerttel, kutyával. Itt is van kutya, plüssből. Meg kert, ami nyolc méterszer negyven centis. Ilyen téren nem élek jobban, de nemsokára költözünk.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Biztos vagyok benne. Mondjuk, steaket nem biztos, hogy minden sarki kifőzdében tudnék sütni. Azt sem hiszem, hogy bármilyen szakács végzettség és gyakorlat nélkül felvennének egy étterembe és hagynának főzni.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Felszínes. Otthon, ha bajod van, akkor az látszik. Itt lehet hogy éppen válnak, de a "Helló, hogy vagy?"-ra tuti, hogy azt a választ kapod, hogy nagyon jól - ha egyáltalán válaszolnak. Van, aki jókedvű, és van, aki nem, de az utolsó otthoni tapasztalatom alapján talán egy kicsivel több mosolyt látok - még ha nem is mind igazi.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Időjárás, sport, bulik, meg hogy kivel mi van, hol van leértékelés.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Nem tudom, még nem kaptam meg, de nem is nagyon olvasom. Ha jól tudom, az előzőben arról volt szó, hogy jövőre emelik a könyvtár támogatását.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Szörfparkolóban találkozás, beszélgetés, bulizás, kirándulás, kerti sütés, helyi nevén barbecue, meccsnézés vagy meccsre menés. A nagy többség tv-t néz, vagy éppen bevásárlóközpontban lóg. Úgy kell nekik.

Visszajössz?
Ez nem kérdés, természetesen igen. Az, hogy visszaköltözöm-e haza? Nem tudom. Mert lehet, hogy itt élek, de ez nem a hazám, és nem is lesz az, mindegy, milyen címer van az útlevelemen. Lehet. Fiatal vagyok, még van időm ezen gondolkozni, de ahogy tudok, ott vagyok, amennyit csak tudok.

<