236. Szentesi Gábor - Vuhan, Kína

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Szentesi Gábor a kínai Vuhanból jelentkezik.
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Tavaly augusztus vége óta élek Kínában, közelebbről Vuhanban. Az elmúlt években a BGF "külkerén" végeztem főiskolai tanulmányaimat, tárgyaim között harmadik nyelvként a kínaival. Őszintén szólva eleinte nem a kínai nyelv iránt éreztem ellenállhatatlan vonzódást, csak egyszerűen szerettem volna egy nagy dobást a fiatalkori éveim forgatagába. Másképpen, azért kezdtem el kínaiul tanulni, hogy megkapjam az egyéves államközi ösztöndíjat a messzi Kínába. Ez sikerült is, így immár több mint fél esztendeje a Jangce partján tanulom a kínait. Decemberben érkezett ki hozzám a párom, így azóta együtt élünk az egyetem campusán.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Vuhan Kína sűrűn lakott területének a kellős közepében fekszik, az ország leghosszabb folyójánál. Ez azt jelenti, hogy minden jelentősebb város elérhető távolságra van, persze itteni mércével: északra Peking, délre Hongkong, keletre Sanghaj nyugatra pedig Xian 1000 kilométeres sugarú körben helyezkednek el. Mostani lakhelyünk több hasonló vonást mutat a mi Budapestünkkel, hiszen szintén három korábban különálló városból egyesítették (Vucsang, Hankou, Hanjang), melyeket szintén egy meghatározó folyam választ el egymástól. A méretekben, mennyiségekben persze nagyok az eltérések, mind a népesség, mind a Jangce mérete nagyjából háromszorosa a magyar megfelelőknek. Vuhan nem éppen egy turistaközpont. A közeli gazdag vasérclelőhelyekre már korábban rátelepült a nehézipar, ami a mai napig meghatározó ágazat a helyi gazdaságban. Ugyanakkor, mint ahogy manapság Kína legtöbb részére, Vuhanra is érvényes az állandó változás, a fejlődés okozta átalakulás. Egymás mellett van jelen itt a modern üzleti negyed és a vidékről bevándoroltak által benépesített nyomortanya. Könnyedén találhatunk olyan szórakozóhelyet, ahol "hemzsegnek a laowaiok", azaz külföldiek, de még könnyebben betévedhetünk olyan sikátorba, bazársorba, éjszakai piacra, ahol igazi kuriózumnak számít egy-egy európai ember. És nem csak a kínaiaknak, vicces, de néhány hónap ittlét után már mi is felkapjuk fejünket, ha feltűnik egy-egy külföldi.

Szűkebb otthonunk az egyetemváros, ahonnan nem gyakran mozdulunk ki, ugyanis minden helyben van: szupermarketek, csodaszép parkok, éttermek, bankok, gyógyszertár, sportpályák stb. és természetesen az iskola is. Ha mégis felkerekedünk a városon belül, akkor olyan nevezetességek közül válogathatunk, mint a Hubei Tartományi Múzeum gazdag gyűjteménye, a hatalmas Keleti-tó és az azt övező erdő, vagy akár a város jelképe, a Jangce partján magasló Sárga Daru-torony (Huang He Lou), amelyet 223-ban emeltek először. Összefoglalva jobb, hogy minden nagyon olcsó, nyugodt és kényelmes a campusunk. A közbiztonság létező fogalom, a bliccelés viszont ismeretlen. Rosszabb viszont a levegő, mely rendkívül szmogos a városban, az utcákon sok helyütt áll a szemét. Nem vagyunk hozzászokva továbbá az éghajlathoz: valódi fűtés nélkül kellett átvészelnünk Kína történetének egyik leghidegebb telét, nyáron pedig a magas páratartalom miatt szinte elviselhetetlen a hőség, Vuhant az ország legforróbb városaként emlegetik.

Mi hiányzik Magyarországról?
A családjaink, barátaink, a magyar ételek (úgy is mint a szilvás gombóc, rakott káposzta stb.) és néha egy jó hazai sör.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az itteni barátaink (mind a kínaiak, mind a nemzetköziek), a tanáraink, a fantasztikusan sokszínű kínai konyha, és az érzés, hogy bármikor, ha kedvünk támad, kb. 25 forintért bármelyik sarkon vehetünk egy frissen hámozott ananászt, egy tál mézédes görögdinnyét vagy egy mandulás jégkrémet.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Mint Kínában minden, ez a terület is rohamléptekkel változik, ám ha kiragadjuk a jelenlegi állapotot, persze még megállapíthatjuk, hogy a magyar életnívó jóval az itteni felett van. Hiba lenne viszont ezt álló helyzetként kezelni, egyre bővül a módosabb középosztály tábora, a társadalmi szakadékok pedig, mint mindenhol, a legszegényebb rétegek rovására növekednek. Ebből a helyzetből adódóan több időzített bomba is ketyeg talán a társadalomban, ezt azonban még nem igazán lehet látni, főleg a már említett óriási méretek miatt. Parasztok tízmilliói hagyták már ott lakhelyüket, és telepedtek át a nagyvárosba (így Vuhanba is), ám egy szinte Európa méretű, 1,3 milliárdos lakosságú országban ez eddig még nem vezetett katasztrófához. Teljesen más világ ez, de nem kiismerhetetlen, és az emberek és szokásaik a viharos fejlődéssel együtt szintén gyorsabban változnak. Összességében annyit mondhatok, hogy nyitottnak és figyelmesnek kell lenni annak, aki Kínában boldogulni szeretne. Az emberek itt nagyon sokat adnak a külsőségekre, a látszatra. Ami nálunk otthon a becsület, az itt az arc. Ezért fordulhat elő az, hogy egy európai szívből jövő kedvességet feltételez olyan helyzetben, ahol a kínai valójában csak a régóta kialakított arcmegtartó szokásai szerint jár el, vagy az ellenpélda, ha hazánk fia érzéketlen tuskónak nézi a kínai embert, holott ő csak azért furakodott előre a sorban, mert a saját, kollektivista társadalma nevelte így, minden rosszindulat nélkül. A változó társadalomban egyébként az én szememben biztos pontot jelentenek azok az öregek, akik minden hajnalban ott tajcsiznak az iskolánk épülete előtt. Számomra ők az ősi Kína hírnökei.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolással nem vagyok képben, a kávé sem igazán népszerű cikk (még) itt, de általában igaz, hogy minden jóval olcsóbb, mint otthon. A taxi tarifája átszámítva kb. 70 forinttól indul, és lassan araszol felfelé a számláló. A tömegközlekedés mágneskártyás-készpénzes rendszerű, egy utazás (= vonaljegy) 30-50 forint között van. Egy átlagos ebédre kb. 400 forintot költünk kettőnkre, üdítővel és desszerttel együtt. Egy étteremben fejenként 250-500 forintért változatos ételeket fogyasztva lakhatunk jól, sok helyen ingyenes tea is jár a fogásokhoz. A sör az otthoninál gyengébb, viszont csak 50 forintba kerül egy üveggel.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Kb. 30 000 forinttól kezdődik.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
A kínai és a magyar féltől egyaránt kapok ösztöndíjat, amiből a téli hosszú szünet alatt elég sokat tudtunk utazni Kínában, emellett kényelmesen megélünk. Az életben maradásunkhoz közvetlenül szükséges javak beszerzésére havi 20 000 forintnak megfelelő jüant költünk fejenként, ebben benne van egy-egy buli is, háztartási szerek, étel. Utazásokra teszünk félre.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Igen, hiszen aktívan ismerkedem a világgal. Nyelvet tanulok, új gondolkodásmódot, barátokat szerzek.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Sok erőt lehet meríteni az egyszerű kínaitól, aki a bolt pultja mögül mosolyogva integet minden reggel, vagy az egyetemen a sok, szinte kisiskolásnak tetsző diákoktól, ugyanakkor sokszor bosszankodhat a nyugati ember, amikor az önálló gondolatok hiányával vagy a tengernyi egyszínű véleménnyel találkozik.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Miután hazatértem, a blogomban le szeretném írni Kínával kapcsolatos félelmeimet, reményeimet.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A Kína egyik nyugati tartományában kialakult helyzet, persze csak kettőnk között. A kínaiak szívét pedig természetesen a közelgő nyári olimpia tölti el büszkeséggel.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Négy ember tűnt el Shanghaj közelében, amikor egy épülő tengeri hídnak ütközött egy teherszállító hajó.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Tajcsi, tollas, pingpong, kosárlabda, foci, tánc.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Elmehetünk kínai táncmulatságba az egyetemen (társastáncok, több korosztály együtt táncol), beülhetünk egy nyugatias bárba meginni egy sört, miközben egy kínai rockbanda zúz, de a városi színházak falai közt is nézhetünk akár kínai operát.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem, bár egyelőre nincsenek is. Szeretném természetesen, hogy világlátott emberek legyenek majd, de azt is, hogy ragaszkodjanak szülőhazájukhoz.

<