247. Patócs András - Amberg

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Patócs András válaszol Ambergből.
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
A 2002-es évben több helyre is próbáltam Budapesten felvételizni, sikertelenül. Egy újsághirdetésben olvastam, hogy a németországi Magyar Gimnázium felvételt hirdet, és pályázni lehet ösztöndíjra is. Pályáztam, aztán megcsörrent a telefon, és a leendő osztályfőnököm közölte, hogy megkaptam az utolsó magyar ösztöndíjat. Egy héttel később indultunk is Kastlba. A kényelmes az volt a dologban, hogy az iskola egybe volt építve egy internátussal, ahonnan könnyű volt suliba járni. Egy iskolai évben körülbelül 12-15 tantárgyunk volt németül és magyarul - természetesen anyanyelvi szaktanárokkal -, melyből az érettségire csak nyolc maradt. Mindemellett pedig sok futóversenyen is részt vettem. A gimnázium rossz anyagi helyzete miatt Ambergben, egy német iskolában fejeztem be gimnáziumi tanulmányaimat, mind a nyolc tantárgyból németül vizsgáztam. Jelenleg is ebben a városban albérletben élek, egy komoly elektronikai cégnél dolgozom, és várom a műszaki főiskola kezdetét.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Órákat tudnék erről mesélni, inkább leírom, amit tapasztaltam, szerintem egyértelmű lesz, hogy jobb-e vagy sem. Falusi tapasztalataim csak Magyarországról voltak. Ezért amikor odaértünk, nagyon meglepett, hogy mindenhol betonút van, még a földutak is kavicsosak, ráadásul az eső sem mossa szét őket ősszel-tavasszal. A kavicsos talaj sajnos a földekre is jellemző. Mondták, hogy van egy bankautomata meg egy bolt, de én azt hittem, hogy egy automata lesz egy régi viskó falán, helyette egy nagy bank várt. A boltról pedig azt hittem, hogy egy kis közért lesz, erre megláttam egy ismert áruházlánc egyik képviseletét. Ami Kastlt illeti, ez egy csendes falu Nürnbergtöl 50 kilométerre keletre, ahol sok fogadó, egy szórakozóhely és nyáron egy strand állt a rendelkezésünkre. Persze, aki nagyon akart, az beléphetett az önkéntes, de bátor tűzoltókhoz, a focicsapatba vagy a vadászok klubjába, esetleg nyáron letehette az úszómesteri vizsgát a strandon. A német iskola Kastltól 20 kilométerre egy kisvárosban, Ambergban (Érdhez hasonlítható) van. Csak itt szembesültem a kinti felfogással, gondolkozással. Hogy csak párat említsek: reggel hétkor már ápolt utcaseprők takarítják az utcákat a legmodernebb gépekkel, a koncertek után rengeteg szemét marad, de reggelre már mindent eltakarítanak, az emberek nagyon barátságosak, függetlenül attól, hogy éppen hol és mit vásárolsz, a Der Kunde ist König (a vevő az úr) mondás mindig teljesül. Általánosságban, ha te nem nyitsz feléjük, a hivatalos dolgokat leszámítva nem is foglalkoznak veled. Hivatalból néha túlbonyolítják a dolgokat, de hát hiába, ők is emberek. Vannak apró dolgok, amiket egyszerűbben megoldanak pl.: diákigazolvánnyal fogok tudni majd vásárolni, könyvtárból kölcsönözni, városon belül utazni, olyan, mint egy egyetemi bankkártya. Ugyanakkor a munkavállalási és letelepedési procedúrák túl bonyolultak, de ha egyszer túl vagy rajtuk, akkor egy életre nincs gondod vele.

Tény, hogy fegyelmezettebbek, attól függetlenül, hogy ki milyen társadalmi szinten van, érzelmeiket mértékkel mutatják ki, és nagyon megválogatják, hogy kinek. Fegyelmezettségük megmutatkozik nemcsak az építészetükben vagy a forgalomban, hanem szinte minden ember személyiségében. Hogy úgy mondjam, bulizni is fegyelmezetten mennek: megtalálják rá az időt, és ha dolgozni kell, akkor azt helyezik előtérbe, nem a lazítást. Mivel itt a vasárnap munkaszüneti nap, ezért a parkok, sétálóutcák, éttermek ilyenkor megtelnek a szabadidejüket élvező hétköznapi emberekkel. Megjegyezném, hogy még ebben a városban is relatív sok külföldi van a baráti körömben, nemcsak magyarok, de törökök, oroszok vagy amerikaiak is szép számmal vannak. A társadalom nagy része jól él, főleg a nyugdíjasok. Ellenben ott is kezd mély lenni a szakadék a tehetős és a szegény réteg között, de ez otthoni szemmel inkább csak egy gödröcske. További lényeges dolog, hogy a fizetések az itthoniakhoz viszonyítva nagyon magasak, persze ott is vannak szintek, és adózni mindenhol kell. Azt azonban észre lehet venni, hogy az emberek kellemesebben élnek, nincsenek gondjaik a mindennapi megélhetéssel. Nagy részük nyitott a változásokra, főleg a fiatalok nem zárkóznak el újdonságoktól. Sajnos néha azt látom, hogy nem a szülők nevelik a gyereket, hanem a pénz. Sokan mindent megkapnak, amit akarnak, a szó legszorosabb értelmében, ráadásul túl fiatalon. Ez persze nem feltétlenül baj, csak nem tanulják meg értékelni az értékelhetőt.

Mi hiányzik Magyarországról?
Család, pár barátom, az otthoni temperamentum. Errefelé néha tudnak nagyon-nagyon szürkék is lenni a hétköznapok. Hiányzik a szitkozódás a forgalomban, az hogy itt az embereket kevésbé lehet irányítani az érzelmeik szerint. Hiányzik a körút, a Budai Vár, Budapest változatossága.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A baráti kapcsolatok, a gondolkodásmód, a nyelv. A rendezettség, a türelmük a külföldiekkel szemben, az hogy mindent megpróbálnak megoldani és meg is oldanak (méghozzá nem akárhogy) az, hogy ügyintézéses dolgokban megbízhatóak. A korsós sör - nagyon finom -, a precizitásuk, amit az élet minden terén megmutatnak. A táj, a hegyek a friss levegő, a jó utak és persze magas fizetésem.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Mivel az ország tartományokra van osztva, és a közelmúltban volt az újraegyesítés, ezért az életszínvonal attól függ, hol vagy. A régi tartományokban általában nagyon magas, többszöröse a magyarországinak. Sokak könnyebben megengedhetik maguknak az autót, vagy hogy drága hobbijuk legyen. Gondolok itt síelésre, motorozásra, vásárlásra, extrém sportokra. A magas fizetések miatt látszik, hogy nincs gond a létminimum fenntartásával - nem is ismerik a szót, hogy létminimum. Az orvosnak, akit ismerek, az egyik autója egy svéd terepjáró. Nem kell annyit ügyeskedni, hogy ne kelljen szűkölködni. Ami a kereskedelmet illeti, óriási túlkínálat van minden téren, emiatt a választék is nagy. Itt is vannak ranglétrák, amiket szükség esetén végig kell járni, mint munkavállaló, de ha valaki okos és szorgalmas, akkor sikerülhet. Továbbá az ország 25 százaléka interneten működik, ezen azt értem, hogy egy komoly réteg csak ezzel keresi a kenyerét, illetve minden iskolában és egyetemen van internet hozzáférés, az utóbbiban általában csak vezeték nélküli. Gyakran panaszkodnak, hogy rosszabb, mint volt, de a felsőoktatás nívója is magasabb szinten van a technikai felszereltségről nem is beszélve. Például az iskolának, ahova jártam szaunája és konditerme volt külön takarítószolgálattal. A főiskolán pedig a jól ismert amerikai gépekkel, monitorokkal interneteznek.

Átlagban nézve kiegyensúlyozottabbak az emberek, bár itt is vannak szegények és nagyon gazdagok. Talán azt mondanám, hogy egy nagyobb réteg megelégszik azzal, amit elért és nem akar mindenképp milliomos lenni. Alapjában véve boldognak látom őket. Az új tartományokban nem éltem, nem tudom megmondani. Ha jól hallottam, a fizetés alacsonyabb, mint a régiekben, és ha jól tudom, nehezebb jó és biztos munkához jutni.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Itt Ambergban a belvárosban 1 óra 1-2 eurótól (252-304 forint) indul a parkolóházak kicsit drágábbak, de van ahol 1-2 órára ingyenesek. Sőt minden bevezetőút mentén ki van írva, hogy hol mennyi hely van, és hogy melyik templomban mikor van mise, istentisztelet. A tömegközlekedés általában nagyon drága, ezért is vesznek sokan autót, mert jobban megéri. Mi amikor Kastlból jártunk át ide, Ambergba az 7 euró (1764 forint) körül volt oda-vissza. A vonat is drága, bár vannak csoportos jegyek, illetve Bajorországban a Bayern-Ticket, ami 18 euró (4536 forint) egy főnek és 24 órán keresztül oda lehet utazni ahová szeretnél. Mozijegyek kisvárosban 6 eurótól (1512 forint) kezdődnek, komolyabb helyeken több is lehet, de diákoknak sok helyen kedvezmény jár. Egy kávé attól függ, hogy hol veszed meg, itt viszonylag tűrhető, olyan 1,40-3,10 euró (353-781 forint) között van, de nagyvárosban láttam már 4 euróért (1008 forint) is. Sör az árban hasonló, mint a kávé, de a müncheni Oktoberfesten 10 eurótól (2520 forint) indul egy korsó.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Ennek két komolyabb meghatározó tényezője van: az egyik a már ismert gyűrűs - külváros olcsóbb, belváros drágább -, de Németországban jellemző még az észak-déli irány is. Hamburgban, Brémában olcsóbbak, mint Münchenben. De befolyással van rá az is, hogy az adott város mennyire játszik szerepet az ország kereskedelmében. Itt Ambergban 200-400 euróért (50 400-100 800 forint) lehet már kapni nagyon jó felszereltségű, bútorozott lakásokat, de pl.: Münchenben a belvárosban 300 eurótól (75 600 forint) indul egy üres szoba WC nélkül, egy házban, lakásban. Egy kétszobás lakás pedig 800-1000 eurótól (201 600-252 000 forint) indul, de ez is ritka. A felső határt nem tudom. Diákoknak kibúvót jelenthetnek a hostelek, illetve a kedvező diákszállók.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Az albérletre megy el a fizetésem 40 százaléka, 20-25 százalékot tudok félre tenni, a többi pedig a megélhetéshez kell. Szeretnénk a párommal minél többet utazni, más országokat is megismerni. Aztán szeretnék később valami komoly vállalkozásba befektetni.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Jelenleg egy elektronikai cégnél dolgozom, nem kell nagyokat gondolni, pályakezdő vagyok, és a futószalag mellett pakolom a dobozokat. Nem egy álommeló, de a fizetésért nagyon megéri.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nincs az a rohanás, kevesebb az idegeskedés és a tv-ből is sokkal kevesebb politika folyik. Kevesebb a stressz, általában nyugodtabbak az emberek. Persze itt is mennek reggel iskolába, dolgozni, tömeg van az utakon, buszokon, zebrákon. De átlag nyugodtabbak, látszik a tekintetükön.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Mivel érdekel a haditechnika, gyakran olvasok ezzel a témával kapcsolatos újságokat. Sokszor látom, hogy a politikai és katonai nagyhatalmak között még mindig nem múlt el a feszültég, és nem szeretném, ha ezt megint máson és egymáson töltenék ki. Reménykedem, hogy ez nem történik meg, a többit, amitől tartok, tudom befolyásolni.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Továbbtanulás és ennek anyagi vonzatai, hétvégi programok, uszoda, sport, különösen a röplabda.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Irak, az amerikai választások, és hogy lehet, hogy gazdasági krízis van kialakulóban.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Röplabda, futás, úszás, éjszakai élet, de moziba is szoktunk menni.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Kisváros ez, de a lehetőségek szinte korlátlanok, mondjuk péntekenként nagyobb bulik szoktak lenni, van, hogy rockzenére berendezkedett szórakozóhely kivételesen valami mást játszik. Sok étterem, kávézó van a fent említett sétálóutcában, ami gyakorlatilag éjjel nappal a város lüktető ere. Van mozi, minden olyasmi, amit egy átlagos várostól elvár az ember. Minden második pénteken beach-party van az uszodában.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Ennyire még nem terveztem előre. Nekem az a legjobb, ahogy nekik a legjobb, megtaláljuk a közös nevezőt, de mindenképp azt szeretném, hogy boldogok legyenek ott, ahol élnek, legyen az akár Szibéria vagy esetleg a Bahamák.

<